munkaalkoholizmus

Tisztelt doktornő!

Három éve élek a férjemmel, viszonylag gyorsan, egy év szerelem után teherbe estem ikergyermekeinkkel. Minden tökéletes volt egészen a babák fél éves koráig, amikor a párom újabb vállalkozásba kezdett és mindent hanyagolva az lett számára az elsődleges. REggel hattól este hétig úton van, dolgozik, telefonon sem mindig elérhető, bár igyekszik visszahívni. Én ezt nem tudom megérteni, akaratlanul felvetődik bennem: ennyire nem vagyunk fontosak? Ha végre pihenne és velünk lenne, ledönti valami betegség, amit a legtöbb férfihoz hasonlóan nehezen visel, ilyenkor mintha három gyerekem lenne, ez még fárasztóbb. A párom mindent megad nekünk - anyagilag - , mégis boldogtalan vagyok. Közben családjainkban többeknek komoly egészségügyi problémája van, ezeket is én viszem a hátamon (látogatni őket a gyerekekkel, szervezni az orvost stb). S hogy tetőzzem, a szex sem működik köztünk úgy, mint korábban. A szülés után még nem volt gond, ez is a túlterheltség miatt van szerintem. Sőt ezt ő is megfogalmazta, hogy egyszerűen teljesen használhatatlan mire hazaér, bár a stressz miatt nem is kívánja úgy az együttlétet, mint korábban. Ebben úgy érzem, képes vagyok időt adni neki, de a fő probléma az, hogy sokat veszekszünk azokban az órákban, amikor együtt lehetnénk, mert én türelmetlen vagyok, nem értem meg őt, ő pedig engem. Tudnia kell, hogy én mielőtt gyesre jöttem, sikeres és elismert voltam a szakmámban, éppen abban a szakmában, amelyben a férjem beindította vállalkozását. S nekem muszáj kimaradnom belőle a gyerekek miatt, pedig annyira szeretnék a részese lenni a "jövőnk építésének". Ő nem beszél velem erről sem, innen-onnan tudok meg dolgokat, ezt foldolgozni egy képzett, a szakmájában tényleg a topon lévő embernek nagyon nehéz. Tisztában vagyok vele, hogy több időt kellene együtt töltenünk, de nem tudom elérni nála, hogy "szünetet tartson" a munkában. Életmódot kellene váltania, amibe belefér a munka és a család is. A barátai is mondják neki, mégsem teszi. Félek, el fogjuk veszíteni egymást egy ilyen "butaság" miatt.
Nincs kivel megbeszéljem ezt, kérem adjon tanácsot, kihez forduljak, hogyan álljak a közös életünkhöz? Bennem van a hiba? Már kezdem elhinni, hogy igen... Hogyan vegyem rá a párom a változtatásra? Álljak be a céghez dolgozni én is? Már megtehetem, a gyerekek lassan bölcsödések lesznek. DE félek, az sem tenne jót, ha ott folyton együtt lennénk. Nagyon várom válaszát és előre is köszönöm!