párkapcsolati probléma

Kedves Gyöngyi!
33éves nő vagyok, párom 40-es évei elején jár. Hálószobai gondjaink vannak. VAgyis nekem gond. Hónapokkal ezelőtt kezdődött. Párom annak idején azt mondta szereti, ha a nő közeledik felé, mert akkor úgy érzi, hogy kell. Aztán hónapok alatt többször volt, hogy elutasított, kibújt alóla, kifogások. Párom egyébként hidegebb, nem tud spontán lenni, nem veszi a lapot. Neki a minőségi idő fontos, ragaszkodó, nekem az érintések, amikből elég gyér van. Nem igazán tud adni, fogadni. Úgy érzem sajnos hidegebb nővé tett. Sajnos közben rájöttem, hogy nyeregben érzi magát és kényelmes lett, alapjában is van benne kényelmesség. Egyszer azt érzem, jólesne egy minőségibb, puszilkodós összebújás, máskor kiégettnek és kiüresedettnek érzem magam. Nem tudom mitévő legyek. Távkapcsolatban vagyunk. HEtente vagy két hetente találkozunk. Hozzá kell tennem, azért is érzi magát nyeregben, mert tudja magáról, hogy jól néz ki.
Mindig körülvették a nők. Eltávolodtunk egymástól. Ő másképp értelmez. Attól, hogy kap nyeregben érzi magát, ám keveset ad. VAgyis olykor úgy érzem hibázok abban, mert úgy érzem többet adok. Belegondolva belekényelmesedett a kapcsolatba? HA 2-3hétig nincs együttlét, van, hogy szóban viccelődik vele. Mintha nem is érdekelné a sex, hanem biztos pont lennék neki. Szeretnék most már egy feszültség oldó beszélgetést, mert bennem az érthetetlenségek, feszültséget okoznak. HA nyeregben érzi magát, miért nem igényli a sexet férfi létére? Voltak az életben csalódásai, mind családban, mind kapcsolatban. Szerintem bizalmatlan is. VAjon miért nem szereti a csókot? Mit tegyek esetemben? Köszönöm, Mono
JA, azt is elmagyaráztam neki, nekem azért fontos az átölelés, mert azzal töltődök. Sajnos ő hidegebb családból való.
Kedves Gyöngyi!
Annyit még kifelejtettem, hogy a párom sajnos azzal is kissé eltávolított magától, hogy amikor ugyanabban hibázunk, pl. nehezebben tartom a rendet, szóvá teszi, nála pedig az nem fontos, az nem hibája, csak az én hibám. Eszes, ám okoskodó tud lenni. Olykor helyre kellene rakni, mint egy kamasz gyereket, csak sajnos nem tudom mit mondjak neki. Két véglet. HA hideg, akkor ne érjek hozzá, ha ő adni akar, akkor odaadóan tud, ám ritkán. Azt mondta nem néz engem felnőtt nőnek, mert a rendrakással hadilábon tudok állni. Megjegyzem ő ugyanolyan benne. Az ő hibája miért nem hiba? Miért nem számít? Tényleg olykor helyre kellene rakni, mint egy kamaszt, ám nem értek a kamaszokhoz. Az ő hibáját miért bagatelizálja el? Az enyémet miért teszi szóvá? HA rajtakapom és szóvá teszem, akkor is mond rá valamit amivel átsiklik felette. Ez tüske bennem. TEhetetlen feszültséget érzek, nem tudom hogyan kezeljem.