Mikortól hagyható a gyerek egyedül? - Amit feltétlenül mérlegelj, mielőtt magára hagyod a lakásban vagy az utcán
Nincs törvényben szabályozott korhatár!
Az egyre szélesebb körben terjedő városi legendától eltérően ma Magyarországon nem létezik olyan szabályozás, amely egy alsó korhatárt szabna meg, ahonnan a gyermek legálisan hagyható felügyelet nélkül. Angliában és Kanadában valóban létezik olyan ajánlás, amely 12 éves korban határozza meg ezt az időpontot, hazánkban azonban nem, így alaptalan börtönnel és gyermekvédelmi hatóságokkal fenyegetni azokat, akik nálunk esetleg lazábban állnak a kérdéshez. Külső szabályozás hiányában így mindenkinek magának kell meghoznia – gyermeke személyiségének ismeretében – a döntést.
Fokozatosság
6 éves kor alatt lehetőleg egy percre se hagyjuk egyedül a gyereket a lakásban, később is csak akkor, ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy megbízható (pl. nem megy ki az erkélyre, nem játszik a gyufával, stb.). Szakértők inkább a 8 éves kort javasolják, amikor elkezdhetjük magára hagyni a gyereket, azonban ekkor is csak fokozatosan: először öt percre, majd tízre, később akár fél órára. 12 éves kor alatt valóban kevés gyerek alkalmas arra, hogy egész napokat egyedül töltsön a lakásban például betegség vagy iskolai szünet ideje alatt, amíg a szülei dolgoznak. Éjszaka még később hagyhatjuk magára: külföldi ajánlások szerint ezzel érdemes a 16 éves kort megvárni.
Biztonsági szabályok:
Jó, ha a gyerek bármikor elér minket, és mi is őt, tehát van saját telefonja, vagy él még a vonalas számunk. Beszéljük meg vele, hogy idegeneknek semmi körülmények között ne nyisson ajtót. Kisebbeknél legjobb, ha a postás vagy a gázóra-leolvasó csengetését is figyelmen kívül hagyja. Ha tehetjük, beszéljük meg egy szomszéddal, hogy baj esetén hozzá fordulhat a gyerek, esetleg azt is, hogy időnként rápillant, amíg mi távol vagyunk.
Egyedül az utcán
Erre végképp nem lehet szabályt felállítani. Nem mindegy, hogy egy körülkerített társasház közvetlenül az ablakunk alatt található játszóteréről van szó, vagy egy olyan környékről, ahol egy felnőtt sem jár még világosban sem szívesen. Ha biztonságosnak ítéljük a környezetet, akkor is érvényes a fokozatosság: először csak ugorjunk el öt percre, ha ez jól megy, talán maradhat a gyerek tovább is egyedül. Jó, ha az önálló közlekedés megkezdésekor van már nála telefon, izgulósabb szülők pedig beszerezhetnek nyomkövető gyerekórát.
Teszteljük a megbízhatóságát!
Mindig beszéljük meg, hol tartózkodhat, mit vásárolhat, kihez mehet fel a lent bandázó gyerek. Jó szempont lehet, ha csak olyanhoz engedjük fel, akinek a szüleit mi magunk is ismerjük – ilyenkor is csak előzetes egyeztetés után. Mindig beszéljük meg, milyen gyakran kell otthon „bejelentkeznie”, és mi az a végső időpont, amikor haza kell jönnie. Érdemes először szorosra fogni a gyeplőt ezzel kapcsolatban, és ha azt látjuk, hogy a gyerek megbízható, pontos, a megbeszélteket betartja, lazítani rajta.
A gyerek nem bébiszitter!
Egy kiskamasz már valószínűleg elég érett ahhoz, hogy rövid ideig vigyázni tudjon magára, arra azonban még sokáig nem alkalmas, hogy egy kicsi gyerekért is felelősséget vállaljon. Ezért 14 évesnél fiatalabb gyerekre ne bízzuk rá a folyamatos felügyeletre szoruló kistestvért!
Kétség esetén inkább ne!
Sajnos időről-időre előfordul olyan eset, hogy tragédiába torkollik az, hogy a gyermeket egyedül hagyták, ám az esetek túlnyomó többségében ilyenkor kiderül, hogy voltak intő jelek arra, hogy még nem lenne érett az önállóságra: vagy túl fiatal volt, vagy hajlamos volt a közveszélyes viselkedésre, és ezt a szülei is tudták. Alapesetben nem kell egy gyereknek nagykorúságáig az anyja szoknyája szélén ülni, de ha a korábbi tapasztalatok vagy a személyisége miatt attól tartunk, veszélybe sodorná magát, ne hagyjuk egyedül még akkor sem, ha a korosztálya már önállóbb.
Az aggodalom természetes
Sajnos a gyerek miatti aggodalmat nem lehet kispórolni a nevelésből. Teljesen természetes, hogy izgulsz, amikor először csukod rá a lakás ajtaját, vagy először indul egyedül iskolába. Azonban jobb ha tudod: egyedül a szobájában, a kütyüt nyomkodva sincs feltétlenül nagyobb biztonságban.
Kapcsolódó cikkeink:
- Hová tűnt a szabadság? Az elveszett gyerekkor nyomában
- Túlféltés és mentális zavarok - mi lesz azokkal, akik felnőttként találkoznak először a veszéllyel?
- Biztos, hogy a rövid póráz a gyerekek hosszú távú érdekeit szolgálja? - Avagy ezért engedem szabadjára a gyerekeimet
- Egyedül a játszótéren vagy egyedül az interneten? Ütős kisfilm a magukra hagyott gyerekekről
.jpg){kind=small}