Mitől lesz boldog egy gyerek? - teszik fel újra és újra hazánk valószínűleg legelismertebb pszichológusának, Vekerdy Tamásnak a kérdést szakmabeliek, újságírók és szülők egyaránt.

Szerinte a boldogság titka egyszerűbb, mint gondolnánk: hagyni kell a gyereket valóban gyereknek lenni.

Állandó boldogság helyett valószínűleg érdemesebb inkább egy kiegyensúlyozott, derűs állapotról beszélni. Ez főleg azoknál a gyerekeknél érhető el, akik a leginkább kiélvezhetik a gyermekkorukat. Nincs szükség óvodás korban különórákra, fejlesztő játékokra, "topmenedzserképzésre". A valódi topmenedzsereket nem az óvodában kezdték erre tréningelni. Ha sikeres embert szeretnénk a gyermekünkből nevelni (amit nem csak cégvezetőként érhet el, hanem bárhogy, ha megtalálja azt a tevékenységet, amiben örömét leli), engedjük, hogy nyugodt ovis legyen, kamaszként hagyjuk őt álmodozni, és a végén engedjük szabadon!

Hogy mire van szüksége egy óvodásnak, ha nem a külön foglalkozásokra? Mindenek előtt játékra, ezen belül is minél több szabadtéri elfoglaltságra. Egy ekkora gyermek kiegyensúlyozott fejlődéséhez elengedhetetlen lenne a napi 4-5 óra rohangálás, mászás, kiabálás. Sajnos ez a terület van manapság a leginkább elhanyagolva a szülők részéről. Amikor azt halljuk, hogy a kisgyerekek sajnálatosan keveset mozognak, az nem azt jelenti, hogy irányított sportfoglalkozásra kellene őket küldeni, hanem azt, hogy sokat kell lejárni velük a játszótérre... Ezt a mai szülők még sokkal jobban megélték gyerekkorukban. A mai 30-as 40-es korosztály okostelefonok és – jobbára – számítógépes játékok nélküli gyerekkorában még természetes volt, hogy az egész napjukat kint a levegőn töltötték a barátaikkal. Szomorú, hogy a mai szülői túlféltés miatt egyre kevesebb gyereknek jutnak osztályrészül a hasonló élmények. "Az is katasztrófa, hogy egy 12 éves gyerek még nem tud egyedül közlekedni, harmadikos koruktól már nyugodtan járhatnak egyedül iskolába" – mondja a pszichológus, és ezzel a megállapításával valószínűleg évről évre kevesebb szülő ért egyet.

Iskolás korban már beilleszthetünk a gyermek órarendjébe néhány különórát, de nem minden napra, és az sem mindegy, hogy mit. Vekerdy szerint a legfontosabb az idegen nyelv, ennek tanulására ennyi idősen már szakítsunk időt. A sport már nehezebb kérdés.
A versenysport nem kamaszkor előtti gyerekeknek való. Praxisában nem egy olyan 11-12 éves gyerek fordult már meg, akinek súlyos önértékelési zavarokat okozott, hogy hiába edzettek keményen, soha nem tudtak elsők lenni egy-egy versenyen. Az ilyen helyzeteket lehetőleg kerüljük el. A hangszertanulást sem ajánlja, mivel kötelező hozzá a lélekölő szolfézs, amely már gyerekek generációit fosztotta meg sikeresen attól, hogy felismerje a zenélés valódi örömét.

Vekerdy szerint a kamaszkornak sem kötelező konfliktusos időszaknak lenni akkor, ha a szülők felismerik és tiszteletben tartják az életkori sajátosságokat. A kamasz álmodozik, zárkózott, a faggatózástól csak még inkább begubózik. "A kamaszkor a végletességek kora, és amíg a gyerek váltogat a végletek között, nincs baj. Az a normális kamaszkor, amikor úgy tűnik, mintha nem lenne normális. A baj akkor van, ha megmerevedik az egyik végletben" – nyugtatja meg a szülőket, majd hozzáteszi: nagy baj, hogy az iskolarendszer a mai napig nem hajlandó figyelembe venni azt, hogy egy kamasz szervezete alkalmatlan a korán kelésre. Egyes amerikai államokban ezt felismerve már fél tízkor kezdődik a tanítás a középiskolákban, Magyarországon azonban egyelőre épp ellentétes folyamat zajlik: nulladik órák beiktatásával próbálnak meg időt teremteni az egyre duzzadó tananyag leadására.

A kucsszó tehát a laza hozzáállás minden tekintetben.

"Próbáljunk meg felelőtlen szülők lenni!" – javasolja a pszichológus, amit érdemes nem (direkt) félreérteni: nem elhanyagolásra buzdít, hanem arra, hogy élvezzük az életet a gyermekeinkkel, bohóckodjunk, szórakozzunk velük sokat, a befeszült, folyamatosan a takarításon görcsölő, gyermekétől soha egy délutánra meg nem szabaduló anya ugyanis a kicsin fogja levezetni az idegességét.

Indexkép: pixabay - Greyerbaby