A kisgyermekek iskolás koruk előtt is tanulnak, de másként, mint bekerülve a formális iskolai oktatásba. Addig folyamatosan és kitartóan gyűjtögetik az ismereteket és a tapasztalatokat. A tanulás utánzással indul, játékos, spontán helyzetekben, stimulációval (ingerléssel). Hatalmasat fejlődik néhány év alatt a mozgás, a beszéd, a figyelem, a gondolkodás, az emlékezet és a viselkedés is.

Az iskolába kerüléskor ezek által képes lesz a gyermek önálló tanulásra, szervezett helyzetekhez való alkalmazkodásra. A 6-7 évesek többsége erre az életkorra meg is szerzi azokat a képességeket, készségeket, attitűdöket, amelyekkel új tevékenységi formák által direkt módon tanul optimizmusa, igénynívója szerint.

Beül az iskolapadba azonban az is, aki lemarad, aki másként járja be az utat. Rá fokozottan kell figyelni.
 

Ki veszi észre a lemaradót, a tanulási zavar veszélyeztetettet?

Csakis az, aki ismeri a harmonikus, kiegyensúlyozott gyermeki fejlődésmenetet, aki tudja, hogy melyik életkorban, milyen szakaszok egymásutánisága eredményeként kell érettnek tekinteni az egyes pszichikus funkciókat, a nagyobb és a finomabb mozgásokat, a beszédet, a szocializáció szintjét, a játék-, és egyéb tevékenységeket, az összpontosítás mértékét és még sorolhatnánk mi mindent.

Aki ismeri, az könnyen felismeri azt, ha bármelyik részképességterület fejlődésében eltérés, stagnálás, kimaradás mutatkozik. Ezután már csak azt kell tudnia, hogy a másként fejlődés csak fejlesztés hatására korrigálható-e, vagy spontán éréssel magától is rendeződik.

Ki alkalmas arra, hogy időben észrevegye, ha egy apróság fejlődésmenetében eltérés van: segítségre, fejlesztésre, kivizsgálásra szorul? Pro és kontra érvek vannak arra, hogy mikor kell, kell-e és ki tegye meg ebbe az irányba az első lépéseket? A védőnő, gyermekorvos, óvónő, akik jól ismerik a gyermeket és szakemberként körülveszik? És mit tehet meg a szülő?

Vajon felismeri-e a problémát és a valódi problémát akkor is, ha nincs másik gyermeke - a kistestvér -, akivel összehasonlíthatja kissé másként fejlődő gyermekét? Meddig várjon, míg segítséget kér, és kitől kérje? Vagy várjon-e a lemaradó funkciók spontán érésére?

A cikk azért íródik, hogy néhány gondolattal segítse abban a szülőt, hogy tudjon többet és legyen felkészültebb a tanulási zavarok rizikófaktorait illetően és bátrabban kérjen tanácsot szakemberektől.
 

Jelek, melyek arra utalnak, hogy gyermekünk fejlesztésre szorul
 

Babakorban:

Csecsemő-, és kisgyermekkortól lényeges odafigyelni arra, hogyan fejlődik a gyermek mozgása és a beszéde. 

Kapcsolódó cikkeink:

• A beszéd fejlődése
• Eltérő fejlődési ütemek - A mozgásfejlődés mérföldkövei 1. rész

A tanulási zavar szempontjából veszélyeztetett az a gyermek, akinek anamnézise nem negatív, akár genetikai, agyi, akár születés körüli események miatt (koraszülött volt, vagy problémás terhességből, szülésből jött világra).

Rizikófaktornak tekinthető nála ebben az életkorban:

• Ha késve indul a mozgásfejlődése, vagy az egyes mozgásfejlődési szakaszok egymásutániságában, azok időtartamában eltérés van: ha rövidebb vagy elnyúló, vagy ha kimaradnak egyes fázisok (kúszás, mászás fázisai).
• Ha egy csecsemő kevesebbet gagyog vagy gagyogása egyhangú, ha a kisgyermeknél kimarad az utánzó korszak, sokáig mutogatással fejezi ki magát, vagy ha elindul a beszédfejlődési folyamat, de megáll.

Óvodáskorban:

Óvodáskorban, a 3-6 életévre esik az iskolai készségek kialakulásához szükséges fontos képességek: motoros, szenzomotoros (mozgató és érzékelő) képességek, pszichikus funkciók érzékeny, intenzíven fejlődő periódusa. Emellett alakul az idegrendszer, és a két agyfélteke összehangolt működésével a külvilágból érkező ingereket összerendezi, és arra gyors, adekvát választ ad.

Óvodáskorban rizikófaktor lehet, ha az egyes részképességek fejlődése eltérő:

• Ha a mozgásában bizonytalan az egyensúly érzékelése, koordinációja (a lépcsőn járás mikéntje, vagy ha nem/nehezen tanul meg kerékpározni), emellett a téri orientációs, és a testséma problémái vannak, vagy a kialakulatlan az oldalisága (jobb, bal oldali) 4-5 évesen is.
• Ha megkésett a beszédfejlődése, 2,5-3 éves korig nem, vagy alig beszél, mutogatással, hangutánzó szavakkal fejezi ki magát, vagy ha beszédhibája 5 évesen is kiterjedt, a toldalékokat helytelenül használja, vagy később, 6 éves kora körül sérült a beszéd formaisága: hadar, dadog.
• Ha nem ért meg egyszerű utasításokat, vagy félreérti azokat. Tisztán képzett hangok, és megfelelő nyelvi-fogalmi fejlettség nélkül az olvasás-, írás-, számolástanulás kudarca várható.
• Figyelemfelhívó jel, ha a manipuláció, a kétujjas csipőfogás, a ceruzafogás ügyetlen, elmarad rajzszint (elutasítja a rajzolást, a firkarajz sokáig megmarad), 6 évesen nem képes lemásolni olyan komplex ábrákat, mint a kereszt, négyzet, háromszög, rombusz.
• Ha túlmozgásossága vagy túlzott passzivitása, a figyelmetlensége, a játékokban, a tevékenységekben való kapkodása, lassúsága vagy önállótlansága miatt az óvodai közösségben alkalmazkodási problémái vannak.
• Ha a számosság nem jelenik meg a szókincsében, ha a spontán végzett mechanikus számlálgatás elmarad.
• Ha ritmusérzék zavara van, ami nem feltétlen párosul a memóriaproblémákkal, de a verseket, mondókákat, dalokat nem szívesen ismételgeti, ám ami őt érdekli, azt pontosan tudja, hamar megjegyzi.
   

Ki ad diagnózist?

Ha a korai, fent leírt tanulási folyamat zavart szenved, akkor gyermek az iskolában már kifejezett tanulási-, magatartási problémákkal küzd.

A beiskolázáshoz az iskolaérettségi vizsgálat, mint szűrőeljárás előrejelzést adhat, de nem elég korán. Az időbeniségnek nagy szerepe van, sokkal eredményesebb a megelőzésnek az a módja, amelyik a korai és gyermekkori fejlesztés, mint prevenció kezdődik meg indokolt esetben. Tehát félre kell tenni az előítéleteket és segítséget kell kérni.

A gyermekkel történő foglalkozás hatással van a személyiségfejlődésére is. A több sikerélmény, a dicséret a szociális pozícióra is kedvezően hat, így az önértékelés, igénynívója magasabb lesz, iskolai karrierje kedvezőbben alakulhat.

Ha a gyermek részképesség-problémái miatt tanulási zavar veszélyeztetett, sajátos nevelési igényű. Ennek tényét kizárólag a szakértői és rehabilitációs bizottságok állapíthatják meg, komplex - orvosi, pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai - vizsgálat alapján. A fejlődési mutatók ilyetén való ismerete az időben megkezdett terápia sikerének feltétele. A sajátos nevelési igény a szokásos tartalmi és eljárásbeli differenciálástól eltérően, speciális eljárások alkalmazását, a habilitációs, rehabilitációs (helyreállító) gyógypedagógiai eljárások alkalmazását teszi szükségessé. Egyre több óvoda alapfeladatai mellett felvállalja a sajátos nevelési igényű gyerekek együttnevelését, és a törvényben előírt tárgyi és személyi feltételeket is biztosítja.

Abban az esetben, ha a 6-7 éves gyermeknél indokolt, a tankötelezettség megkezdése kitolható. Abban a naptári évben kezdheti meg iskolai tanulmányait legkésőbb, amelyikben a nyolcadik életévét betölti. Abban az évben, amelyben a hetedik életévét betölti, akkor kezdhet újabb nevelési évet az óvodában, ha sajátos nevelési igényű gyermek esetében a szakértői és rehabilitációs bizottság vizsgálata után ezt indokoltnak tartja. /1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 6. § (2) és 24.§ (5)./.

Szülőként a legfontosabb: A gyermekkel időben eljutni oda, ahol valóban segítenek.

Vonatkozó további jogszabályok: A SNI gyermekek óvodai nevelésének irányelve /2/2005.(III. 1.) OM rendelet/.

Forrás: Fővárosi Beszédjavító Intézet 
Indexkép: Pixabay - klimkin