Zsuzsa tizenöt éves volt, amikor otthon azt mondta, hogy uszodába megy. Valójában egy tévés válogatásra indult. Később elmagyarázta: ha nem veszik fel, legalább nem kell otthon beszámolnia a kudarcról, és nem kell meghallgatnia, hogy „úgyis tudtuk”. Ez a történet Vekerdy Tamás Kamaszkor körül című könyvének elején olvasható. A kötet egy 1981-es televíziós sorozatból született, amelyben kamaszok mesélték el és játszották el a saját életüket. A pszichológus megfigyelései negyven év után is pontosan leírják, mi zajlik egy tinédzser fejében.
1. Miért hazudik a kamasz, ha semmi tilosat nem csinált?
Elment sétálni, és azt mondja, moziban volt. Vekerdy szerint ilyenkor a saját külön világát védi attól, aki eddig a legközelebb állt hozzá. Minél jobban faggatják, minél inkább kutatnak a fiókjában vagy olvassák az üzeneteit, annál inkább rákényszerül a hazugságra. A kisgyerek félelemből hazudik, a kamasz a határait védi.
2. A kamaszkor a második születés
Az első születéskor egy kis test válik le az anyáról. Kamaszkorban egy önálló személyiség szakad ki a család érzelmi burkából. Vekerdy emlékeztet rá: minden születés fájdalmas, annak is, aki szül, és annak is, aki születik. A szülőnek ezért ez az időszak is nehéz, amolyan szeretetpróbáló idő.
3. Most már tréner vagy, a nevelés korábban történt
Vekerdy szerint a kamaszt kamaszkora előtt lehet nevelni. Barátot, szerelmet, értékeket már az addig kialakult mérce szerint választ. A szülő dolga a jó edzőé: elengedi, hogy egyedül ugorjon, de ott áll mögötte, és elkapja, mielőtt nagyot esne. Az is ide tartozik, hogy ha bajba kerül, ne a „na látod, megmondtam” legyen az első, amit hall tőled.
4. A heverészésnek élettani oka van
Hazaér, ledobja a táskát, végigdől az ágyon, szól a zene. Vekerdy ezt fiziológiás, vagyis élettani lustaságnak nevezi: a gyors növekedés és a hormonális változások megviselik a szervezetet. Vannak kamaszok, akik napközben is újra alszanak, mint kisgyerekkorukban. Aki tizennégy évesen sokat heverészik, abból nem lesz szükségszerűen lusta felnőtt.
5. Az ábrándozás is munka
Ági a könyvben előkapja a kötelező olvasmányt, amikor meghallja anyja lépteit, mert az olvasás „engedélyezettebb”, mint a merengés. Vekerdy szerint a belső képek futtatásával a kamasz feldolgozza a feszültségeit, vágyait, a nap eseményeit. A „mit bámulsz?” és a „gyere vissza!” pont ezt a pihentető folyamatot szakítja félbe.
6. Miért mondja mindenre azt, hogy „majd”?
A teli szemetesvödör ismerős jelenet. A kamasz le akarja vinni, de akkor, amikor neki jut eszébe, és fél perccel előtte mindig szól valaki. Vekerdy tapasztalata szerint a sok szó csak ront a helyzeten. Jobban működik egy állandó, saját maga által vállalt feladat, mint a folytonos ugráltatás. Nagy, látványos munkára egy kamasz főleg a barátaival együtt szívesen vállalkozik: a könyv szerint ilyenkor „az eget is bemeszeli”.
7. A szemtelenség mögött értékvita zajlik
Egy szakközépiskolás fiú azt kérte, kapcsolják ki a Bánk bánt az órán. A tanárnő lebunkózta. A fiú szerint a tanárnő csak azért szereti a művet, mert illik. Vekerdy szerint a kamasz kínzóan élesen lát, és arra kíváncsi, mit gondol a felnőtt valójában. A pszichológus ki is mondja: aki soha nem kételkedhetett, az később semmiben sem fog igazán hinni.
8. A barátok most fontosabbak, a szülő mégsem veszít
A könyvben egy fiú büntetésnek érzi, hogy a barátai helyett a szüleivel kell nyaralnia, pedig szereti őket. Közben a kamaszok vallomásaiból kiderül, hogy a legmélyebb élményeik még mindig a családhoz kötődnek, és sokan titokban az apjukra vagy anyjukra szeretnének hasonlítani. A szülő ebből csak a szurkáló sündisznótüskéket érzékeli. Erről a kettősségről van szó Vekerdy középiskolásoknak szóló tanácsai között is.
9. Senki sem várja el, hogy tökéletes szülő legyél
A kamasz rég tudja, hogy nem vagy tökéletes. Azt viszont nehezen viseli, ha úgy teszel, mintha az lennél, vagy ha a szavaid mást mondanak, mint az arcod. Vekerdy azt tapasztalta, hogy ha a szülő vagy a tanár beismeri a kudarcát, például egy válás előtt őszintén beszél a gyerekkel, akkor a tekintélye nem csökken, inkább megnő.
10. Amíg változik, addig normális
Az egyik hónapban ki sem mozdul a szobájából, fél év múlva soha nincs otthon. Vekerdy Anna Freudot idézi: amíg a kamasz változik, addig a szélsőséges viselkedése is normális. Akkor érdemes aggódni, ha hosszú időre megmerevedik egy szélsőségben. A teljes tiltás és a teljes szabadság egyformán árthat. Ehelyett a mindennapos jelenlét segít: a kis egyezkedések, a megbeszélések, az esetenkénti döntések.