1. "Csúnya vagy, buta vagy!" - "Miért vagy ilyen rossz?"

Soha nem szabad így fogalmazni, mert ebből azt a következtetést vonja le a gyerek, hogy ő maga rossz, az alaptermészete, rossz emberként fog magára nézni. Mondjuk ehelyett azt, hogy “Miért viselkedsz ilyen csúnyán?” - világosan derüljön ki a fogalmazásból, hogy nem ő magával van problémánk, csak az épp aktuális viselkedésével. Bár apróságnak tűnik, hiszen a két mondat nagyon hasonló, de a mélyebb jelentésük teljesen eltérő. Nem a gyerek a buta, hanem éppen butaságot csinált. Soha ne állítsuk be őt úgy, mintha rossz, gonosz ember lenne. Mindig hangsúlyozzuk, hogy a hisztivel, a dühösködéssel, a csúnya viselkedéssel nem értünk egyet.

2. "Miért nem vagy olyan, mint a testvéred?!"

...vagy mint a szomszéd gyereke? Sok szülő irigykedve figyeli mások csemetéit, és nem érti, ők miért tudnak olyan szépen csendben maradni, amikor kell, megenni az egész vacsorát válogatás nélkül, bepakolni az iskolatáskájukat, egyedül felöltözni, stb… a saját gyerekük pedig miért nem? Bárhogy is viselkedik, sose hasonlítsd a testvéréhez vagy az ismerőseihez - ha így fogalmazol, azzal megszégyeníted őt. Minden gyerek egyedi és megismételhetetlen. Lehet, hogy bizonyos dolgokban nem teljesít olyan jól, egyes helyzetekre nem reagál olyan szépen, ahogy elvárnád és ahogy a barátnőd kislánya teszi, de más dolgokban lehet, hogy éppen a te gyerekedről vehetne példát a sokat emlegetett szomszéd lány.

3. "Olyan vagy, mint az apád/anyád!"

Ha ez a mondat negatív töltettel hangzik el, azzal sokkal mélyebb sérelmet okozol gyermekednek, mint gondolnád. Ha megromlott a kapcsolat a szülők között, az egyedül a kettejük hibája, aminek a gyerek csak szenvedő alanya. Ha mégis a másik szülőhöz hasonlítod őt mérgedben, azzal azt éred el, hogy magát fogja okolni a veszekedésekért, a válásért, amiben ő valójában csak áldozat - ezt te sem akarhatod. Azt is meg kell értened, hogy attól, hogy neked problémád van a (volt) pároddal, attól gyermeked még ugyanúgy szereti őt is, így mélyen megsebzed a fenti, becsmérlő kijelentéssel, amivel tulajdonképpen az apukáját/anyukáját és őt magát is kritizálod.

4. "Anya nem fog szeretni, ha ezt csinálod!"

Bármilyen hihetetlen is, a tehetetlenség néha képes ilyen gonosz kijelentést mondatni a szülőkkel. Ha ez a csúnya fenyegetés hagyja el a szánkat, azzal éppen a gyerek-szülő kapcsolat alapját romboljuk le: a feltétel nélküli szeretetet. Nyilván nem gondolja komolyan az anyuka, amikor kimondja, ő maga pár perc múlva talán már el is felejti, de a gyerek még minden szavát komolyan veszi és megjegyzi. Egy ilyen értelmetlen és kegyetlen mondattal hatalmas szorongást idézhet elő a szülő gyermekében.

5. "Soha nem fogom hagyni, hogy bármi bajod essen!"

Bár ez egy kedves kijelentésnek, védő, oltalmazó gesztusnak tűnik, valójában...egy hazugság. Az életben az egyik legszomorúbb dolog, hogy a rossz dolgok egyszerűen csak úgy megtörténnek, anélkül, hogy bármilyen befolyásunk lenne rá. Akármennyire is szeretnénk gyermekünket megóvni minden rossztól, sajnos nem védhetünk ki mindent, nem előzhetünk meg minden bajt. Soha ne tegyél olyan ígéretet gyermekednek, amit nem tudsz betartani.

6. "Ha nem fejezed ezt be, akkor többet nem…"

...megyünk a játszótérre, nem ehetsz csokit, nem játszom veled, nem mesélek - stb.
Eleve nagyon rossz módszer, ha zsarolással próbálod rábírni arra, hogy szót fogadjon. De ha olyan dolgokkal fenyegeted meg, amiket nyilvánvalóan nem fogsz betartani, akkor a saját szavahihetőségedet és következetességedet semmisíted meg a gyerek szemében.

7. "Nem akarod, hogy boldog legyek?"

A gyerekek szívesen tesznek szüleik kedvére, szeretik elégedettnek látni őket - ez egy alapvető vágy minden kicsiben. De ha te ezt a természetes vágyat próbálod felhasználni annak érdekében, hogy jól viselkedjen, az már csúnya manipuláció. Nem helyezhetsz ilyen nagy terhet gyermekedre, mintha rajta múlna a te boldogságod. A saját hangulatodat, kedvedet saját magadnak kell megváltoztatnod, nem háríthatod át a gyerekre a feladatot.

8. "Ne sírj!"

Sok szülő zavarba jön és nehezen kezeli a helyzetet, ha gyermeke sírásban tör ki - pláne, ha nyilvános helyen teszi ezt, zavarva másokat. Néhány esetben jó, ha megpróbálsz véget vetni a hangos jelenetnek, például akkor, ha morgolódik, nyafog, panaszkodik, elégedetlenkedik. De egészen más a helyzet a sírással: ez teljesen elfogadható, normális jelenség. A sírás egészséges dolog, sőt, szükséges is: segít az őt ért sérelem feldolgozásában. Amikor igazán szomorú, akkor sem tudná befejezni a sírást, ha akarná (ahogy még nekünk, felnőtteknek is nehezünkre esik). Ne kérd, hogy hagyja abba, mert ettől csak még rosszabbul fogja magát érezni.

Kép: Greyerbaby / Pixabay