Sok szülő számára a közös játék nem a felhőtlen öröm forrása, hanem egy újabb tétel a "tennivalók listáján". A társadalom azt sulykolja belénk: „A jó szülő imád a szőnyegen kúszni-mászni”. Ha te nem érzed ezt a rózsaszín ködöt, azonnal megérkezik a bűntudat. A Your Parenting Mojo podcast legújabb epizódja éppen ezt a témát járta körül, és meglepő válaszokat adott.

Nem a gyerekkel van a baj, hanem a "programozásunkkal"

Amikor egy szülő azt érzi, hogy unja a játékot, vagy feszült miatta, a probléma gyökere gyakran nem a tevékenységben keresendő. A szakértők szerint a bűntudat és az ellenállás oka gyakran a saját neveltetésünkben rejlik.

Sokunkat úgy neveltek, hogy a produktivitás az egyetlen értékmérő. A játékot "haszontalannak", időpocsékolásnak bélyegezték a felnőttek világában. Amikor leülsz autózni a kisfiaddal, a tudatalattidban megszólal egy hang: "Ezzel nem haladsz. Ebből nem lesz tiszta lakás, ebből nem lesz kész vacsora." Ez a belső feszültség teszi lehetetlenné, hogy jelen legyél a pillanatban.

A gyerek "idegesítő" viselkedése segélykiáltás

Észrevetted már, hogy minél inkább próbálsz kibújni a játék alól, vagy minél inkább a telefonodat nyomkodod közben, a gyereked annál "lehetetlenebbül" viselkedik?

• Belebeszél a telefonálásba.

• Ellopja a tárgyakat a kezed ügyéből.

• Nyűgös és követelőző.

Ezek nem rosszaságból elkövetett tettek. Ezek a gyerek kapcsolódási kísérletei. Ha a "figyelem-tankja" nincs feltöltve, bármit megtesz, hogy reakciót váltson ki belőled – még akkor is, ha ez a reakció a kiabálás.

A megoldás: A "Különleges Idő" (Special Time)

Nem kell napi 2 órát játszanod, ha nem bírod. A kutatások szerint a minőség sokkal többet számít a mennyiségnél. A megoldás a napi 10 perc Különleges Idő.

A szabályok egyszerűek:

1. Időzítő: Állíts be egy órát 10 percre (legyen látható a gyereknek is).

2. A gyerek vezet: Ő választja meg, mit csináljatok. Ha azt akarja, hogy ugráljatok a kanapén, akkor ugráltok.

3. 100% jelenlét: Nincs telefon, nincs fél szemmel a TV figyelése. Csak ő létezik.

Ez a 10 perc csodákra képes. Ha a gyerek tudja, hogy minden nap megkapja ezt a garantált, osztatlan figyelmet, csökken a "kapaszkodási kényszere", és paradox módon több énidőt fog hagyni neked a nap többi részében.

3 tipp szülőknek, akik utálnak játszani

Hogyan éld túl (vagy élvezd) ezt az időt, ha a szerepjátékoktól a hideg ráz?

1. Keress közös halmazt! Ne erőltesd azt, amit utálsz. Ha a babázástól falra mászol, de szeretsz rajzolni vagy legózni, tereld finoman abba az irányba a lehetőségeket. A gyerek megérzi, ha őszintén lelkesedsz, és azt is, ha csak színlelsz. Olyan tevékenységet keressetek, ami neked is flow-élményt adhat.

2. A játék mint mindfulness gyakorlat Amikor azon kapod magad, hogy játék közben a bevásárlólistán agyalsz, ne ostorozd magad. Csak vedd észre a gondolatot, engedd el, és hozd vissza a figyelmedet a gyerekre. Tekints erre a 10 percre úgy, mint egy meditációra: a cél a jelenlét gyakorlása.

3. Beszéljetek az igényekről! A bűntudat helyett kommunikálj. Egy kisgyerekkel is meg lehet beszélni: "Anya most megiszik egy kávét, hogy legyen ereje, és utána 10 percig csak veled fog játszani." Ha betartod az ígéretedet, a gyerek megtanul bízni benne, hogy a várakozás után valódi figyelmet kap.

Záró gondolat: Teljesen rendben van, ha nem élvezed a szülőség minden percét. Nem attól leszel jó szülő, hogy napi 24 órában szórakoztatod a gyermekedet, hanem attól, hogy megtalálod az egyensúlyt a saját igényeid és az ő kapcsolódási vágya között. Kezdj ma 10 perccel!

A cikk a Your Parenting Mojo podcast "Parenting Guilt & Playing with Kids" epizódja alapján készült.

Fotó: Depositphotos

betöltés...