párkapcsolati probléma

Kedves Szakértő!
Nagyon összetett a probléma azt érzem, ezért fordulok Önhöz. Szeretem a férjem, de valami miatt nem hiányzik számomra a szexuális együttlét. Sok feszültséget okoz ez kettőnk között. Ő erőteljesebb szexuális igényekkel rendelkezik. A jelen állapot kb. 4-5 éve kezdődött, addig nem volt ilyen gond. Lelki okok is akkor kezdődtek nálam, egy komoly anyagi teher miatt. Nehéz a probléma megoldása, mert feleség feladatainak teszek eleget. Állandó viták, "biztos van valakid" szindróma, és eltávolodás egyre inkább. ...és számomra és számára is nehéz, megoldatlan probléma. ( 46 éves vagyok, Ő 47)
Köszönöm válaszát ! Éva

Kedves Szakértő!
Segitségét szeretném kérni mert nem tudom hogy mit lehetne tenni. 7évvel ezelött egy családhoz kerültem mint gyerekvigyázo a párom szintén de akkor még nem jöttünk össze csak késöbb 1 év mulva. Összesen 6éve vagyunk együtt...ö 30éves én 26 vagyok. 2gyerekre vigyázunk egy fiura meg egy lányra az anyukájuk Francia országban dolgozik. A nyáron szeretné kivinni végleg a két gyereket magához és nekünk innen akkor menni kellesz. Amióta én ezt tudom teljesen magamba fordultam szerettem itt lenni és tudom nem lakhatok itt mindig de mégis váratlanul ért annyira h az egész kapcsolatomra kihat. A barátommal se tudom h hányadán állok. Ö mindenáron össze akar velem költözni. Én viszont nem tudok ebbe tul sok pénzel betársulni amit látok rajta hogy nem tetszik neki. Az okát ö is tudja miért..... nem volt elötte zsákba macska semmit nem hallgattam el elöle már a kezdetek óta se. Az én anyukám beteg annyira hogy nem tud már visszatérni a munkavilágába viszont az ellátmánya kevés ,igy én évek ota segitem öt anyagilag a fizetésem felét adom oda és még igy is csak valahogy vegetál...ezt jol tudta a barátom mindig is....mégis állandóan az anyagiakkal terhel engem. Amikor össze veszünk nagyon sokszor a fejemhez vágta azt hogy én öt sose támogatom anyagilag. Aztán most azt szokta nekem bedobni hogy jó lenne ha kitalálnék valamit mer ö nem akar vissza haza költözni a szüleihez és hogy én találjak ki valamit. A helyzet az hogy nem tudok mit ki találni ilyen kevés pénzböl mer igy nekem csak 40ezer ft-om marad...Neki is van kiadása mer hitele van meg gyerektartást fizet 44-46ezer ft megy ki töle csak evégett a két dolog miatt (az elözö barátnöjétöl van egy lánya nem tölem). Többször végeztem egyfajta számadást is de mindig arra a következtetésre jutottam hogyha mi összeköltözünk és kivonom a költségeket nem jönnénk ki anyagilag vagy éppen hogy csak kijönnénk de abba is csak az albi a rezsi emg a kaja lenne benne....És még mennyi minden kell egy háztartásba mosóportol kezdve a tusfürdöig. Abba szeretném kérni a segítséget hogy mit lehetne mégis ezzel az egésszel kezdeni? Már a multkor ugy tett nekem h ö akkor szakit velem mer nem szereti azt aki öt visszahuzza. Én nem húzom vissza de nem vagyok varázsló nem tudok honnan pénzt elökeríteni rádásul amikor összejött velem hat évvel ezelött már akkor si tudta az otthoni helyzetemet mégis összejött velem. De amióta ezzel az összeköltözéssel terhel semmi se olyan már a kapcsolatba és valamilyen szinten félek is töle mert voltak már agressziv kitörései...Nem tudom mit tehetnék de a gyerekek anyja nyáron ki fogja vinni a gyerekeit akkor nekünk innen menni kellesz 7 év után és tudom hogy akkor lesznek közöttünk a legnagyobb cirkuszok...Részemröl nem lenne értelme összeköltözni azért hogy nyomorogjunk. Probáltam rá vezetni de nem sok sikerrel. Ö csak egyet fuj feszt hogy nem akar haza menni meg terhel engem a pénzel. Mégis mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel? Sajnos ö nem oylan férfi tipus aki segitene a barátnöjén mert eddig egyik ismerösöm kapcsolatába se hallottam ezt h a férfi ennyire elvárta volna h egy nö gondoskodjon a dolgokrol....inkább pontosan h a férfi segitet a nön... Nagyon sok barátnöm van akinek nincs jövedelme különbözö okbol és csaka férfi keres de mégis összeköltöztek mer a párja segiti megtesz mindent csak hogy együtt lakjanak és én ezt viszont nem kapom meg a barátomtol mert ö inkább azt várja hogy én segitsek neki. Azt érzem szinte hogyha adok bele pénzt jó vagyok ha viszont nem akkor már nem is kellek neki. És ez bánt.

Kedves Szakértő!
30-as nő vagyok. Párom 40-es. Jobban tudom igényelni az együtt létet, mint a párom, vagy csak a párom jól titkolja. (Távkapcsolatban vagyunk.) Az a problémám, hogy a párom, hogyha közeledek is hozzá, sokszor volt, hogy ez inkább az egóját fényezi, mint, hogy reagált volna rá. Más párok amikor találkoznak, szeretgetik egymást, pótolnak, a páromnál ez máshogy van. TApasztalatom szerint az egóját fényezem vele akaratom ellenére. Próbáltam már korábban erről beszélni, rávezetni, több-kevesebb sikerrel. Ezt a dolgot nem tudom hova tenni. Más pároknál ez úgy működik, hogy a férfi reagál rá, és átmegy akár együtt létbe. Mondjuk a párom elég irányító, volt, hogy azt is irányítani akarta, hogy ok, hogy közeledek, de ő dönt, hogy mi lesz vagy mi sem. NEm szavakkal, de éreztem tőle. VAjon ő miért ilyen típus? Miért az egóját fényezi vele, miért nem megy át cselekedetbe? AZ együttléteken kívül sajnos nem igazán mennek a fizikai érintések, a párom nem fogadja, és nem is adja. PEdig tud benne lenni felgyülemlett vágy, mert valamikor rövidebbek az együttlétek.. Ilyen párom még nem volt, dolgokban fel van adva a lecke. Köszönöm, Mono

Kedves Szakértő!
Tanácstalan vagyok. Párommal olykor úgy kell beszélgetnem, mint egy kamasszal. (Biztos vagyok benne, hogy elakadása van.) Nem tudom vele megértetni a párkapcsolati problémám, a lelki feszültségeim nem találnak meghallgatásra, feloldásra. Vagy érti miről van szó és direkt kerüli, vagy nem érti, mert ő neki az másmilyen, nem úgy érzékeli. ELidegenít magától. Többször szóltam neki az utóbbi hónapokban. NEm tudom már átölelni, közeledni hozzá. TAnácstalan vagyok, hogy akkor hogyan értessem meg magam vele. Sajnos tényleg azt érzékelni tőle olykor, mintha kamasszal beszélgetnék. Nemigen értek a kamaszokhoz. Miért akad el valaki valamiben kamasz szinten? Ő ha akar valamit nem egyenesen beszél olykor, hanem oda akar "csalogatni". Ő sajnos olyan, egyrészt domináns, irányítót típus, másrészt önértékelési problémája van, tehát akkor érzi magát erősnek, ha valaki mellett erősködhet, harmadrészt sajnos otthonról e tekintetben nem nagyon jót látott, ugyanis anyjuk is domináns, úgy gondolom kissé elnyomó volt annak idején.
Hogyan kell kamasszal beszélgetni, hogy megértse? Egyébként már korábban rájöttem, hogy a párom sajnos éretlen maradt. A válási trauma, stb, elakadást eredményezett nála. De most tényleg, Amikor azt érzékelem nála, hogy kamasz nyelvén kell vele beszélgetnem, hogyan kell azt ? A párommal távkapcsolatban vagyunk. Próbáltam neki elmagyarázni, ő egy erős karakter, hogy előbb-utóbb belefáradnék és dolgok miatt lelki "roncs" lennék. Én ilyen helyzetben még nem voltam, hogy azon gondolkozzak hogyan értessem meg magam. Azt mondta ha lenne egy kis lakásom a városban ahol lakik, annak idején én is abban a váosban éltem, akkor a szülőktől távol nyugodtabban lennénk. CSakhogy ő egy manipulátor tud lenni. Volt idő, hogy ki akart sajátítani, birtokolni. KAmasz korában elhanyagolták, keveset kapott anyjából, gondolom onnan lett neki az elégedetlenkedő természete, hogy nincs kibékülve a világgal. Vajon mi az amit a párom erre az "anya hiányra " keres a párkapcsolatban. MIért akar(t) kisajátítani? Olykor nem tudom eldönteni, hogy pesszimista, vagy túl realista? VAgy úgy realista, hogy már borúsan is lát? Az önértékelése nincs rendben helyütt az tuti. Úgy gondolom áldozat szerepben is van. Annak érzi magát. De miért jó ez neki?

Kedves Szakértő!
30-as éveiben járó nő vagyok, párom 40-es távkapcsolatban élünk. Nem tudok mit kezdeni a párom "hisztijével". Korábban beszélgettünk valamiről, akkor mondta rá a megoldásokat, ám most már úgy van, hogy nekem is vannak meglátásaim, véleményem ami neki nem tetszik, az ő saját meglátását akarja rám erőltetni. Ő úgy oldja meg a dolgait ahogy kigondolja, ám az én dolgaimban rám akarja erőltetni az ő meglátását, úgy is szokta, hogy indulatos lesz, lekezelő, vagy bedurcáskodik és nem szól hozzám. GYőzedelmeskedni akar ezt szoktam nála érzékelni, bármi áron. Ügyes dolgokban, ám nem igen akarja elfogadni az én nézeteimet. Egyébként egy aranyos jólelkű, csak a rigolyáit nehéz kezelni. Sokszor mondja, hogy tudja, hogy neki n igaza. Szinte átmegy kisgyerekbe és duzzog. Sajnos dolgokban éretlen. Amikro duzzog általában ráhagyom. Nincs jobb ötletem. Verseng, hogy neki legyen igaza. Én nem akarok versengeni vele, csak elmondom az én dolgomra az elképzelésemet. NEm igazán érdekli, ő akar győzni. Erre mondják, hogy nem együtt működő. Öntörvényű. Irányító típus.

Kedves Szakértő!
A párom sportos, megjelenésre magabiztos,m jó megjelenésű. Egója van, ám nem igazán kapom meg azt figyelmet és törődést ami jólesne. Abban ő kicsit mafla. VAjon miért van az egyes férfiaknál, hogy tudják magukról, hogy jó pasik, az egójukat hízlalja a női visszajelzések, ám nővel nem igazán tudják hogy kell törődni. Sajnos azt tapasztaltam nála vagy nem is tudja, vagy mivel csalódásai voltak lehet, hogy nem is akar. NEm tudom. Nekem előző kapcsoaltaimban nem kellett tanítani a párjaimat. Tudták maguktól. Bár tudomásom szerint annak idején mikor volt egy hosszú kapcsolata, ott is voltak problémák. JA a másik. Távkapcsolatban vagyunk, és már néhány hónapja rövisek az aktusok, mert ő hamar.... Nem igazán merek vele róla beszélni, nemrég azt mondta azért, mert régen volt.... Ami az én gondolatom szerint nem egészen igaz, csak rámondta. Ő 40-es. Én 30-as.

Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, van három fiunk. Kapcsolatunk az évek során megromlott. Két éve megpróbáltuk külön, majd pár hónap után a gyerekek miatt újrakezdtük. Bár én jól éreztem magam nélküle-más férfi nem volt az életemben-és egyáltalán nem hiányzott, reménykedtem, hogy jobb lesz a kapcsolatunk. Ő sokat változott, rájött, hogy mennyire fontosak vagyunk neki. Egy évig voltunk együtt újra, számomra szörnyű volt. Minden érintésétől viszolyogtam, mindent, amit érte tettem, kényszernek éreztem. Mint egy börtön, úgy éreztem. Most egy éve vagyunk külön, azóta megy a vita, mi legyen velünk. Most döntenem kell, beadjuk a papírt vagy végleg kibékülünk. Nem értem magam. Nagyon szeret engem,odaadó, àgyban is figyelmes, mégis szinte rosszul vagyok, ha hozzámér. Azt mondja, megérdemli, hogy ha nem is jó nekem, `széttegyem a lábam`, és ne tegyek tönre egy családot. Érzelmileg zsarol, legfőképp a gyerekekkel, hogy ellenem fordítja őket.
Szóval, nem tudom, pszichológusra vagy szexuálpszichológusra tartozik-e az esetem. Miért nem tudok változtazni a hozzáállásomon, gondolkodásomon, legalább a gyerekek érdekében? Nem szeretem őket eléggé, ha ezt nem vállalom be? Igaz, hohy minden fejben dől el, és csak elhatározás kérdése? Miérz nem tudom akarni, szeretni őt? Mi az oka, hogy ennyire nem kívánom a férjemet? Érzelmi vagy egyéb oka van?Nagyon sajnálnék szétzúzni egy családot, ha van magyarázat és `gyógymód`. Bár több alkalmas kezelésre sajnos nincs pénzem...
Válaszát előre is köszönöm.


Tisztelt Szakértő!
A következő problémával fordulok Önhöz:
Férjemmel több, mint tíz éve vagyunk házasok, három fiúgyermekünk van. A házasságunk megromlott, már évekkel ezelőtt. Két éve megpróbáltuk a különélést, amit ő nagyon nehezen viselt. Én jól éreztem magam, más férfi azóta sem volt az életemben, tehát nem amiatt. Egyszerűen úgy éreztem, végre levegőt kapok. A fiúkat látszólag nem viselte meg nagyon, a legnyagyobb többször hangoztatja, szeretné, ha elválnánk. A középső fiú pedig azt szeretné, ha minden úgy lenne, mint régen. Ami igazán régen volt, nem is igazán emlékszem rá. A pici még pici, nagyon anyás.
Szóval, pár hónap után úgy döntöttem, elsősorban a gyerekek érdekében, hogy próbáljuk újra. A férjem megváltozott, agresszivitása eltűnt, legalábbis próbált uralkodni magán. Egy évig voltunk újra együtt, számomra kínszenvedésben, állandó feszült légkörben. Ami abból adódott, hogy ő nagyon jól tudta, hogy nem szeretem őt, hogy amikor ágyba bújunk, muszájból teszem. Napi szinten az volt a téma, hogy érzek-e már többet iránta, kívánom-e már. Napról-napra ingerültebb volt a nemleges, őszinte válaszoktól. Hozzáteszem, azért is voltam őszinte, mert előtte évekig nem vallottam be neki, hogyan érzek, talán magamnak sem, és akkor az volt a baj. Talán, ha előtt beismertem volna, a harmadik fiú meg sem született volna. És eljött az a pont, amikor már könyörögtem neki, ne a gyerekek előtt balhézzon, elborult az agya, 180-nal száguldott velünk az autóval. Akkor este mondtam ki, hogy vége. Ez egy éve volt. A papírt nem adtuk be, azóta is téma, hogy mi legyen velünk. Nagyon ki akar békülni, sokat sít, hogy nagyon szeret minket. Én nagyon megértem, sajnálom Őt! A munkája miatt tőlünk messze lakik édesanyjával, itt nincs lehetősége sem dolgozni, sem lakni. szörnyű lelkiismeretfurdalásom van. Azt mondja, együtt rontottuk el, együtt kell helyrehoznunk. Szerinte nem tehetem tönkre egy család életét csak azért, mert önző vagyok és nem akarom"szétteni a lábam". Így fogalmaz. Ön szerint jogos, amit kér és elvárható ez egy nőtől? Nagyon sokat gondolkodom, próbálom győzködni magam, hogy akarjam ezt az egész kapcsolatot, de nem megy. Nem szeretem igazán a gyerekeimet, hogy még őértük sem megy?
De ami igazán a kérdésem lenne Ön felé, hogy lehetséges-e, hogy valamilyen terápiával én kívánjam őt és akarjam vele a szexet? Egyébként nagyon figyelmes, sok nő irigykedne is. Segít a háztartásban, gyerekekkel, mégsem egy papucs, nem értem, mi a bajom?!?? Ha nem iszonyodnék annyira még az érintésétől is, belemennék a folytatásba, érte és a gyerekekért. De nem tudom, mit tegyek? Hogyan? Egyáltalán ez Önre tartozik vagy pszichológusra? Már voltam nála különben, de nem igazán tudom fizetni. Egyrészt azt mondta, a gyerekeknek szükségük van apára, másrészt azt javasolta, mindegy mit teszek, de azt akarjam, amt teszek. Ez az, nem tudom, mit akarok. Kit vegyek figyelembe, magamat vagy őket?
Válaszát előre is köszönöm!!!!

Kedves Györgyi!
Igen komoly problémával fordulok önhöz,amire mielőbb megoldást szeretnék találni.11 éve élek együtt a jelenlegi párommal,akitől született egy kisfiam is ,ő most 8 éves.Jelenleg az anyósomnál lakunk elég szűkösen,mert a sógornőm is ide költözött,így a 2 és fél szobás lakáson osztozunk 9-en.Nekem az első kapcsolatomból van két nagykorú gyermekem egy 23 éves fiú,és egy 21 éves lány. A bajom az,hogy a szexuális életünk zéró!!!!!Ami ennél még nagyobb gond,hogy nem is kívánom a szexet egyáltalán sem a párommal ,sem senki mással! Nagyon nehéz szülésem volt .és ebből sokára épültem fel.Két szobán osztozkodunk 5-en. A mi szobánkban van a kisebbik gyermekünk,a másikban a két nagyobb.Engem már nagyon idegesít,hogy nem tudom úgy megélni az intim életem ahogy én szeretném ,és nagyon zavar,hogy félig meddig a gyerekek előtt történik az aktus,persze amikor már alszanak.Ami még zavar,hogy a párom olyankor is képes lenne szexszelni amikor a kicsi fiunk mellettünk alszik.Ha elhiszi ha nem ,pedig ő volt az első férfi aki elérte nálam az orgazmust 11 ével ezelőtt. Szeretnék megoldást találni a bajomra,kérem segítsen!

Kedves Györgyi!
Kiegészíteném a levelem egy pár sorral.Alapból későn fekvő típus vagyok,de viszont szeretek aludni,és ha valaki felébreszt hajnalok-hajnalán ,hát akkor robbanni tudnék! A páromnak már nem egyszer mondtam,hogy próbáljuk meg a szexet az esti órákra hagyni,de nem,ő nem egyszer kelteget hajnal 2-kor,vagy 5 óra fél 6-kor,amikor is a legjobbat aludnék.Szinte napi szinten elmegy a közeli presszóba,ami a testvére tulajdona,és sokszor záróráig ott van.Az eszébe sem jut,hogy esetleg hamarabb hazajönne,inkább szórakozik a haverokkal,olyankor meg megsértődik,ha hajnalban meg elutasító vagyok vele.A legutóbb a munkám miatt túlóráztam és később kerültem ágyba,ő már addigra aludt.Alig aludtam 2 órát és elkezdett ébresztgetni.Olyan ideges lettem,hogy szó szerint majd kiugrott a szívem a helyéről,olyan hevesen kezdett verni.Nem tudom mit tegyek de ez így nem jó!Segítsen!

Kedves Györgyi!
Eszembe jutott még valami ,ami esetleg fontos lehet.A kapcsolatunk elején sokat jártunk szórakozni.Én szeretek táncolni,ő nem igazán.Ezért próbáltunk olyan helyet keresni ,ahol jó érezheti magát,és csocsózhat,mert ez az ő kedvenc időtöltése.Amit idővel én is megszerettem ,és olyannyira összeszokott páros lettünk,hogy eljártunk amatőr versenyekre.Voltak sikerélmények,és kudarcok is egyaránt.De sokszor volt,hogy egy verseny alkalmával beitalozott ,és nagyon rosszul ment neki a játék,és én ezeket az alkalmakat nagyon zokon vettem!Úgy éreztem,hogy nem tisztel annyira,hogy figyelembe vegye azt,hogy a verseny nekem mennyire fontos.Na de vissza kanyarodok a főproblémámhoz.Nagyon idegesít,hogy fürdés után is erős testszaga van.Próbáltam rá venni,hogy használjon hónaljstiftet,de mind hiába,mert rosszabb lett.Ugyanis a szagos hónalját amikor bekente,nahát az eléggé visszataszító volt.Ezt csak tetőzi az,hogy csak vízzel mos fogat,fogkrémet nem szeret használni,és sokszor nagyon kellemetlen szagú a szája.Rendes munkahelye van,bármikor ha anyagi problémánk van rá számíthatok,csak a gyereknevelésben nem.Nem segít a gyerek iskolai dolgaiba,gondolok itt a lecke csinálásra,pedig a Pityuka nagyon ügyes!Apró cseprő dolgok amik engem bántanak teljesen lehangolnak,és kiábrándulok belőle,sőt undorodom a szájszagtól!!!Pedig nagyon szerettem csókolózni,és most meg sehol semmi!Egyetlen egy szép pasi látványa nem izgat fel.Régebben még maszturbáltam is ,ha úgy tartotta kedvem,de most már az sem hiányzik!Egy aktus nagyon rövid ideig tart,köszönhető ez a nagyon ritka szexnek.Mondjuk kétszeri nekifutásnak csak egyszer volt képes,még mielőtt terhes lettem,a kapcsolatunk elején.Szeretnék végre elköltözni,de akárhányszor ha találunk egy házat,mindig csak a kifogások jönnek,hogy miért nem jó!Megkértem,hogy fizettesse ki a részét a tesóival a családi házból,de kerek perec azt mondta,hogy nem akarja.Inkább kérjünk kölcsön a húgától,hogy a tulajdon része megmaradhasson!Már a felnőtt gyerekeimnek sincs magánéletük,pedig ők pont abban a korban volnának,hogy kellene nekik a magánszféra.Bár mindenki másnak is.A nagy fiam kapcsolata részben ez miatt ment tönkre,mert nem tudtak a barátnőjével félre húzódni.Nálunk is nem egyszer előfordult,hogy aktus közben a gyerek felébredt,és még ha félkómásan is de meglátta ,hogy mit csinálunk.Szerintem ezért is fekszik közénk mindig!Vagy nem?Régebben még kezdeményeztem is ,most már az sem megy.Szerettem meztelenül aludni szex után összebújva,de most már elveszett az a harmónia.Sok mindent megtudok a párommal beszélni,de vannak esetek amikor nem hajlandó kompromisszumra,pedig hosszútávon jó lenne(PL:lakásvásárlás).Azt hiszem mindent leírtam,kérem mielőbb válaszoljon ha lehet,mert ez a helyzet már tarthatatlan.

Kedves Gyöngyi!
Nem biztos, hogy jó helyen, de az Ön segítségét szeretném kérni.33 éves vagyok. Bevallom, eléggé „agyalós” típus. Mindenre keresem, kutatom a választ…és az is lehet, hogy csak megerősítésre van szükségem. 8 éve van egy férfi az életemben.(30 éves) Azt, hogy milyen státuszban vagyunk, nem tudom meghatározni. Nem vagyok a barátja, mert nem úgy fordul hozzám (ennek ellenére, többet mond el nekem, mint másoknak). Nem vagyok a kedvese, mert találkozásunk, általában titkosak, 4 fal közöttiek. (Még úgy is, hogy egyikünknek sincs párja.) Nem vagyok „szerető”, mert találkozásaink elég ritkák, viszont mindig intimitás a vége. Én nagyon szeretem, és Ő ezt tudja, sőt, érzi. (Ő az életem.) Mondhatnám, ha lenne erőm, ki tudnék lépni ebből a „dologból”, hisz mindenki ezt mondja. De ha 8 éve, Ő a reményed (boldogságra, új dolgokra, szeretetre, az életre), hogyan lehet ezt megtenni? Azt megmondják mit kéne tenned, de senki sem tanít meg arra, hogy hogyan….
Többféle tanulmányt, pszichológiát olvastam, csak hogy rájöjjek, milyen személyiség Ő. Milyen szemmel, milyen szívvel kell hozzá fordulnom. Valamit jól csinálhatok, hisz 8 éve..vagyok. De vajon tényleg vagyok, vagy csak magamat csapom be? Amit eddig megfigyeltem a személyiségében, az az önbizalomhiány. Önbizalom hiányból adódó alkoholproblémák. Az élet minden területén (munkahely, baráti társaság, intimitás) próbálom erősíteni. Mindig kiállok mellette. Dicsérem, ösztönzöm, mert tudom, nem kapja meg. De mégis, fontos e az Én szavam, ha „senki sem vagyok”? Türelmes, elnéző, megértő, kedves, szeretetteljes vagyok vele. Ez a 8 év „titka”. Más nők az életébe, nem érnek el idáig.
Néha megkérdezi: Miért szeretsz Te Engem? Hisz, szemét vagyok…és most jön egy fontos kérdés! Megerősítést vár, hogy Én is olyan vagyok, mint a többi? Hogy Én is szemétnek tartom és eldobom? Hogy a sok rossz mögött, Én sem látom benne a jót? Miért érdekli a válasz, ha senki sem vagyok neki, csak néha elővesz, ha szeretetre, odafigyelésre, erősítésre van szüksége? Megkérdeztem tőle, hogy jobb lenne-e az élete, könnyebb lenne, ha Én is utálnám, egyedül hagynám? A válasz annyi volt: lehet. De nem enged el! Kértem tőle, könyörögtem, hogy engedjen el, ne reagáljon, ha elgyengülök. De nem! Sőt mondhatnám azt, hogy nem figyel oda rám, de hazugság lenne. (természetesen akkor, mikor együtt vagyunk.) A 8 év hosszú idő neki is, önkénytelenül megtanulta, hogy mi az, amit kedvelek, mi az, amit nem, mi az, ami kihozz a sodromból, mi az, amitől elgyengülők. Ezt tényleg csak megtanulta, vagy figyelt rám? Tényleg, csak mentőmellény vagyok számára, vagy csak fél? Fél önmagától, fél mások véleményétől, fél az érzelmektől? Én táplálom az önbizalmát, Ő leépíti az ennyimét. Titokban találkozni (mintha szégyellne), sose mondja”szép vagy” hogy „kívánlak” vagy, hogy „szeretnék veled lenni” (mintha nincs más, beérem veled is). Szeretkezésnél is. Próbálok „játszani”, hogy beszéljen, mondja ki „engem kíván”…rám néz, és azt mondja: hát nem látod? Nem erre a válaszra vágyom. Csodálatos vele az együttlét, de nem megyek el. (Igaz elég problémás vagyok ezen a téren.) Ezt mindig felhozza, és sose tudom, hogy magára haragszik emiatt vagy rám. Saját önbizalmam ismét nincs, mert bénának érzem magam. De ismétlem a kérdést…miért fontos ez neki, ha senki sem vagyok? Önmagának akar bizonyítani, vagy Én rám figyel? Megmutatja milyen boldognak lenni, majd reggel ezt hónapokra, el is veszi. Vagy ez mind-mind- mind önbecsapás….és tényleg nem vagyok senki? Mondhatnám azt, hogy önbizalom hiányos vagyok, hogy nem szeretem magam, de ez nem igaz. Szeretem, azt az embert, aki vagyok. Szeretem a szívem, a lelkem, a gondolkodásom. Mégis, Ő az egyetlen gyenge pontom…és az életem róla szól.
Köszönöm válaszát!

Kedves Gyöngyi!
Annyit még kifelejtettem, hogy a párom sajnos azzal is kissé eltávolított magától, hogy amikor ugyanabban hibázunk, pl. nehezebben tartom a rendet, szóvá teszi, nála pedig az nem fontos, az nem hibája, csak az én hibám. Eszes, ám okoskodó tud lenni. Olykor helyre kellene rakni, mint egy kamasz gyereket, csak sajnos nem tudom mit mondjak neki. Két véglet. HA hideg, akkor ne érjek hozzá, ha ő adni akar, akkor odaadóan tud, ám ritkán. Azt mondta nem néz engem felnőtt nőnek, mert a rendrakással hadilábon tudok állni. Megjegyzem ő ugyanolyan benne. Az ő hibája miért nem hiba? Miért nem számít? Tényleg olykor helyre kellene rakni, mint egy kamaszt, ám nem értek a kamaszokhoz. Az ő hibáját miért bagatelizálja el? Az enyémet miért teszi szóvá? HA rajtakapom és szóvá teszem, akkor is mond rá valamit amivel átsiklik felette. Ez tüske bennem. TEhetetlen feszültséget érzek, nem tudom hogyan kezeljem.

Kedves Gyöngyi!
33éves nő vagyok, párom 40-es évei elején jár. Hálószobai gondjaink vannak. VAgyis nekem gond. Hónapokkal ezelőtt kezdődött. Párom annak idején azt mondta szereti, ha a nő közeledik felé, mert akkor úgy érzi, hogy kell. Aztán hónapok alatt többször volt, hogy elutasított, kibújt alóla, kifogások. Párom egyébként hidegebb, nem tud spontán lenni, nem veszi a lapot. Neki a minőségi idő fontos, ragaszkodó, nekem az érintések, amikből elég gyér van. Nem igazán tud adni, fogadni. Úgy érzem sajnos hidegebb nővé tett. Sajnos közben rájöttem, hogy nyeregben érzi magát és kényelmes lett, alapjában is van benne kényelmesség. Egyszer azt érzem, jólesne egy minőségibb, puszilkodós összebújás, máskor kiégettnek és kiüresedettnek érzem magam. Nem tudom mitévő legyek. Távkapcsolatban vagyunk. HEtente vagy két hetente találkozunk. Hozzá kell tennem, azért is érzi magát nyeregben, mert tudja magáról, hogy jól néz ki.
Mindig körülvették a nők. Eltávolodtunk egymástól. Ő másképp értelmez. Attól, hogy kap nyeregben érzi magát, ám keveset ad. VAgyis olykor úgy érzem hibázok abban, mert úgy érzem többet adok. Belegondolva belekényelmesedett a kapcsolatba? HA 2-3hétig nincs együttlét, van, hogy szóban viccelődik vele. Mintha nem is érdekelné a sex, hanem biztos pont lennék neki. Szeretnék most már egy feszültség oldó beszélgetést, mert bennem az érthetetlenségek, feszültséget okoznak. HA nyeregben érzi magát, miért nem igényli a sexet férfi létére? Voltak az életben csalódásai, mind családban, mind kapcsolatban. Szerintem bizalmatlan is. VAjon miért nem szereti a csókot? Mit tegyek esetemben? Köszönöm, Mono
JA, azt is elmagyaráztam neki, nekem azért fontos az átölelés, mert azzal töltődök. Sajnos ő hidegebb családból való.
Kedves Gyöngyi!
Annyit még kifelejtettem, hogy a párom sajnos azzal is kissé eltávolított magától, hogy amikor ugyanabban hibázunk, pl. nehezebben tartom a rendet, szóvá teszi, nála pedig az nem fontos, az nem hibája, csak az én hibám. Eszes, ám okoskodó tud lenni. Olykor helyre kellene rakni, mint egy kamasz gyereket, csak sajnos nem tudom mit mondjak neki. Két véglet. HA hideg, akkor ne érjek hozzá, ha ő adni akar, akkor odaadóan tud, ám ritkán. Azt mondta nem néz engem felnőtt nőnek, mert a rendrakással hadilábon tudok állni. Megjegyzem ő ugyanolyan benne. Az ő hibája miért nem hiba? Miért nem számít? Tényleg olykor helyre kellene rakni, mint egy kamaszt, ám nem értek a kamaszokhoz. Az ő hibáját miért bagatelizálja el? Az enyémet miért teszi szóvá? HA rajtakapom és szóvá teszem, akkor is mond rá valamit amivel átsiklik felette. Ez tüske bennem. TEhetetlen feszültséget érzek, nem tudom hogyan kezeljem.

Kedves Györgyi,elmesélném röviden a történetemet.
38 éves vagyok,3 fiú gyermek apja.
20 éve élek a feleségemmel.
15 évesen jött hozzám a párom,,,sajnos,,, nyomós okkal,,amit én azt hittem( szerelem az ő oldaláról.)
Persze az idők,sok sok múlásával,megkedvelt.
kb,8 éves volt,amikor egy olyan hangzott el a szájából,hogy a mostoha apja bejárt hozzá a szobájába,és a nemi szervét,a vállához dörzsölgette.
Szólt az anyukájának,de az anyukája inkább féltékeny lett minthogy higgyen neki.
Ennyit mesélt a történetéből,utána sokáig hallgatott.
A viselkedése egész végig,illetve mostanáig nem a tipikus volt,,,parancsolgatott,megalázott mások előtt,,,anyám,apámmal akkor volt jó,ha össze vesztem velük,,,és mindig más férfihez tett,,,pl:miért nem keesek annyi pénzt,mint ő).
meguntam ezeket mert mindig az volt,amit ő mondott,,,
testi kapcsolat is akkor volt,ha ő akarta,,,de ha került is rá sor,akkor siessek,mert ő aludni akar.(de volt olyan,hogy közben azt vettem észre,hogy majdnem elaludt.
meguntam!
volt facebook oldalam és ki próbáltam magam(tudom nem volt helyes,de nem kaptam egy kicsi kedvességet se az utóbbi időben tőle)
beszélgetésbe keveredtem egy hölggyel,aki csak jókat mondott,és dicsérgettet ,amire már rég vágytam.
Sajnos a feleségem rájött a beszélgetésre,és kezdődött a baj,,,nekem jött verekedni kezdett,elmondta dühéen,ogy ő megcsalt,(de amikor megnyugodott,mondta,hogy már nem igaz)
azóta,vagyis 8 hónapja 2 napos kitörései vannak,féltékeny még a saját testvéremre is,,,sőt a fiunk,13 éves barátnőjére.
Kérdezem tőle,hogy nem ért régen valami trauma,,,vagy hogy a mostoha apja nem kényszeritette rossz dologra?!
De ő 5 percig elgondolkozik,és utána ad egy nemleges választ.
Talán még anyit hozzá fűznék,hogy megtudtam,14 évesen abortusza volt.
Mit csináljak? mert idegileg tönkre tesz engem,és a 3 fiunkat is.

Üdvözlöm!
történetem a következő.
roma származású vagyok,és általában 1-es romáknál,az a példa,hogy szűz nőt vegyenek el.
15-éves lány volt,akit megismertem,(beleszerettem)17-éves voltam,és talán meg gondolatlan.
De nem is ez a probléma,hanem amikor összeköltöztünk,(Ő 15év-én 17évesek voltunk)
Állította végig,hogy szűz volt.
Volt utána 1-2 év amikor,talán évezte a sex-et,de utána ahogy meg lett az első gyerek,nem érdekelte az együttlét,
mindíg kifogásokat talált,fáradt,nincs kedve,gyorsan elaludt.
A lényeg az,hogy jóban-rosszban együtt voltunk.
Eltel azóta 20-év,és úgy viselkedett,hogy mivel azóta 3 gyermekünk van,kötelessége mindent megadni nekik.
Ez így is van rendjén!
De sajnos meg engedtem neki,egy csúnya dolgot,,,,hogy ő viselje a nadrágot,(oda tett ahova akart).
Nem akart továbbra sem igazából együtt lenni velem,,,,,,csak azért adta ide magát nekem,hogy haggyam békén.
Volt 1-2 megjegyzése: azt mondta,,,,"én több évig kibírnám sex nélkül" "én csak kedveltelek,de nem voltam beléd szerelmes"
Sajnos,nem tudtam mihez-kihez fordulni,minthogy közösségi oldalon kezdtem el beszélgetni,és ki alakult egy olyan beszélgetés,xy-al,hogy rájöttem,fontos lehetek valakinek,és néznek valamibe.
Na most ügye nincs olyan titok,ami ki-ne derülne,rájött a beszélgetésünkre,és elkezdődőtt a veszekedés,,,
Rá jött,hogy fontos lehetek másnak is,és 2 naponta,kezdte állandóan a veszekedést,,,lenyugodott,,,veszekedett,,,,
Viszont nekem se kellett több felidegesített,és elkezdtem utána nyomozni.
Sajnos sikerrel,,, :(
kérőre vonás után,ezt vallotta be: 14 évesen 1 fiú megrontotta. a szüleinek jelezte,de a szülei legyintettek és azt mondták neki "majd elmúlik"
közben észre vette,hogy valami nem stimmel,mert nem jön meg neki.
Be vitték a kórházba,és kiderült,hogy 2 hónapos terhes.(elvetették,de az anyukája nem volt bent hozzá,mind a 3 nap alatt) miért is? (mert nem akartatta elvetetni a gyereket a feleségem).
Sajnos annyira sokkolt ez az egész,hogy nyugtatókon élek már,,,,,hisz abban a tudatban élni,hogy nem érdekelte hogy mit fogok érezni ha meg tudom mind ezt?!
Viszont máig 2 naponta ő veszekedik velem,1 jellemtelen írások miatt,,,,,,
Én pedig nem veszekedek vele,hanem magamba forudol,és csak sírok,és sírok.
Ma azt mondta,hogy nem tud bele nyugodni,hogy mással írtam,,,,és töröljük az érzéseinket mind 2 félről,,,csinálja mindenki azt amit szeretne.
Utolsó szavai: üres vagyok belülről.És miért akarsz magadhoz láncolni,ha én nem akarom?!
ÉN EZEK UTÁN IS SZEREM ŐT :(

Kedves Gyöngyi!
Már 2.szorra szállt el a levelem, remélem ez a 3. már sikerülni fog. Szóval a páromak nyers modora van ami egyre jobban zavar. A szülei elváltak, lett egy nevelőapja, ám egyik szülője figyelt úgy rá, hogy finomítsák. A párom különben egy humorizáló, szerethető ember, ám a rosszt tulajdonságai elég merítőek. Nem tudom a nyers modor hátterében mi állhat, mit akar vele leplezni. Azt sem értem miért kell egy pasinak makacsnak főleg fafejűnek lennie. Nem fogadja el a tanácsaimat, pedig az élet már nem egyszer engem igazolt. Sajnos ő egy kényelmes típus. Nem akar fejlődni, változni. Bár nem jó útravalót kapott a családjától sem. Szóval nem tudom a nyers modorával mit akar leplezni. Nem tudom hogyan lehetne finomítani, bár attól tartok, ha önmaga nem akarja önmagát, akkor sehogy. Én sokat változtam és változok, ám sajnos a párom nem olyan típus. Most lesz 3.éve, hogy állást keres. Hiába mondtam neki korábban, hogy keressen, mert nem lesz könnyű, most szembesül vele. Annyira kényelmes volt, hogy úgy állt hozzá sajnos, melyiket miért nem. Neki egyszerűbb volt a tartalékát felélnie. Nem értem a gondolkodsát ebben. Ő annak idején huzamosabb ideig katona volt. Egyes ismerőseim szerint a katonaság kényelmesítette el. Nem tudom. Ezt a fokú kényelmet ami neki van, nem tudom hova tenni. Más habitus. Én ugyan diplomás vagyok, de bármit elvállalnék. Szóval miért nyers és makacs? Abban is fura, hogy nem szereti, ha tárgyakat kicsit elmozdítok. Szoktam neki mondani nem őt akarom megváltoztatni, csak x dologért azt a tárgyat arrébb raktam. Köszönöm segítségét, Mono

Tisztelt Szakértő!
A következőkben szeretném a tanácsát kérni.
Férjemmel 7 éve vagyunk házasok. Eddig számomra ismeretlen dologra derült fény, teljesen véletlenül. Felfedeztem, hogy titokban horror videókat néz az interneten. Lehet, hogy ez mások számára teljesen normális, én viszont azt gondolom, hogy aki horrort néz, az valahol lelkileg sérült, vagy ferdült. Mi ezt a témát már többször is kiveséztük, egyetértettünk abban, be kellene tiltani, hogy egyáltalán ilyen filmek piacra kerülhessenek. Erre kiderül, hogy titokban ő ilyeneket néz. Én meg teljesen meg vagyok rémülve, hogy nem tudom, kivel élek együtt, nem tudom, mi lakozik a lelke mélyén, pedig azt hittem ismerem. Nem tudom, mire számíthatok tőle? Nem vagyok-e esetleg veszélyben én, és a gyerekeink? Sok dologban érzem viszont, mintha megjátszaná magát, és tudom, hogy nem őszinte. Sokat gondolkodom ezen, amióta kiderült, kb. néhány hónapja zajlik ez, korábban biztos nem volt ilyen. Azon is gondolkodtam (mert mással nem tudom megmagyarázni), hogy esetleg előfordulhat-e, hogy nála ez a dolog szexuális izgalommal is társul? Mert ha igen, akkor szerintem nagyon nagy baj van. És amiben a legtanácstalanabb vagyok, az az, hogy nem tudom, hozzam-e elő ezt a témát? Elmondjam-e neki, hogy tudok róla, hogy félek, és hogy megkérdezzem tőle, hogy mi lakik abban a lélekben, ami horrort kíván nézni? Azt sem szeretném, hogy azt gondolja, ellenőrizni akarom, hogy mit csinál, sem a szabadságában nem szeretném korlátozni. S ami még nehezíti a helyzetet, hogy nagyon érzékeny lélek, mindent nagyon a szívére vesz, nem tudja a feszültségeit levezetni, és ami a legnehezebb vele, hogy nem tud semmiről beszélni. Szóval nagyon valószínű, hogy ha elkezdek is kérdezni róla, akkor sem fogja elmondani. Vagy bölcsebb lenne hallgatni, és úgy tenni, mintha nem tudnék semmiről? Csak akkor meg engem emészt a dolog...
Válaszát előre is köszönöm!

Sziasztok.
Úgy érzem a házasságom annyira megingott, hogy fogalmam sincs mit tehetnék. No, de kezdjem az elején:
Kb. másfél évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjemnek viszonya van egy másik nővel, akit én is ismerek. Az egész életünket átbeszélték, tehát nyitott könyv előtte a gondjaink, még a mindennapi gondok is. Amikor kiderült tagadta egy ideig,de aztán be kellett ismernie, kész tények elé volt állítva. Akkor azt mondta, hogy azért mert nem foglalkoztam vele eleget. Alá is írom ezt, mert nagyon belemerültünk a hajszába. Nem volt és nincs is bűntudata azóta sem a történtek miatt. Elég furának tartom. Nekem biztos lenne. Megígérte, hogy többet nem folytatja a viszonyt, mert a családja fontosabb mindennél. Telik az idő és teljesen biztos vagyok benne, hogy még mindig beszélnek, ha nem is találkoznak. Ő persze tagad mindent, de sajnos nem hiszek neki. Többször is eljátszotta már a bizalmamat. Mindenhová magával viszi a telefonját, nehogy belenézzek. Mostanra már fogalmam nincs mit tehetnék. Csak altatókkal alszom és nappal is csak nyugtatókkal tudom leküzdeni a gyomorideget. Úgy érzem az egészségem nagyon károsult. 24 kg-ot fogytam az elmúlt 1 év alatt és még mindig fogyok. Időnként bármit eszek, iszok kipakolom,mint egy anoraxiás. Kérlek segítsetek, hogy megoldjam ezt a helyzetet!!!
Mit kell tenni ebben az esetben?

kedves Szakértő!Hogyan mondhatja azt a párom nekem már 17 éve azt hogy megcsalhatom ha engem ez boldoggá tesz?Szerintem ez nem normális dolog.Bár azt tudni kell hogy nekem soha senkim nem volt rajta kívül.Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Szakértő! Kérem, segítsen! Férjemmel, 5 év házasság és 2 gyermek után jutottunk arra a pontra, hogy megtudtam, hogy neki a (időnként perverz) szex áll az első helyen az életében, és boldogságának ez a legfontosabb eleme. Míg kapcsolatunk első évében ennek valamennyire teret adtam, aztán jöttek a gyerekek, kissé háttérbe szorult az egyébként gyakran extrémebb szex (míg a rendszeres, normál szexuális együttlétek persze megvoltak, heti 2-3 alkalommal), és én úgy gondoltam, hogy ez a nagyfokú szexualitás benne idővel lecseng, és egy átlagos szintre mehet át, ám ő erről hallani sem akar, sőt egyre inkább hangot ad extrém vágyainak - anál szex, anál öklözés stb., és ebből nem enged. Én teljesen összeomlottam, az életemet így nem tudom elképzelni, hogy ettől függ majd a családi életünk, hogy én ezeket tudom-e nyújtani. Érzéseim szerint nem tudom neki ezt megadni, mire ő azzal támad, hogy neki ez jelenti a szerelmet, és én akkor nem szeretem őt. Fél éve nem tudunk kijönni ebből a válságból, hogy próbáljuk egymást a saját álláspontunkra terelni, és a válás már szinte naponta szóba jön. Ő nem akar ezen az elvárásán változtatni, én meg érzem, hogy nem az a szexualitású ember vagyok, aki ezt neki hosszú távon, odaadóan nyújtani tudja. Kérem, segítsen tanácsával, vagy továbbítsa más szakértőnek! Köszönettel: zsobaba15

Üdvözlöm egy problémával fordulok önhöz. Erzsébet vagyok 37 éves a férjem most lesz 38 éves. 12 éve vagyunk házasok és van egy 11 éves fiunk. Anyósomnál lakunk van egy szobánk igaz már a párom horkolása miatt 2 éve külön szobába alszunk, kb. 6 hónapja semmilyen szexuális kapcsolatunk nem volt és évek óta már csak 2-3 havonta volt egy intim kapcsolatunk, nagyon sok praktikát, csábítást bevetettem, de most már ezek sem használnak és menet közben többször volt már merevedési zavara és most már meg sem próbálja az egészet, volt már ilyen jellegű problémája a kapcsolatunk legelején de azt egy idő után kinőtte, valószínű a türelmességem miatt és hogy megpróbáltam segíteni neki lelkileg. Most is segítenék de már nem fogadja el, elkönyvelte hogy ez neki nem megy és inkább bemegy anyósomhoz beszélgetni és tévézni. Vannak anyagi problémák is de nem hiszem hogy ez lenne a probléma, mert ezek a gondok már az előtt is voltak. Az együttlétek legtöbbször azért nem is jöttek létre beszélek itt a 2-3 hónapról, mert mire a kisfiunk elaludt akkorára a párom is és már nem lehetett felkölteni. Már sajnos régen nem is beszélgetünk, fontos dolgokról sem, mert anyósom mindig ott van, sajnos egyenlőre nem is tudunk költözni. Elmondtam neki telefonba, a fájdalmam azt hogy hiányzik minden értelemben és hogy nem én vagyok nála az első hanem az anyukája, pedig én nem kívánkozom el másfelé szeretném vele igazi boldogságban leélni az életem. De sajnos mindeddig nem akart beszélni személyesen erről. Kérem segítsen nekem, mert most már nagyon egyedül érzem magam. Sok a gyomorsava, nagyon horkol bármilyen testhelyzetben, 115 kg. nagy a pocakja is és még nem hajlandó kivizsgáltatni magát mert anyósom azt mondta neki, hogy neki semmi baja ez az én hibám, és ezt ő el is hiszi sajnos. Kérem segítsen!!! Előre is köszönöm! Sőtér Zsoltné (Erzsébet).

Tisztelt Doktornő!

38 éves nő vagyok, 14 éve éve párkapcsolatban. A párommal a kapcsolatunk elején nekem kellett kezdeményeznem.
A szexuális kapcsolatunk jó volt, csak nagyon kevés. Kezdetekben még elment a heti egyszeri együttlét, de aztán ez egyre kevesebb lett. A havi egy alkalom után eljutottunk a nullára. Most már két éve egyáltalán nem közeledik. Beszélni nem lehet vele ezekről a dolgokról. Teljesen bezárkózik. Ha magyarázatot ad, abban sincs köszönet. Például; unalmas vagyok, nem kívánja a szexet, vagy nekem csak ez az egy fontos egy kapcsolatban - magyarázatok. A munkahelyén sok a stressz, elege van az életből stb. Nincsenek közös programjaink 10 éve. Én a barátnőimmel megyek kirándulni, nyaralni, moziba. Hirdetés útján ismerkedtünk meg, de az évek során többször rajta kaptam, hogy újból és újból hirdetéseket ad fel. Főleg szexuális hirdetéseket. Mióta internet van, azóta chat oldalakon is fent van. Ha észreveszem, akkor is tagadja. Tehetetlennek érzem magam. Szeretem a páromat és nem akarom elveszíteni. Nagyon elkeseredett vagyok, sokszor sírok és dührohamaim vannak.
Már volt egy szétköltözésünk 5 éve, pontosan ezen problémák miatt. Sajnos akkor volt egy másik férfi az életemben, aki iránt nem éreztem szerelmet, inkább figyelem felkeltés volt. Ez a kapcsolat egy hónapig tartott. Akkor ő visszacsábított és az alatt az idő alatt működött a szex is. Nehezen tette túl magát azon, hogy másnak is kellek. Ennek ellenére most újból ugyan abban a helyzetben vagyok. Üres az életem, nem érzem magam nőnek, mi tévő legyek.
Előre is köszönöm a válaszát!