Egy férfi gyerekkorában kapott házimunkalistája vírusként terjedt el az interneten, rávilágítva arra, mennyire különböznek a korábbi és a mai nevelési stílusok.

„Apám elküldte a házimunkalistámat abból az időből, amikor gyerek voltam… ez a cucc 8 éves koromban kezdődött… az apukám a világ legmenőbb embere volt, de elképesztő rend és szabályok uralkodtak otthon.” – írta @fatcarl_sp. A Threads platformon megosztott bejegyzést már 1,6 millióan látták, és a témát a New York Post is felkapta.

A férfi közzétette rendkívül részletes feladatlistáját is, amit annak idején az apja állított össze számára. Ezen tételesen fel voltak sorolva a teendők, hogy mi mindent kellett megcsinálnia iskola előtt, iskola után, illetve a hét meghatározott napjain. Olyan feladatok szerepeltek rajta, mint az ágy beágyazása azonnal ébredés után, az otthon elhagyása pontos időben, a szemét levitele vagy a mosás elvégzése. A hétvégi feladatlista például így nézett ki egy hónapra:

„1. hét
Szombat – a fürdőszoba alapos kitakarítása (WC, kád, padló súrolása)
Vasárnap – a nappali bútorainak áttörlése bútorápolóval és ronggyal

2. hét
Szombat – a konyha alapos kitakarítása (padló, hűtő, tűzhely kívül-belül)
Vasárnap – a pincei fürdőszoba és a mosókonyha alapos takarítása

3. hét
Szombat – a pince felporszívózása és a fennmaradó terület kitakarítása
Vasárnap – az összes tükör és ablak lepucolása ablaktisztítóval

4. hét
Szombat – felsöpörni a ház előtt, locsolás slaggal, időjárástól függően
Vasárnap – felsöpörni a ház mögött, locsolás slaggal, időjárástól függően”

És hogy milyen reakciókat váltott ez ki egy generációval később? Sokakat meglepett, mennyire strukturált volt a házimunka-beosztás a gyerek életében.

Bár sok mai szülő szerint túlzás egy gyereket „alkalmazottként” kezelni, a kommentelők jelentős része dicsérte az apát, amiért szigorú, de következetes rendszert tartott fenn.

„EZ hiányzik ma rengeteg háztartásból. Szülőként az a dolgunk, hogy felkészítsük a gyerekeinket a VALÓ ÉLETRE. Ezek a feladatok mind olyanok, amiket én is csináltam, plusz gazoltam, füvet nyírtam és gondoztam a lovamat. Pontosan ez az, ami következetességet és munkamorált tanít, miközben készségeket épít” – jegyezte meg egy hozzászóló.

Messze nem ő volt az egyetlen, aki egyetértett ezzel a nevelési módszerrel: „Imádom, hogy ennek kb. az egyharmadát én is megcsináltatom a 8 évesemmel. Higgyétek el, láttam már harmincas embereket, akik még mindig hagyják, hogy az anyjuk kézzel mossa ki a ruháikat.”

„Imádom az apukádat ezért a rendszerért és felelősségvállalásért. És azt is, hogy mindezt leírta! Ez a fajta rend hiányzik manapság sok családból… sok mindent megmagyaráz” – állt egy újabb kommentben.

Az olvasók saját példáikat is megemlítették: „Istenem, bárcsak az én szüleim is így lefektették volna a szabályokat. Most 19 évesen, a vőlegényemmel együtt élve komoly gondjaim vannak a renddel és tisztasággal.”

Sok felnőtt úgy érzi, sokkal rendezettebb életet élne ma, ha gyerekként hasonló házimunkalistát kapott volna.
„Ez az, ami ma hiányzik. A rendszer. Az elszámoltathatóság.”

Ezzel szemben sok mai szülő inkább az ún. gyengéd nevelés mellett dönt. Ez a stílus nem azt jelenti, hogy nincsenek határok, hanem azt, hogy a szülő szeretettel, határozottan és megértően vezeti a gyermeket, nem kiabálással vagy büntetéssel. Kritikusai szerint mindez dühkitörésekhez és érzelmi túlcsorduláshoz vezethet, illetve ahhoz, hogy a gyerekek kevésbé veszik komolyan a szülői szabályokat.

Egy édesanya arról számolt be a közösségi médiában, hogy megbánta, hogy ezt az irányt követte.
„Minden érzelmet validáltam, sok időt töltöttünk az érzések feldolgozásával, mindent elmagyaráztam, kompromisszumokatt kötöttem, kerültem a szigorú büntetéseket” – írta, majd azzal folytatta, hogy akkor azt hitte, hogy mindent jól csinál. Ma azonban már úgy látja, hogy ennek eredményeként szorongó és bizonytalan gyerekeket nevelt. „Valójában nem gyengéd nevelést alkalmaztam… észrevétlenül csúsztam át a túlságosan megengedő nevelésbe.”

A vita jól mutatja, mennyire eltérően gondolkodunk ma a gyereknevelésről. Egyesek a szigorú szabályokban és a korán megtanult felelősségben látják a sikeres felnőtté válás alapját, míg mások a megértő, érzelmekre építő nevelésben hisznek. A legtöbb szakember szerint azonban nem a végletek visznek előre, hanem az egyensúly: a világos határok, a következetesség és a szeretetteljes jelenlét együttese.

Kép: Depositphotos