Hogy mit jelent a telefonfüggés, talán Te is első kézből tapasztalod. Ha néhány percenként a telefonodhoz nyúlsz, hogy megnézd, jött-e új üzeneted; ha napi szinten töltesz fel képeket a Facebookra, és szorongsz, ha nem kaptál rájuk elég like-ot, és ez arra késztet, hogy új bejegyzést tölts fel, hátha annak nagyobb lesz a sikere; ha a családi ebéd vagy a barátnőddel közös kávézás közben is csetelsz vagy kommentelsz, akkor gyanakodhatsz, hogy valami nincs rendben.

Ha a felnőttek egy részére ilyen elementáris hatással van a közösségi média, nem meglepő, hogy a gyerekeket teljesen magába szippantja. A szakemberek a 2005 után született nemzedéket alfa-generációnak hívják: ők azok, akik az online világba születtek, akik előbb tanulták meg használni az iPadot mint a vécét, és akik számára a valódi offline világ egyre inkább lassúnak, unalmasnak és szürkének hat. Ez pedig a szakember szerint a felnőttkori boldogtalanság biztos receptje.

Ez az a generáció, aki – Tari Annamária szavaival élve – "még a könyvespolc alá született, de már a web 2 világában nőtt fel", nem igazán érti. A fiatal - és gyakran a kevésbé fiatal - szülői korosztály boldogan használja ki a technológia nyújtotta lehetőségeket, nyit Facebook-profilt, tartja a kapcsolatot Viberen és WhatsAppon a világ minden táján élő barátaival, és elképzelni sem tudja, hogy ami számára pusztán szórakozás és információcsere, az a gyermekének függőség, gyötrelem és boldogtalanság forrása.

Felnőtt érzelmekkel kell megküzdeniük

A mai gyerekeknek akár már 8-10 éves korban is olyan érzelmekkel kell megküzdeniük, amelyeket korábban felnőtt érzelmeknek hívtunk. Míg néhány évtizede az volt a téma a másodikosok között, hogy a pónis vagy a Minnie egeres táska-e a menőbb, ma már ugyanez a korosztály azon versenyez, hogy ki kapott több szívecskét az Instagrammon a kihúzott szemére és a csillámos körmére. Ez pedig a táskán való rivalizálásnál sokkal erősebb stresszforrás.

Miközben a felvilágosító kampányok jórészt a pornófüggésre és az idegen felnőtt ragadozókra fókuszálnak, elfelejtik, hogy a legnagyobb veszélyt a gyerek saját osztálytársai jelentik. Tari Annamária szerint az online tér olyan zaklatási formákat biztosít, amelyeket a felnőttek el sem tudnak képzelni.
Régen is előfordult, hogy a gyerekek egyik-másik osztálytársukat kicsúfolták, de azt látta legfeljebb húsz ember. Ma akár több száz vagy több ezer felhasználó előtt lehet valakit nevetségessé tenni egyetlen kattintással. A lehetőségek tárháza végtelen: sok osztály nem áll meg ott, hogy bántó megjegyzéseket tesz közzé az egyik tagjáról, hanem akár olyan álprofilt is létrehozhatnak a nevében, ahol úgy tűnhet, mintha szexuális szolgáltatásokat nyújtana pénzért.

A mai gyerekek "betegsége": az érzelmi inkontinencia

A másik komoly probléma az, amit a szakember érzelmi inkontinenciának nevez. A gyerekkor egyik fontos feladata, hogy megtanuljuk, nem lehet minden vágyunkat azonnal kielégíteni. Ha egy másfél éves földhöz vágja magát, mert nem kaphatja meg most rögtön a Túró Rudit, az még valahol rendben van, de később megtanul egyre tovább várni.
Ennek a várakozásnak egyik fontos eleme az idegen szóval holdingnak nevezett képesség, ami azt jelenti, hogy az érzelmeinket képesek vagyunk egy darabig magunk feldolgozni. Ha bármi kellemetlen történik velünk, azt talán csak öt-hat óra múlva fogjuk tudni megosztani valakivel, agyunk pedig ezalatt elkezdi az információ és az érzelmek feldolgozását. Ma, a közösségi média világában a fiatalok minden jó és rossz élményüket azonnal kitehetik a netre, ezzel elveszítik ezt a képességüket. Jelenleg úgy tűnik, a holding időtartama öt-hat óráról öt-hat másodpercre csökkent.

A szakemberek, ha későn is, de kapcsoltak. Széles körben ismert tény, hogy a Szilícium-völgyben dolgozó fejlesztők nem adnak ilyen eszközöket a gyerekeik kezébe. Amikor Steve Jobbstól megkérdezték, mit szólnak kiskamasz gyerekei az iPhone-hoz, azt mondta, semmit, mert nem ismerik.
A közösségi médiás felületek vezetőitől is egyre több olyan nyilatkozat lát napvilágot, amelyben elismerik: nem gondolták volna, hogy ezek az oldalak ilyen komoly addiktív hatással lesznek a gyerekekre.
 

Mit tehet a szülő?

Tari Annamária a következőket javasolja:

• Amíg csak lehet, tartsuk távol a gyerekeinket az okoseszközöktől! A "csúfolni fogják, ha nincs Facebookja" – típusú indoklások remekül leveszik a felelősséget a szülő válláról, de tegyük fel magunknak a kérdést: ha az egész osztály alkoholt vagy drogot fogyasztana általános iskolában, akkor mi is beleegyeznénk, csak hogy a gyerekünk ne lógjon ki a sorból? A telefon jelenleg nem kevésbé addiktív.

• Próbáljunk egyezségre jutni a környezetünkben lévő szülőkkel arról, hogy senki nem ad a gyerekének ilyesmit, legalább akkor nem lesz a téma vita tárgya.

• Ha indokolt, kapjon inkább a gyerek butatelefont. Elérni azon is el tudjuk, ha szükséges.

• Ne utáljuk a közösségi médiát, hanem próbáljunk inkább megismerkedni vele! Ma a Snapchat és az Ask.fm a legnépszerűbb oldalak a tinik között. Regisztráljunk fel ezekre, akár egy álprofillal.
  
  Olvasd el ezt is: 6 dolog, amit szülőként tudnod kell a Tumblr-ról és az Instagramról

• Igyekezzünk bizalmi viszonyt kiépíteni a gyerekkel. Becslések szerint tíz kamaszból kilenc nem szól a szüleinek a neten átélt bántalmazásokról. 
  
  Nézzétek meg együtt a videót, amit minden kamasznak látnia kellene! >> Nagy üzlet a fiatalok online szexuális zaklatása - kisfilm a zsarolásról, amit minden kamasznak látnia kellene

• Korlátozzuk a telefonhasználatot, akkor is, ha ezzel nem leszünk otthon népszerűek. Magyarázzuk el a gyereknek, hogy a telefon olyan, mint a csoki: egy szelet jól esik belőle, de 3 kilótól már biztos, hogy rosszul lenne.

• Ragaszkodjunk ahhoz, hogy az offline élmények legyenek túlsúlyban a gyerek életében. Kössünk egyezséget: egységnyi idő telefonozást kétszer annyi egyéb programnak kell követnie. Tehát ha a gyerek hétvégén 1,5 órát lógott a neten, akkor a család menjen 3 órát kirándulni.

​Indexkép: Pixabay.com - natureaddict