Spirituális vezetők hiteltelen magánélete

Ha tüzetesen megvizsgáljuk a kérdést, szinte minden önjelölt próféta hiteltelen embernek bizonyult. Nagy kérdés, hogy az óriási egóval rendelkező, szinte irritáló jogosultság-érzettel bíró spirituális vezetőknek lehet-e a nagy, a világraszóló kérdésekben mégis igaza? Lehetséges, hogy valaki ne élje meg teljes mértékben a vallását, ám mégis tudja közvetíteni azt? Lehet, hogy a tökéletes vallási életet élő ember akár tanító is lehet, de maga a mester csak közvetít, saját megélés nélkül? Érdemes-e követnünk nagy egójú, meggyőződéstől fűtött embereket, anélkül, hogy mérlegre tennénk emberi hitelességüket?

Hogyan látja az önavatott messiásokat a családjuk, feleségük, gyerekeik?

Sziddhárta herceg esetében ők jórészt csak a hátát látták, ahogy határozottan kisétált az életükből és az éhezést, az önsanyargatást, a magányt választotta az unalmas családi élet helyett. A későbbiekben jócskán kigömbölyödő Buddha vélhetőleg azon a véleményen volt, hogy a családi összetartozás, a szülők vagy a gyermekek iránti szeretet fokozatos visszaszorítása hozzátartozik a megvilágosodása kereséséhez, amelyhez joga van. Ez a háttérbe szorítás olyan áldozat, melynek meghozataláról valószínűleg nem a háttérbe szorított család döntött. Lehet, hogy ezekben az esetekben nem is a szentség nyilvánul meg, hanem felülkerekedik az önző ragadozó a magányos megtisztulóban, miközben egy világ dől össze a tiszta szívű követőkben?

Milyen apa volt például Nelson Mandela vagy Martin Luther King, akik bár nem vallási vezetők voltak, mégis szinte spirituális hőseink?

Nelson Mandela-nak három felesége volt. Apaként elsősorban a hiányával mutatta meg magát. Első feleségétől, Evelyn-től négy gyermeke született, akik közül három tragikus körülmények között hunyt el.

Thembdi nevű gyermeke autóbalesetben halt meg, miközben édesapja a meggyőződései miatt szokásos hosszú börtönbüntetését töltötte. Mandela nem vehetett részt a fia temetésén sem. Egyik lánya még csecsemőkorában meghalt, Lewanika nevű gyermeke pedig AIDS-szindrómában veszítette életét.

Nelson Mandela az apartheid-del vívott harca évtizedeiben meglehetősen silány apai munkát végzett, mivel elsősorban a mozgalomhoz kötődött és nem élő személyekhez.

Felszabadította népét a fehér kisebbség hatalma alól, de a házasságaiban nem sokat mutatott demokrata elveiből.

Evelyn-nek többször is el kellett magyaráznia, hogy a küzdelemmel kapcsolatos odaadása lankadatlan, hiszen ez az életműve és lényének lényege. Második házasságából származó lánya, Zindzi csak tizennyolc hónapos volt, amikor apját ismét börtönbe küldték, és a családnak egyedül kellett átvészelni a biztonsági erők razziáit. Mandela mindent feláldozott a népéért, csak magát nem adta oda a családjának, személyes részvételével fukarul bánt.

Martin Luther King, akinek „volt egy álma”, azt vallotta, hogy az igazságosságért vívott harca hátterében apja dinamikus és erős személyisége állt, aki mindig jelen volt a fia életében.

„Van egy álmom, hogy négy kisgyermekem egy napon egy olyan nemzetben fog élni, ahol nem a bőrük színe, hanem a jellemük tartalma alapján ítélik meg őket” – mondta King, a Capitolium lépcsőjén állva. Azonban az álmát nem élhette meg, mert apjával ellentétben ő alig találkozott a családjával, olyan sok időt töltött távol az otthonától.

Az 1956-os buszbojkott alatt a magára hagyott családja állandóan fenyegető telefonhívásokat kapott, és a Ku Klux Klan terrorja valósággal tombolt a fekete negyedekben. Martin felesége, Coretta a csecsemő kislányukkal volt otthon azon a napon, amikor a családi házukat lebombázták. 1968 áprilisában Kinget meggyilkolták Memphisben, és bár a nemzet álma valóra vált, Corettáé örökre elhamvadt.

A szent emberként tisztelt Gandhi önéletrajzában többször is utalt rá, hogy gyakran alázta meg a feleségét a nyilvánosság előtt és kedélyesen hirdette, hogy kapcsolatuk inkább emberi, mint férfi-nő kapcsolattá vált, azonban kiskorú lányoknak többször is írt szerelmes leveleket.

Gandhi a hagyományos házasság híve volt, tehát azt vallotta, hogy a férfi vezeti a nőt, aki követi őt mindenben. Gandhinak a fiatal lányok iránti érzelmei egyébként az ő értelmezésében még akkor is ártatlanok voltak, ha együtt aludt fiatal szerelmeivel, hiszen a testüket csupán az önmegtartóztatás gyakorlására használta. Gandhi a passzív ellenállás módszerével elérte India szabadulását az angol elnyomóktól, azonban házasságában soha nem volt semmiféle demokrácia.

Az indiai guruk egy későbbi képviselője szintén sajátosan viszonyult a szexualitáshoz. A valójában zaklató és bántalmazó viselkedést mutató Radzsnís Csandra Mohan Dzsain, közismertebb nevét Osho az ő hatalmas eredetiségében szembement minden létező vallással, amikor a szabad szerelmet dicsőítve egyenesen a Nirvánába vezető útnak nevezte a szexet.

Ő úgy tartotta, hogy a tantrában semmi sem lehet szentségtelen. Osho egy kommunát hozott létre a hazájától távoli Oregonban, ahol a szabad szerelmet nemcsak hirdette több ezer követőjének, hanem nagy erőkkel gyakorolta is. Tanait értetlenül hallgatták a konzervatív emberek, de még a liberális oldal is, mert a Nirvána elérésétől ők sajnos még távol álltak.

Osho-nak egy drágakövekkel kirakott Rolex órája volt, 85 Rolls Royce autója és egy több ezer hektáros telke, amelyet a követői vásároltak meg számára. A szexet királyi útnak tartotta a tudatfeletti létezés eléréséhez, és ehhez fiatal lányok százait használta közlekedési eszközként. A világ 21 országából toloncolták ki, de női tanítványai élete végéig követték őt. Ásramjában olyannyira szabad volt a szerelem, hogy ráragadt a „vagina-guru” név.

1985-ben az amerikai hatóságok letartóztatták, miközben repülőgépével éppen ismeretlen cél irányába készült felszállni, majd kitoloncolták az USA-ból is. Több mint 150 könyv fut ma is a neve alatt, bár életében egyetlen könyvet sem írt.

Joseph Smith, a mormon vallás atyja sem viselkedett a magánéletében éppen szent ember módjára, pedig még ma is milliós követőlétszáma van, akik az ő eszméi szerint élnek. Joseph-nek negyven felesége volt, akik között tizennégy éves fiatal lány is akadt, akivel titokban házasodott össze, hogy a vonatkozó törvényeket kijátssza. Több leendő asszonyát fenyegette meg a pokol mardosó lángjaival, ha nem kötik össze vele az életüket.
 

Hihetünk-e azoknak, akik a saját házuk táján sem teszik jobbá a világot?

A spirituális világ hősei sokszor olyan példaképek, akiket emberek millió követnek, tekintenek messiásnak, akiknek nem is kell gondolkodni a tettein, csak szellemi restségben tespedve követni őket. Ők mind a megvilágosodást, a világ jobbá tételét, a szabadságot hirdetik, miközben ők maguk lelketlenné silányítják maguk körül a világot, olyan hellyé, ahol a szeretteik fuldokolnak a nagy megmentő egoizmusában és gőgjében.

Hihetünk-e olyan prófétáknak, akik otthon megbuktak, akik apaként, férjként, gyermekként cserbenhagyták azokat, akik függnek tőlük?

A „követés”, mint műfaj megjelenhet-e úgy az életünkben, mint ártalmas függés, mint valami komoly értéknek a hiánya? Pedig ők nem fogják betölteni az űrt, hacsak nem szexuális értelemben…

Indexkép: Depositphotos.com