Másoknak is szükségük van rá, hogy jól érezd magad

Létezik az életnek egy olyan értelmezése, mely szerint akkora ajándék megkapni, hogy egész életünkön át adósok vagyunk mindenkinek. Azonban rengeteg módon akadályoznak minket, vagy akadályozzuk magunkat abban, hogy környezetünk számára adni tudjunk, hogy ragyogók, és sugárzóak legyünk, telve szeretettel és energiával. Az élet dolgai… Aki maga is rosszkedvű, fásult, türelmetlen, ideges személyiség, az se magának, se másnak nem tudja a jóllétet biztosítani. Aki viszont jól van, annak a mellette, körülötte, vele lévő emberei is jól vannak.

Ha egy kavicsot vetünk a vízbe, annak mindig hullámai vannak. Ha valaki a környezetünkben megváltozik, dolgozik magán, jobb, kiegyensúlyozottabb, stabilabb személyiséggé válik, egész családja és társasága profitál belőle. A magunk szeretete és jóllétünk megteremtése ebben a formában nem egoizmus, hanem egy társadalmi változás elindításának első lépése lehet. Amit megszerzel a magad számára, azt később meg is tudod osztani.

Az önmagunkba fektetés mottója már megjelent a pénzügyi tanácsadásban, és a karriertanácsadások tanításaiban is. A pénzügyi szakemberek arra biztatnak minket, hogy gazdagodásunk első lépéseként fektessünk magunkba, vagyis szerezzünk üzleti tudást, kezdőtőkét, és teremtsük meg azt a vállalkozást, amiben otthonosan tudunk majd mozogni. Vállalkozást, ami örömet és jóllétet hoz számunkra. Jól létet és jólétet is, melyek feltételezik és kiegészítik egymást… Előre gondolkodva, szisztematikusan építsük fel biztonságunkat, mely a bázis lesz minden további életszakaszunkban.

A karriertanácsadásban is egyre gyakrabban jelenik meg ez a kifejezés. A fektess magadba! ezen a területen inkább buzdítást jelent az egész életen át tartó tanulásra. A munkaerőpiacon jobban eladhatjuk magunkat, ha tudásunk állandóan gyarapodik, ha naprakészek vagyunk, és több lábon állunk. A tudásba való befektetés is követel némi időbeli és pénzbeli áldozatot, de hozzájuttathat ahhoz, hogy olyan munkánk legyen, ami boldoggá tesz, amiben kiteljesedhetünk. A „helyemen vagyok” – érzés azután átsugárzik mindenre és mindenkire, akit csak érintünk.

Magunkra fordítható értékek az energia, a tőke és az idő – a nők többsége viszont a láthatatlan munkák miatt időszegénységben szenved. Az időszegénység egy komoly társadalmi betegség, mely egy ördögi kereket indíthat be azáltal, hogy elveszi a nőktől az önmagukra fordítható időt, ami kedvetlenséghez, motiválatlansághoz vezet. Emiatt viszont az egész család érzékeny veszteségeket szenvedhet, kínlódássá válhatnak a család mindennapjai.

Mit jelent az önmagunkba fektetés a családos, gyermekes nők számára?

Elsősorban arról van itt szó, hogy a világunkban lüktető stressz és teljesítménykényszer nagyon sok energiát vesz el a nőktől. Egész nap a családnak, munkahelynek, háztartásnak való megfelelés irányítja őket, és nagyon kevés én-idő jut számukra. Pedig a boldog kisugárzásban sütkérezhetne az egész család is - ezzel szemben sok esetben kiszolgáltatottjává válunk a robotnak, olyan napi tevékenységeknek, amik nem okoznak örömet.

A stressz hátterében itt az áll, hogy nem tudunk a szó legszebb értelmében nőként működni, így gondatlan gondnokává válunk a saját életünknek. A nőiség megélése megoldás lehet.

Az önmagunkba fektetés egy utazás magunkhoz, egy „magunkhoz térés”. Belső út, mely önismerettel kezdődik, melynek során tisztázzuk, hogy kik és mik vagyunk, hova haladunk, milyen vágyaink és céljaink vannak.

Ezután következik az, hogy minden nap legalább harminc percet szánunk arra, hogy közelebb jussunk magunkhoz, vágyaink teljesítéséhez, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, és töltődjünk, hisz

csak az tud adni a szeretettankjából, akinek van benzinje.

Ez annak a megélése, hogy jól érzem magam, és meg tudom teremteni magamnak ehhez a körülményeket is.

Lehet, hogy a gyerekkori kifestőkönyvemig kell visszafejtenem a szálakat – mert akkor voltam utoljára felhőtlenül boldog.

Napi harminc perc kell, amikor teszel valamit – magadért.

Mégis, mit tehetek magamért?

A választ belső utazással lehet megadni. Kimehetünk a parkba egy pléddel és kávéval, barátnővel, vagy anélkül, ahogy jólesik. Lehet az fodrász, új frizura, kozmetikus. Séta úgy, hogy hagyjuk a gondolatokat felbukkanni és elillanni. Megoldást találni egy problémára, vagy csak eltávolodni tőle, csak mert azt is szabad. Sminktanfolyamra menni, táncolni, sütni-főzni. Megélni a nőiséget kézimunkázásban, még gobelin-ben is. Állatot tartani, gondozni. Tornázni, jógázni járni, meditálni, kertészkedni, kórusba járni! Nagy örömforrás lehet az alkotás, kézműveskedés, festés, írás, kirándulás is, és ne feledkezzünk meg az olvasásról és az utazásról sem. Lehet a magunkba fektetés elmerülés az emlékekben, vadvirág szedés, a varrás, vagy csak sima női kommunikáció, amit csacsogásnak is neveznek…

Lehet önmagunkba fektetés az is, hogy ráébredek, engem nem a társaság, hanem az egyedüllét tölt fel, vagy hogy nem is akartam soha banktisztviselő lenni, hanem pedagógus.

Az önmagunkba fektetés egy szellemi váltás, aminek során megélhetjük önmagunk tiszteletét, méltóságát, azt, hogy értékesnek és érdemesnek tartjuk magunkat arra, amiben élni szeretnénk. Az önmagunkba fektetés az, hogy a méltatlan kapcsolatból kilépek, ha kell; hogy merek kérni, ha szükségem van segítségre, és annak tudása, hogy képes vagyok jobbá tenni a világomat, és egyúttal az egész világot.

Szóval lehet, hogy mégis romantikus gesztus.

Indexkép: Rebe Pascual / Unsplash

betöltés...