"Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani... ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni"

Gyakran előfordul, hogy észrevétlenül belekerülünk egy mókuskerékbe. Egy édesanya számolt be az ezzel kapcsolatos gondolatairól nekünk: 

"Reggel felkelek, az az első, hogy iszom egy kávét, mert anélkül képtelen vagyok bármit is csinálni. Aztán rohanok öltözni, majd keltem a gyerekeket, mindenkit felöltöztetek, bepakoljuk az uzsonnát, gyors reggeli és legtöbbször még így is rohanni kell, állandóan késésben vagyunk. Ha leadtam őket, akkor rohanok munkába, munka után rohanok a gyerekekért és megyünk haza. Sokszor bevallom nem tudok már leülni velük játszani, hagyom hogy együtt játsszanak egy kicsit, mert közben szalad a lakás és a férjem is hazaér nemsokára. Közben persze marják egymást, a kicsi pedig hisztizik, mutogatják a rajzaikat, egyszerre beszél mindhárom és azt érzem, hogy szétrobbanok. Sokszor alig várom az estéket, hogy csönd és nyugalom legyen, de tudom, hogy másnap mindez kezdődik elölről."

Vekerdy Tamás úgy vélte, egy gyereknek nem arra van szüksége, hogy az anyukája szép, vasalt ruhákat adjon rá, hanem sokkal inkább arra, hogy mellette legyen és együtt fedezzenek fel dolgokat, még akkor is, ha ez a háztartási munka rovására megy.

Arra is figyelmeztette a szülőket, hogy a gyerekeket nem szabad túlterhelni mindenféle különórával és programokkal, mert így nem tudnak elmélyülten játszani: 

"Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Marhaság. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.”
 

Nevessetek, töltődjetek fel egymás szeretetével!

A mai, felgyorsult világban soha nincs elég időnk, a szülők pedig túlterheltek. A pszichológus azonban azt tanácsolta, hogy minden nap szánjunk egy kis időt a közös játékra, beszélgetésre - és ne csak úgy "ott legyünk", hanem igazi minőségi időt töltsünk a gyermekünkkel. Olyankor ne vegyük fel a telefont és ne foglalkozzunk a házimunkával, de még a gondolataink se kalandozzanak el afelé, hogy mennyi teendő vár még ránk aznap. 

Például lefekvés előtt bújjunk be együtt az ágyba és beszélgessünk egy kicsit, kérdezzük meg, milyen volt a napja, mik történtek vele aznap, minek tudott örülni, vagy miért volt éppen szomorú. Mesélhetünk mi magunk is a napunkról és aztán simogassuk, ölelgessük egymást. Vagy bújjunk be a takaró alá együtt, és bábozzunk vagy játsszunk bármit amit ő szeretne. 

Nevessetek, töltődjetek fel egymás szeretetével, hallgasd meg őt, ha szeretne beszélni, vagy ha nem, akkor csak csendben öleld át, mesélj neki egy kicsit te is az életedről, arról, hogy milyen voltál kicsinek, miket szerettél csinálni. Élvezzétek egymás társaságát és közben ne gondolj arra, hogy a szennyestartó tele van, vagy hogy el kéne mosogatni és rendetlenség van a szobában.
 

"Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni"

Az sem baj, ha nem jön össze ez minden egyes nap, de törekedjünk rá, hogy minél több minőségi időt töltsünk a gyerekünkkel. Ne feledjük: nem az idő hossza, hanem a tartalma a fontos. Ne szorongjunk azon sem, ha valami nem éppen úgy sikerül, ahogy szerettük volna, hiszen

nincs tökéletes szülő, és nem is kell annak lennünk.

"Ne legyünk tökéletes anyák, nem is tudunk azok lenni, ne szorongjunk, ne görcsöljünk ezen. Éljünk úgy, mintha többé-kevésbé normális emberek lennénk. Az élet nehéz, és együtt küzdjük magunkat végig ezen a gyerekeinkkel. Nem tökéletesnek, nem zseniálisnak kell lenni. Amikor lehet, jelen kell lenni. Kongruensnek, önmagammal azonosnak kell lenni.”

Gyermekünknek azt kell éreznie, hogy számíthat ránk, megbízhat bennünk és vigyázunk rá. Tegyünk hát félre néha minden feladatot, és figyeljünk csak rá! Most még kicsi, de nagyon gyorsan fel fog nőni - és később már nem biztos, hogy igényli majd azokat a dolgokat, amiket most még együtt csinálhatunk!

Idézetek forrása: Vekerdy Tamás Érzelmi biztonság című könyve

Indexkép: Depositphotos.com