A szeretet típusai nem függnek a szeretet tárgyának típusától.

A felebaráti szeretet a legsarkalatosabb szeretetfajta, amely a szeretet összes típusainak alapjául szolgál. Bármely emberi lény iránt érzett felelősségérzetet, gondoskodást, tiszteletet, a kívánságot, hogy az életét segítsük a felebaráti szeretet kategóriájába tartozik. Ezen érzések által valósul meg a minden emberrel való egyesülés, az emberi szolidaritás, az emberi eggyé válás élménye.

Az anyai szeretet a gyermek életének és szükségleteinek feltétlen igenlése, ennek két aspektusa van: az egyik a törődés és a felelősségtudat, a másik az a magatartás, amely beleplántálja a gyermekbe az életszeretetet, megadja neki az érzést, hogy jó élni. Az anyai szeretet nemcsak az életben maradás vágyát, hanem az élet szeretetét is elülteti benne.
Az anyai szeretet igazi lényege a gondoskodás a gyermek felnövéséről, akarja a gyermek elkülönülését; két ember, akik egyek voltak elkülönül. Az anyának támogatnia kell gyermeke elkülönülését, képes kell legyen mindent odaadni és nem akarni érte cserébe semmit, csak a szeretett lény boldogságát A szerelemben két addig különálló ember eggyé válik. Egy nő csak akkor tud igazán szerető anya lenni, ha tud szeretni, aki jó szívvel viseli a különválást és még azután is ugyanúgy szeret tovább.

A szerelem vágyódás a teljes egybeolvadásra, az egyesülésre másik személlyel. A szexuális vágy egyesülésére törekszik, és nem csupán a testi étvágy oldására. A szerelem ösztönözheti a nemi egyesülést, a hódítási vágy gyöngédséggel keveredik. A gyengédség közvetlen következménye a felebaráti szeretetnek. A szerelem kizárólagos, a másik emberben az egész embert szereti, mindent, ami él. Szeretni annak az eldöntése, hogy életemet teljes egészében egyesítem egy másik ember életével. Szeretni valakit az döntés, ítélet és ígéret. A szerelemnek sajátos, merőben egyedi elemekre van szüksége, amely nem lelhető fel valamennyi emberben.

Az önszeretet összefügg bármely más lény iránti szertettel. A valódi szeretetben termékenység fejeződik ki, törődést, tiszteletet, felelősségtudatot és ismeretet foglal magában. Valakit szeretni a szeretet képességének érvényesítése és összpontosítása.
Saját énem éppúgy tárgya kell legyen a szeretetemnek, mint más. Az ember saját életének, boldogságának, fejlődésének, szabadságának az igenlése a szeretőképességében gyökerezik, vagyis a törődésben, tiszteletben, felelősségtudatban és ismeretben. Ha az individuum csak önmagát képes szeretni, akkor nem tud szeretni egyáltalán, ahhoz, hogy termékenyen szeressen magát is szeretnie kell. Az önző embert csak önmaga érdekli, adni nem szeret, csak kapni. Az önző ember igazából gyűlöli magát. Boldogtalan és sóvárogva lesi, hogyan csikarhatná ki az élettől azt a kielégülést, amelyhez az utat ő maga torlaszolta el. Az önzés és önszeretet ellentétei egymásnak. A neurotikus önzetlenség büszke rá, hogy nem tulajdonít jelentőséget magának, ennek ellenére boldogtalan. Azt hiszi, hogy önzetlensége révén azok majd átélik, hogy mit jelent szeretve lenni, és megtanulják, mit jelent szeretni.

Meister Eckhart szerint:
„Ha szereted önmagadat, mindenki mást úgy szeretsz, mint önmagadat. Amíg mást kevésbé szeretsz, mint magadat, addig magadat sem sikerül szeretned, de ha mindenkit egyformán szeretsz, magadat is beleértve, akkor egy személyként fogod szeretni őket, és ez a személy egyaránt Isten és ember. Így hát nagy és igazságos személy, aki önmagát szeretve mindenki mást egyformán szeret.”