1. A kistestvér megszületésével bekövetkezett változások természetesek és szükségszerűek

Pszichológusként minden első interjún beszélek a szülőkkel arról, hogyan fogadta a gyermek a kistestvére érkezését, hogyan alakult köztük a későbbiekben a kapcsolat. Ilyenkor fontosnak tartom azt is tisztázni, hogyan gondolkodnak a gyerekek egymás közti viszonyáról. Mit jelent a család számára a jó testvérkapcsolat? Általában elmondhatjuk, hogy ebben a kérdésben már az is fontos tényező, hogy a szülő maga milyen kapcsolatban van a testvérével, illetve milyen mintája van arról, ahogyan az ő szülei kezelték a testvérek közötti rivalizálást.

El kell tehát fogadni, hogy a kistestvér érkezésével változások következnek a család életében. Egészen biztosan több kompromisszummal jár a több gyerek nevelése. Az is biztos, hogy a második gyermekkel az ember már rutinosabban foglalkozik. Sok anyukától hallom még a testvér tervezésekor, hogy ő ugyanazt szeretné megadni a második gyermekének is, mint az elsőnek. Idővel aztán jobb belátni, hogy 100%-ban ez nem kivitelezhető. De ez természetes. Ha az ember elfogadja azt, hogy a testvérsorban betöltött helynek külön szerepe van a gyermek életében, akkor már nem akar kényszeresen megfelelni egy olyan elvárásnak, ami egyébként csak óriási áldozatok árán teljesíthető (vagy úgy sem).
 

2. Beszéljünk a kistestvér érkezéséről

Bármilyen kis korkülönbséggel is születik egy gyermeknek a testvére, akkor is érdemes felkészíteni a nagytestvért a kicsi érkezésére. A biztonság kedvéért inkább csak akkor árulják el neki a hírt, ha már biztosak a várandósság meglétében.
Az egészen pici gyerekeknek is lehet mesélni a tesó érkezéséről. Vannak tematikus mesekönyvek is a témában, de a játékban is megjelenhet a téma. Sok család ilyenkor vesz először csecsemőbabát a gyereknek, amit lehet gondozni, dajkálni. Érdemes élő példákat is felhozni a testvérkapcsolatra. Ilyen lehet a szülők testvérkapcsolata, de ha született kisbaba a rokonságban vagy ismeretségi körben, akkor az még jobban szemlélteti a helyzetet. Fontos tudni, hogy a gyerekek számára egyáltalán nem evidens a testvérszerep. Ezt ugyanúgy meg kell nekik tanítani és elmagyarázni, ki milyen szerepet tölt majd be a családban. Az érzelmi viszonyulásokról is beszéljenek vele. A szülők mindkét gyereküket egyformán szeretik és a testvérek is szeretik egymást.

Segítheti a baba érkezésének elfogadását, ha a nagyobb gyerek is elmehet az anyával vizsgálatokra, ha részt vehet a baba szobájának a kialakításában, illetve segíthet ellátni a kicsit. De mindezt csak akkor, ha kedve van hozzá! Sok családban kisebb ajándékot is hoz a kicsi a nagynak.
 

3. Jusson idő a nagyobb gyermekre is

Ebben a pontban szeretnék visszatérni az első pontban kifejtett gondolatokra. A kisbaba születése után is fontos, hogy a nagyobb gyermeknek legyen saját én-ideje az édesanyával és az édesapával is. Tehát már itt megdől az az elképzelés, hogy mindkét gyerekkel ugyanúgy foglalkozzon az anya, hiszen amíg a nagyobbal tölt időt, addig nem a picivel van. De ez természetes. Nem nagy dolgokra gondolok, inkább csak apróságokra, melyek sokat segítenek abban, hogy zökkenőmentesebb legyen az új családtag befogadása. Ha sikerül a nagyobbal kimenni egy fél órát a játszótérre vagy kettesben főzőcskézni egy kicsit, akkor máris sokat tettünk annak érdekében, hogy érzelmi igényei kielégüljenek.

Fotó: sathyatripodi / pixabay