Sok első gyermekes szülő azt gondolja: tökéletesen fogom csinálni a gyereknevelést. Aztán mikor mégsem sikerül, akkor a második babánál gondolják: most kijavítom a hibáimat és minden más lesz! Ezt a végtelenségig lehet folytatni. Nem az a cél, hogy az ember tökéletes anya vagy apa  legyen, hanem ahogy Vekerdy Tamás is tanította: élvezzen szülőnek lenni, mert akkor tud boldog gyermeket nevelni, ha maga is az. Úgyis igyekezni fog lehetősége szerint mindent megadni a gyerekeinek és jó anya, apa lenni.

Ezt támogathatod meg azzal, ha tanulsz más szülők hibáiból. Így gondoskodhatsz arról, hogy ne kelljen neked is megbánnod a következő 8 dolgot:
 

1. Nem gondolták át, mire vállalkoznak

Vannak, akik mielőbb szerettek volna anyává, apává válni, de nem gondoltak bele a hosszú távú következményekbe. Az életük és a prioritások teljesen megváltozott. Nem készültek fel arra lelki szinten, hogy onnantól kezdve a gyermek lesz az első. Egy jó ideig nem lesznek nyugodt éjszakáik, kevesebb idő jut majd a szerelmi életükre, vagy éppen a baráti kapcsolataik ápolására. Kissé optimistán arra gondoltak: mindent meg lehet oldani és semmiről sem kell lemondani. Amiért pedig csalódniuk kellett: egyesek önmagukat, mások viszont a gyereket okolták, ami bűntudatot és szégyenérzetet ébresztett bennük.
 

2. Nem alapozták meg az anyagi hátteret

Azt szokták mondani: nem létezik tökéletes időpont a házasságra, a családalapításra vagy a rossz hírek közlésére. Ezért jó páran csak úgy belevágtak a gyerekvállalásba azt gondolva: majd meglesznek.

Aztán rádöbbentek: a gyerek jó sokáig csak „viszi”, nem pedig hozza a pénzt. Nem gondoltak a gyerekneveléssel járó költségekre vagy nem volt lehetőség takarékszámlát nyitni a nevére, esetleg félretenni az egyetemei éveire, netán egy saját lakásra. Sajnos nem szerencsés arra alapozni, miszerint ez úgyis távoli jövő, addig minden összejön, mert ez egy vagy több gyerek mellett nem ilyen egyszerű.
 

3. Nem a család volt az első

Nagyon sok szülő állítja azt: életükben az első és legfontosabb a család. Ez nagyon szép gondolat, de sajnálatos módon a gyakorlatban nem mindig valósul meg. Néha akaratukon kívül, de felborulnak a prioritások és a munka, a karrier lesz az első vagy a háztartás. E téren érdemes rugalmasnak és egyúttal megértőnek lenniük önmagukkal szemben, hiszen érthető, hogy dolgozni is kell, háztartást vezetni, és emellett a partnerrel is törődni meg olykor saját magukkal is. Persze, aki teheti, az tényleg ne siessen vissza a munkába vagy amellett is igyekezzen több időt tölteni a gyerekkel, így nem lesz mit megbánni.

4. Túl sok időzés a jövőben

Ez valahol természetes. A szülő azon aggódik, mi lesz, ha a gyerek nagyobb lesz. Előbb az óvoda miatt rágódik, majd az iskola meg a pubertáskor miatt. Plusz a kiegészítő félelmek: mi lesz, ha lebetegszik, ha valami nem megy jól neki. Gondolatban túl sokat időzött a jövőben és túl keveset a jelenben.

A legtöbb szülő azt bánja meg, hogy nem értékelte eléggé a jelent. Az aggodalmai vagy éppen a vágyai miatt nem koncentrált rá. A nehéz, megterhelő pillanatokban arra gondolt: alig várom, hogy végre átaludja az éjszakát, végre ne kelljen pelenkázni, végre tudjon önállóan játszani és így tovább. Amikor pedig teljesültek a vágyai, csalódottságot érzett, mert bizony túl hamar bekövetkezett a kérése és a gyereke egy szempillantás alatt felnőtt.
 

5. Az örökös belső feszültség

Akár az első babánál, akár azért, mert egyszerűen ilyen aggódós típus, de sok-sok anyuka és apuka képes állandó stresszben tartani magát. Ha már tüsszent egyet a gyerek, összerándul a gyomra, ha nem eszik rendesen egy nap, azonnal kétségbeesik. Minden apró furcsaság félelmek lavináját indítja el a szülőben. Emiatt képes szüntelen félelemben élni, állandóan idegeskedve, így viszont nem élvezi eléggé a szülői létet, a gyerekével töltött időt, amit persze később szívből sajnál.
 

6. A tévé és a tablet a pótmami

Bevett szokás egyes szülőknél, hogy amikor nincs idejük – vagy erejük – foglalkozni a kicsivel, akkor bekapcsolnak neki egy mesét, esetleg a kezébe nyomják a tabletet. Miközben elvégzik a házi munkát, megfőznek vagy egyáltalán egy kis lélegzetvételhez jutnak, addig a gyerkőc nyugton van.

Ezt később több okból is megbánták: egyrészt azért, mert sok gyerek így függő lett, illetve szívesebben választotta később is tévét meg a tabletet, semmint a közös perceket.

Másrészt sokan úgy érezték, rengeteg élménytől fosztották meg így magukat, hiszen együtt is főzhettek, takaríthattak volna, de legalábbis több időt tölthettek volna együtt a gyermekükkel.

7. A mobil kapta a legtöbb a figyelmet

Ez főleg a modern szülőkre igaz: amíg a csemete mesét nézett, tabletezett vagy éppen játszott, ő addig molbilozott. Így jutott hozzá egy kis én-időhöz. Illetve a dolgozó anyáknak gyakran muszáj is volt a telefonra nézni és intézkedni. Mindenesetre nem kevesen megbánták azt, hogy a telefonjuk több figyelmet kapott, mint a gyerekük.
 

8. Nem szántak elég időt önmagukra

Mint láthatod, akadnak, akik azt bánták meg, hogy túl sokat törődtek magukkal, míg mások inkább azt: túl keveset. Sok szülő valóban teljesen háttérbe szorítja a saját igényeit. Nem vesz már egy jó harmincperces kádfürdőt, lemond az olvasásról és az én-idő minden létező változatáról. Persze nemcsak tudatosan dönthet így, hanem egyszerűen ideje, ereje sem marad arra, hogy ez másképp legyen.

Emiatt viszont feszültek, boldogtalanok, türelmetlenek lettek és ez mind-mind a gyereken – vagy esetleg a partnerükön – csattant. Pedig elég lett volna egy kis rendszeres törődés önmagukkal és nem lett volna annyi feszültség bennük, nem veszekedtek volna olyan sokat a csemetékkel.

Képek: Mathilde Langevin, Edward Cisneros, Standsome Worklifestyle az Unsplash oldaláról

Olvasd el ezt a cikkünket is!

Vekerdy Tamás: Boldog gyereket csak boldog anya tud nevelni