Testi tünetek kezelése

„A betegségek mentálisan és fizikailag is megterhelőek a kisgyermekek számára. Folyamatosan saját tapasztalataikra kell építsük, miért kell sapkát és sálat húzni, gyakran kezet mosni, miért nem köhögünk másra, miért fertőtlenítjük a kezünket. Célunk a mögöttes tartalom, az ok megértetése kell legyen, hisz ezen keresztül válhat belsővé tudása.  Ezekről akkor és ott, a szituációt épp megélve beszélhetünk gyermekünkkel, pusztán szavakkal nem tudjuk átadni ezt a tudást 6 éves kor alatt. Azonban bármilyen ügyesen csinálják, a betegségek utolérhetik őket, ez pedig lerombolhatja az önmagukba vetett hitet.” – magyarázza a Montessori pedagógus, hozzátéve, ilyenkor fontos, hogy megértessük velük egyrészről a saját testük, immunrendszerük működését, másrészről azt is, hogy miként működnek a vírusok. Gyakran hiába teszünk meg mindent, megbetegedhetünk, s ez nem egyenlő azzal, hogy rosszul védekeztünk vagy hiábavaló bármit tennünk megelőzési céllal.

Ahhoz azonban, hogy mindezt elmagyarázhassuk gyermekünknek, nekünk magunknak is tisztában kell lennünk a folyamattal. Ebben a háziorvos az, aki partner és kompetens tud lenni. Vele tudunk egyeztetni arról, mikor szükséges az immunrendszert erősíteni, lázat csillapítani, általános gyógyszert vagy éppen antibiotikumot adni. Mindenki közös célja az, hogy ne csak túlessünk egy-egy betegségen, hanem hosszútávon is egészséges legyen a gyermekünk. Az aktuális kezelés részleteit, menetét és lépéseit pedig beszéljük meg gyermekünkkel, s vizuálisan segítsük őt, pl. egy hetirend táblát vezetve, ahova beírhatjuk meddig tart az adott kezelés, gyógyszer.

Önállóság és motiváció

„A betegség megjelenésére és a gyógyulás folyamatának végigkövetésére is rendkívül jó módszer, ha felhívjuk a gyermek figyelmét a teste jelzésére. Emellett lineáris naptáron vezethetjük azt is, hogy mikor volt óvodában, mikor és mennyi ideig volt beteg, így tudni fogja, hogy a mostani állapota, bármennyire is kellemetlen, nem tart örökké. Tudjuk emlékeztetni arra, hogy melyik orvosságot miért adta az orvos, a korábbi betegségekből való gyógyulásra való visszacsatolás pedig motiváció lehet a gyógyszerek beszedésére is.” – mutat rá B. Szirtes Dóra.

Úgy véli, a gyakran kellemetlen ízű gyógyszerek beszedését segíthetjük azzal, hogy teába vagy szörpbe csempésszük neki, vagy a kanalas orvosság bevételét követően ehet egy falatot. Ha hetirend táblán vezetjük, hogy mikor melyik orvosságot kell bevennie, nem fogja váratlanul érni, hogy nem csak reggel, hanem délben vagy akár este is szükség van arra, hogy beszedje őket.

„Bizonyos esetekben meg tudjuk adni a gyermekünknek a kellő önállóságot is. Az orrspray-t fújhatja ő is, vagy ha pipettával szívjuk fel a gyógyszert kanál helyett, azt ő is könnyedén be tudja venni. Ugyanakkor fontos lefektetnünk az orvosság szabályait: az orvos mondja meg mennyit, a felnőtt megjegyzi és betartja, a gyermek segít, ahol a felnőtt ezt biztosítani tudja neki és beszedi gyógyulását támogatva. Csak a felnőtt jelenlétében veszünk be gyógyszert!” – magyarázza Ösztönanyu. Hozzáteszi a megfelelő határok felállítása nagyon fontos a gyermek védelmében, ugyanis ha túlzott önállóságot adunk, félő, hogy egyedül is leveszi a gyógyszeres dobozt és netán be is vesz valamit, „mert ő tudja”.

Lelki támogatás és az óvodai szabályok életben tartása

Fontos azonban a szakértő szerint azt is tudatosítanunk a gyermekben, hogy a betegsége ellenére az élet nem áll meg és ahogy elkezd jobban lenni, pizsama helyett öltözzön fel kényelmes ruhába. Elsőként pár percet levegőzzünk az erkélyen, majd a kertben vagy az udvaron, a gyógyulás folyamatának vége felé pedig sétáljunk vele a friss levegőn. Természetesen az orvosi utasítások függvényében.

Az otthon töltött idő alatt pedig azt javasolja, beszéljünk gyakran az óvodáról, tartsuk életben az ovis szabályokat, szerepjátékok során jelenítsük meg az ovistársakat, készítsünk rajzokat az óvónéninek, hiszen így nem csak a gyógyulást gyorsíthatjuk fel, de megkönnyíthetjük a betegség utáni visszaszokást is. Fontos azt is szem előtt tartanunk, hogy egy óvodás korú gyermeknek már szüksége van feladatokra és kihívásra, tehát az otthon töltött idő alatt érdemes bevezetnünk „foglalkozás időt”, amikor leülünk gyermekünkkel készíteni valamit, vagy a napi feladatokban adunk neki kihívást jelentő teendőket. Ez segít az otthon töltött időt nyugodtabbá tenni, s gyermekünk is türelmesebb lehet velünk, ha épp otthonról kell dolgoznunk mindeközben.