A szokások lehetnek jók és rosszak is. Minden olyan rituálé, amely személyiségünket gazdagítja, jónak minősül. Sok szokásunkat észre sem vesszük, gyermekkorból hozzuk magunkkal. Néhányuk már szinte szertartássá válik az évek során. Saját, általunk alapított családunkba új szokásokat is bevezetünk.

Élvezzük ezeket addig, ameddig nem válnak teherré, vagy kényszerré. Például ilyen kötelező esemény lehet, ha a nagyszülőknél kell tölteni akkor is a vasárnapi ebédet, ha mindenki fáradt, vagy egyszerűen más elfoglaltsága akadt. A megkövesedett szokás egy idő után súlyos kötelezettséggé válik, és elnyomja a kellemes érzéseket a negatív várakozás. Családi szokásaink meghatározóak. A karácsony, a húsvét, vagy a születésnapok szokásai ismétlődnek. De lehetnek olyan különös szokások is, melyeket az adott családon kívül más nehezen tud csak értelmezni.

Ilyenek lehetnek a reggeli puszik, cinkos kis kacsintások, elejtett félmondatok, vagy jellegzetes kézfogások, becenevek mondogatása, egyedi integetés az iskolánál, esetleg egy családi túra különös kitérői…

Szokássá válik, ki mikor megy este fürödni, hány órakor fekszünk le aludni, hogyan keltjük fel a gyereket reggel… de ide sorolhatjuk étkezési szokásainkat, vallási vagy kulturális hagyományainkat is.

A gyermekeknek kiemelten fontos a rendszeres életesemények kialakítása. Ha mindez némi varázslattal is kiegészül, akkor a pozitív megerősítések jó érzéseket fognak táplálni bennük. Amikor visszaemlékezünk a gyermekkorunkra, akkor szívesen idézzük fel a kellemes ismétlődő eseményeket, melyekben részünk volt. Karácsonyi ünnepségek, családi nyaralások, vagy vasárnapi kirándulások képei jelennek meg.

A szokások erősítik a családi összetartozás élményét. A gyermekek biztonságérzetét fokozzák. A bizonyos szituációkban ismétlődő humoros mondatok oldhatják a feszültséget is. Újra és újra felidézik az élő köteléket. A szokásokkal megerősített család nehezebben hullik szét. A mindennapok vázát, erős szövetét adhatják a biztos pontok, ismétlődő események. Tudjuk mire számíthatunk. Arra viszont oda kell figyelni, hogy a szokások mártírjaivá, rabjaivá ne váljunk. Ha mindenáron görcsösen ragaszkodunk időpontokhoz, ahhoz köthető eseményekhez, akkor mindig érdemes megvizsgálni, hogy nem válunk-e valamelyik családtagunk zsarnokává.

Tegyük fel a kérdéseket magunknak:

1. Vajon nem akarom-e rákényszeríteni valakire, akár nem is tudatosan a véleményemet, időbeosztásomat, elképzeléseimet?
2. Másnak is fontos ez a szokás, vagy csak én ragaszkodom hozzá mereven évek óta?
3. Tudok-e kompromisszumot kötni egy békés megoldás érdekében?
4. Mi történik, ha idén minden másként alakul?

A szokásokat két nagy csoportra bonthatjuk: a kicsi, kedves, évődő vagy megemlékező rituálékra, és a nagy, komoly, többgenerációs szokásokra.

Vannak, akik fellázadnak a súlyos, szinte már abroncsként szorító szokások ellen, és újakat alakítanak ki. Egy nagyobb családon belül ennek mindig ára van. Sértődések, tüskék és elszabaduló dühös indulatok keletkeznek. A szokásokhoz mereven ragaszkodó fél lelkiismeretfurdalást próbál kelteni a hűtlen kalandorban. Kinevezik a család Fekete Bárányát. A parancsoló féltől hangzik el a lelkiismeretfurdalást ébresztő monológ. Anyád bele fog betegedni, ha nem jössz el! Én is így csináltam amikor ennyi idős voltam, neked is így kellene! Már erre sem vagy képes, semmibe veszel minket! Ki beszélte tele a fejed, eddig jó volt így, mindent elrontasz! A nagy, komoly szokásokhoz tartoznak az esküvővel, gyerekneveléssel, szülőkkel kapcsolatos elvárások is.

A szokások tehát addig működnek kedvezően az életünkben, ameddig azoknak útmutató jellege van, amíg biztonságérzetünket fokozzák, összetartozásunkat elősegítik. Fontos, hogy pozitív érzések társuljanak hozzájuk, ne pedig undor, kényszer vagy szorongás töltsön el minket, miközben betartásuk hiábavalóságáról gondolkodunk.

Sajnos a rossz szokásokat is sokan tovább tolják egy generációval. Így nevelt engem is apám, nem lesz attól a pofontól semmi bajod, majd rendet tanulsz!

A hazug családi minták szintén szokásként adódnak át. Ne mondd el apádnak… nem kell azt olyan nagyon komolyan venni… túlérzékeny vagy… Ezek a mondatok szép lassan mérgezik a lelket, és beépülnek a mindennapokba. Egy ilyen családban szokássá válik a másik ember érzéseinek semmibevétele.  Így keletkeznek a nagy, mindent betakaró és elfedő élethazugságok.

Berögzült szokásokat fedezhetünk fel problémamegoldó gondolkodásunkban, konfliktuskezelésünkben, vagy emberi kapcsolataink kiépítésében is.

A szokásokon nem mindig tudunk azonnal változtatni. Kívülállóként könnyű tanácsot adni, ki mikor mit csinálhatna jobban, könnyedebben. Nem megy valami? Lépj ki belőle! Ne felejtsük el viszont, hogy sok ember él merev függésben, és a szokások felrúgása előre kiszámíthatatlan életesemények láncolatát indítja el. Ezért át kell gondolni, hogy kinek mikor mit tanácsolunk, mert felelősség társul az útmutatáshoz.

Érdemes tudatosan ráébrednünk, milyen örökséget kaptunk, mely szokásokat visszük magunkkal a szülői házból, és melyeket találjuk értelmetlennek. Fontos, hogy merjünk józanul változtatni, új elgondolások mentén építkezni, és saját ötleteinket következetesen valósítsuk meg. Figyeljünk arra, hogy a családi szokások pozitív megerősítést kapjanak, és ne legyen a szertartásainknak vesztese senki.

Kép: Tumisu képe a Pixabay -en.

betöltés...