Már csak azért is, mert tudom, hogy a gyermekeimnek ez volt a legjobb, mindig számíthattak rám, jelen voltam, igazán velük voltam, és rengeteget tanultunk együtt. Lehet mondani, hogy sok vagy kevés ez a négy és fél év. Nekünk ez így volt jó és kész!

Nosztalgiából – és kis bátorításból azoknak, akik benne vannak és most épp nincsenek túl jó passzban – összeszedtem, mit szerettem legjobban az itthonlétben!
 

1. Önismeret

Ez az önismeret, a tisztánlátás, a megismerés ideje, ráadásul teljesen ingyenesen. Megtudtam, milyen vagyok, mikor heteken, hónapokon keresztül 2-3 óra alvással kell beérnem (ó, bár soha ne ismertem volna meg ezt az énemet!).
Kiderült, mennyire vagyok türelmes, mennyire tudok alkalmazkodni ahhoz, ha egy kisember napirendje és egészségi állapota határozza meg MINDEN programomat. És hogy mennyire vagyok következetes.
Most derült fény arra is, hogy bírja el a párkapcsolatunk azt, hogy több ember fontos már, nem csak mi ketten vagyunk egymásnak, mint eddig.
A gyerekek viselkedése pedig olyan tükröt ad, amiért évekig járhattam volna pszichoterápiára vagy bármi másra, soha nem találtam, láttam volna ezeket a jellemvonásaimat. Most viszont itt van, kicsiben, egy négyéves és kétéves kisemberben…

Én például magabiztosságban is nagyon sokat kaptam az elmúlt évekből. Valahogy ösztönből, vagy nem tudom, hogyan, de már a fiam születése utáni ötödik napon éreztem azt, hogy hiába a hatszázféle tanács („Azért sír, mert éhes!” – négy perccel evés után -; „Fázik, tegyél rá még egy takarót!” és társai), én vagyok az édesanyja, én akarom neki ezen a világon a legjobbat, szóval mindenki k*ssoljon. Ez a hozzáállás olyan magabiztosságot adott, ami azóta is tart, és ami az életem más területeire is kiterjed. 
 

2. Új hobbi

Olyan hobbi kerül sokszor felszínre, ami már-már hivatás, küldetés. Én is megtudtam, mi az, ami igazán érdekel, amit szívesen csinálok. Sok anyuka lesz kézműves-guru ez idő alatt, de a természetgyógyászat, coaching, pénzügyi tanácsadás felé is sokan kacsintgatnak, rendkívül nagy sikerrel.
 

3. Barátságpróba

A barátságok nagy próbája ez a pár év. Biztosan vannak, akik lemorzsolódnak az életünkből. Bármilyen nehéz, el kell ezt engedni. Nekem is át kellett értékelnem néhány kapcsolatomat, és más, lazább alapokra helyezni őket. Piszok nehéz volt, mert eddig sziklaszilárd támpontot adtak az életemnek. De amikor évekig azon kaptam magam, hogy csak én érdeklődöm, csak én alkalmazkodom, csak én hallgatom meg minden búját-baját, de a kérdés, hogy „És Ti hogy vagytok?” SOHA nem hangzik el, akkor úgy éreztem, nincs más hátra. És örülök azoknak, akik megmaradtak. De nekik nagyon!
 

4. Főzés szeretete

Hetente többször kell (?) virítanom valamit a családnak, nem elegendők tehát az eddigi kedvenc ételek, több, változatosabb kínálatra van szükség. Időhiány miatt még mindig nem mondom azt, hogy szeretek főzni, mert sokkal fontosabb, hogy gyorsan kész legyen, mint hogy különleges legyen. De egyre szívesebben csinálom, már bevonva a gyerekeket is.
Aztán ez lehet egy új életforma kezdete: sokan indítanak gasztroblogot, írnak szakácskönyvet, vagy egyszerűen csak bővítik az eddigi repertoárt.
 

5. Új barátok

A kisgyermekes évek kiváló lehetőséget teremtenek arra is, hogy új közösségekbe járj, új barátokat szerezz. Nekem minden baba-mamás kimozdulás jót tett, és minden olyan felismerés, amikor ráébredtem, hogy nem vagyok egyedül a problémáimmal: a kialvatlanság, a napirend kialakulása, a folyamatos készenlét összekötnek minket, anyákat, és életre szóló barátságok jöhetnek így létre – panaszkodva, erőt adva, bátorítva!
Egy közösség vagyunk: az anyák közössége! Ezzel megtapasztalhattam, milyen fantasztikus ereje van egy társaságnak. Hogy egy beszélgetés milyen erőket szabadít fel, egy vicces történet heteken át mosolyra fakaszt, egy-egy szomorú esetet hallva pedig hálát adtam, amiért nekem „csak” a mindennapi apró küzdelmek jutnak.
 

6. Édesanyámmal való kapcsolat

Megerősödött a kapcsolatom édesanyámmal. Talán épp az előző pontban említett "közösség" miatt van ez, hiszen ő már végig csinálta mindezt egyszer, ráadásul épp velem! Én személy szerint nagyon örülök ennek a változásnak. Ugyanakkor tudom, hogy az ellentétes verzió sem ritka: mikor a nagymama egyáltalán nem azt "nyújtja", amit elvártunk tőle: túl sok vagy épp túl kevés.
 

7. Új „irányelvek”

Csak idénygyümölcsök és zöldségek, csak megbízható forrásból származó húsok, E-mentes ételek. Ezek soha nem voltak olyan fontosak, mint mióta család lettünk! Sőt, azt sem gondoltam volna, hogy valaha eljutok oda, hogy kizárólag biokozmetikumokat kenek a gyerekekre és magamra is.
Egyre több édesanya nyit a vegyszermentesség felé is: mosódió, mosható pelenka – én ezekhez mindig lusta voltam. :)
 

8. Érdekképviselet

Anyaként "felszívtam magamat", megtanultam kiállni a családom, gyermekem érdekeiért - megjegyzem, erre a magyar egészségügy és oktatási rendszer sajnos rákényszerít mindannyiunkat..., de tényleg: még azok is, akik előtte inkább nem szóltak, inkább elfogadtak mindent úgy, ahogy volt, most anyatigrisként harcolnak a jobb helyért, a kellő tiszteletért, a megfelelő ellátásért és figyelemért. Ez a bátorság pedig kelleni fog a túléléshez később is.

Első szuszra ennyit emelnék ki ebből a fantasztikus időszakból. Mostantól új kihívás elé nézünk, ami szintén izgalmas lesz: a dolgozó anya szerephez kell igazodni nekem, és mindannyiunknak - vagy nekem kell alkalmazkodni mindenkihez, dolgozó anyaként? Hát… ezt majd meglátjuk. Beszámolok majd, ha érdekel!

A cikk folytatásából megtudhatod, mik az otthonlét árnyoldalai.
7 dolog, amit nem szerettem az itthonlétben

Indexkép: Nina Buday / shutterstock

betöltés...