Tanácsadó szakpszichológus, szexuálpszichológus, relaxációs tréner
Elérhetőségeim:
Telefon: 06-30/361-78-98
E-mail:kincses.gyorgyi@intimtanacsadas.hu
Honlap: http://www.intimtanacsadas.hu
pozitív gondolkodás
Témakörök ►
Kérdezz-felelek
Kedves Szakértő,
50 éves nő vagyok, húgom 46. Neki volt főiskolás korában párkapcsolata, később is egy fél évig, egy b*rom, aki szerintem rosszul bánt vele. Mégis, ahogy vmit szóvá tett a húgom a palinál: "utoljára csináltad ezt velem!", akkor a palinak állt följebb, elérhetetlenné tette magát húgom számára, mégis húgomnak esett rosszul a szakítás. Szóval, gondolom, húgomnak sem lehetett sok kapcsolata, nekem egy sem. Korom ellenére, szeretnék. Akármikor szóba hozom a témát húgomnak nagyon rossz véleménye van, normális férfi nincs, stb... De ha nem is szól semmit már, látom az arcán, hogy nagyon haragszik a témára. Vagy nem akarja, hogy nekem legyen társam, normális társam? Féltékeny lenne? Vagy tényleg olyan gyalázatosak a férfiak... Vagy neki jó így, h. én mosok rá, itthon vagyok, van kihez szólnia, ha haza jön munkából (a húgom). Én sajnálom őt, ha meg akarta találni a férfi társát, de nem sikerült, vagy nagyon megbántották, esetleg (ő túlsúlyos, de ő az egyetlen olyan nő??). De ez a probléma mégis az övé..., miért haragszik, hogy én szeretnék párt?... Tudom, nem ismeri a húgom, de azért szeretném Önt megkérdezni, mi a véleménye.
Köszönettel
Egy kora szerint nem fiatal, de amúgy fiatal nő
Kedves Hölgyem!
Szerintem a húga általánosít a férfiakkal kapcsolatosan. Lehetnek rossz tapasztalatai a másik nemmel kapcsolatosan, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének normális férfiak.
Elfogadom, hogy lehetnek nehézségeik a pártalálást illetően, de nem lehetetlen. Ha úgy vágnak bele az ismerkedésbe, hogy „normális férfi nincs”, akkor ez önbeteljesítő jóslatként fog működni. Olyan párt választanak, aki „nem normális”, és csak a negatív dolgokat látják meg a másikban.
Mivel nincs tapasztalata, így arra hagyatkozik, amit a testvére mond. Megjegyzem nincs olyan, hogy normális. Azt a férfit lenne jó megtalálni, aki passzol Önhöz. Érdemes olyan emberekkel beszélgetnie, akiknek pozitív véleménye van a férfiakról, akiknek van jól működő párkapcsolata. Ők jó minták, példák lehetnek.
Érdemes lenne beszélgetniük arról, hogy mind a ketten párt szeretnének találni. Közös a céljuk, segíthetnék egymást ennek elérésében.
Üdvözlettel,
Kincses Györgyi
2021-09-03 19:04:02
25 éves nő vagyok. Szeretnék változtatni a pesszimista hozzáállásomon, negatív életszemléletemen, amit már egy ideje próbálok megvalósítani, sikertelenül. Ideges, stresszes, bolhából elefántot csináló természettel rendelkezem. Sokat gondolkodtam miért vagyok ilyen, komolyabb ill. említésre méltó okom erre nincsen,mégis mindig megtalálom minden dologban a negatívat. Valószínűleg gyerekkoromra vezethető vissza,édesanyám is ilyen volt mindig. Olvasok,keresgetek a neten olyan bejegyzéseket, amelyek ötleteket adnak ahhoz, hogyan lehet az ember derűlátó, pozitív gondolkodású, mosolygós, és elégedett. Azt hiszem tönkrefogom tenni az elfogadható életkörülményeimet, elveszítem azokat az embereket,akik még törődnek velem. Nem sok van,mert igen zárkózott is vagyok. Szeretnék tanácsot kérni, és minél több olyan kifejezetten erre a problémára összpontosító könyv-, cikkajánlást kérni Öntől, amiket, ha részletesen áttanulmányozok segítséget ill. rálátást nyerhetek a fényfelé. Kérem segítsen egy picit ebben!
Köszönettel:
Ani!
Vannak tanult beállítódásaink, melyek hatására meghatározott megoldásokat választunk és ezeket nem is kérdőjelezzük meg. Ezek értékrendünk és motivációnk részei, viszont károssá válhatnak, ha nem teljesíthetőek, gátolják az alkalmazkodást és növelik kudarcélményeinket.
Ha nagyon erősen megszilárdultak ezek a viselkedésminták, akkor szűrő szerepet is betöltenek, vagyis csak azokat a környezeti tényezőket vesszük figyelembe, amelyek alátámasztják meggyőződésünket. Például a rosszindulat természetes, a kedvesség,a szeretet az véletlen. Azokat az elismeréseket, bókokat engedjük be, amelyek illeszkednek az önmagunkról alkotott képhez. A többit elutasítjuk, vagy figyelembe se vesszük. Megdicsérnek minket és a válaszunk rá „Á, dehogy…”. Akinek pozitív az énképe az örül neki és megköszöni.
Az egyik általam javasolt irányt a kognitív pszichológia képviseli, én is gyakran dolgozom ezzel a módszerrel. Egyéni foglalkozások során felmérem azokat a diszfunkcionális attitűdöket, melyek esetleg eluralkodtak gondolkodásán, érzelemvilágán és utána elindítjuk az átstrukturálást. Keressen olyan egyéni, vagy csoportos foglalkozást, ahol ilyen módszerrel dolgoznak. A tranzakció analízis is segíthet feltárni és módosítani a meglévő személyiségképet. A pozitív pszichológia egyre elterjedtebb hazánkban, illetve figyelmébe ajánlom az analitikus irányzatot képviselő Vera Peiffer könyvét a „Pozitív gondolkodás”-ról.
Kincses Györgyi
2013-04-28 15:29:14
.jpg){kind=small}