Érdektelen nagyszülők? - mit ér egy unoka nagymama nélkül…

A most nagyszülővé váló generáció némi szerepzavarba került. Az elvárások időről-időre átcsapnak a fejük fölött, és nagyon nehéz ezek között sorrendiséget állítani.  Ma már egy ötven éves nő nem anyóka, aki réteseket ránt elő a tepsiből, és otthonkában várja a kertkapuban a postást, meg a kisunkokáját, hanem egy nőies, csinos, aktív nő. Már a fiatal szülőknél egy emberöltővel idősebb korosztály sem volt otthonülő háziasszony. Sok esetben esélyük sem volt megtanulni a tipikus nagymama szerepet, és a mai nagyapák sem amolyan szemüveggel az orr hegyén ülő, Benedek Eleket mesélő, békésen otthon barkácsoló bácsik, akik engedik az ölükben ülő kisdednek, hogy a szakállukba kapaszkodjon.

Amikor az unoka teher

Ha viszont megszületik a kis trónörökös, a szerepek hirtelen ütközhetnek, nehéz a szálakat kibogozni, hirtelen nagyszülővé kell válni. A fiatalok sokszor érdektelenségnek élik meg a nagyszülői elhúzódást, értetlenül állnak előtte, fájdalmas veszteségnek élik meg. Hiszen a gyermek és a nagyszülő között eredendően cinkosságnak és különleges kapcsolatnak kellene kialakulnia, melyet a feltétel nélküli elfogadás, és az elvárások nélküli szeretet jellemez.

A nagyszülő ideális esetben különleges helyet foglal el a gyermek szívében, és ez a szívbéli hely egész életén át az unokával marad. A nagyszülők sütik hamuban azokat a pogácsákat, amiket egész utunkon magunkkal viszünk… Amit elő tudunk venni, ha érzelmi szükséget látunk.

Ezzel szemben számos nagyszülő úgy éli meg, és azt is jelzi vissza, hogy az unokával lenni teher, gond, egy fárasztó felelősség. Milyen törésvonalak mentén alakulhat ki ez az áldatlan állapot?

Miért utasíthatja el a nagyszülő az unokáját?

Az anyuka fiatalon szült

A nagyszülő ebben az esetben maga is dolgozó ember, aki lehúzza a nyolc óráját, esetleg utazik is, és este csak lerogy a TV elé. Hétvégén pedig még el kell látnia a háztartást, és a ház körüli munkákat. Lehet, hogy még ők maguk is gyereket nevelnek, tehát egyszerre van kamasz gyerekük és unokájuk. Nem sok szó esik róla, de bőven van rá példa, hogy az ilyen helyzetben lévő nagymama nem szívesen vallja be se magának, se másnak, hogy már unokája van, és ez kimondatlan feszültséghez vezet.

Nagymamának lenni azt jelentheti a számára, hogy megöregedett.

A fiatal nagymama, ha akar, sem tud odaérni a kicsiért a bölcsibe, vagy az óvodába, mert maga is dolgozik, így neheztelést vált ki az anyukából, aki talán emiatt nem tud visszamenni dolgozni.

Idős nagymama

Ebben az esetben azt érdemes szem előtt tartani, hogy a nagyszülő már felnevelte a saját gyerekeit, tehát kötelezettség nem terheli őt – ez szabadon választott program. Az idős nagyszülők némelyike a nyugdíjas életét pihenéssel szeretné tölteni, és ez a pihenés sok esetben passzív. Fiatalként könnyű elvárásokat támasztani és ítéletet mondani róluk, de nem tudhatjuk, hogy milyen testi bajjal, fájdalommal küszködik az idős nagyszülő, amiről nem beszél, hogy kímélje a fiatalokat.

Túl nagy távolság

A nagyszülők vidéken laknak, több száz kilométerre a családtól, vagy a fiatalok élnek messze, akár külföldön is. A csodálatos, titkos nagyszülői kapcsolat kialakulásának azonban feltétele a csecsemőkorban elkezdett és onnan fogva rendszeres találkozás. Ezek a találkozások indítják be a nagymama géneket - ha csak félévente egyszer találkoznak, akkor sajnos sok esetben idegenek maradnak egymás számára, és a gyermek nem tudja, milyen egy szerető nagyszülő, aki mesél, tanít, és más képet közvetít a világról a gyermek felé, mint a szülő. Egy igaz, de mesebeli világot tár fel, melyben csakis ők együtt vannak otthon, a nagyszülő és unokája. Veszít ilyenkor a nagyszülő is, hisz nem rohan elé senki kitárt karral, de amikor belejönnének a kapcsolat élvezésébe, már búcsúzni kell.

Rejtett feszültség a kapcsolatokban

Generációk közötti ki nem mondott, régi időkre visszanyúló haragok és neheztelések, eredmény nélkül zárult viták. A fiatal mérges az anyósra-apósra, mert nem olyan gyereket neveltek fel, akivel ő elégedett lenne. Az anyós-após nem dolgozta fel, hogy a fiuk olyan nőt vett el, akit ők nem gondolnak elégnek a gyermekük mellé. Ezek a kimondatlan ellenszenvek bizony tönkretehetik a nagyszülői kapcsolatot is, és így mindenki veszít. A régi viták árkaiból csak tövisvirág hajt ki.

Eltérő nézetek a gyermek gondozásáról

A nagymama rántott húst ad a gyereknek és süteményt, engedi a bányatóban pancsolni, békát és csigát fogni, botokkal kardozni, futkosni a mezőn. Amikor az érte jövő anyuka megérkezik, a Nagyi nem tudja megmondani, épp hol van a gyerek, és fogalma sincs arról, hogy a rántott hús bundájában fehérliszt van, amit a fiatal „kölesgolyós” anyuka üldöz. A Nagymama legközelebb nem meri elvállalni a gyereket, fél a szidástól. Meglehet, hogy nem ért egyet a fiatalok elvárásával sem, akik azt gondolják, hogy a gyerekre való vigyázás azt jelenti, hogy le se veheti róla a szemét.

 – Ha nálunk van a gyerek, semmit nem szabad neki enni, nem játszhat, mert piszkos lesz, és nem mehet a kerítés mellett, mert megugatja a kutya – panaszkodik a Nagymama.

Eltérő nézetek lehetnek abban is, hogy amikor a nagymama jön vigyázni, neki mi legyen az idegen háztartásban a dolga, mit is várnak el tőle. Sok gyakorlott háziasszony nem érzi jól magát egy kisgyermekes állapotot mutató háztartásban, ezért nekiáll rendet tenni, mosogatni, miközben a szülők azt szeretnék, ha a nagyszülő csak a gyerekkel lenne. Az erőn felül dolgozó nagyi meg megbántódik, hogy nem köszönetet, hanem kioktatást kap.

A nagyszülő nehezen veszi fel a szerepet:

A nagyszülővé válás nagy lépés az életben, és nem folyik olyan látványos készülés rá, mint az anyaszerepre.

A nagyszülő is izgul, hogy jól tud-e teljesíteni, és a fiatal generáció hiúzszemmel figyeli a hibáit.

Ha ez a helyzet, érdemes biztatni, finoman erőltetni, biztosítani őt a támogatásunkról ilyen mondatokkal:

„Szép idő van ma, ugorjatok át!”,
„Emlékszel még a fiad kedvenc meséjére, elmeséled a kicsinek is?”,
„Mutassátok meg Nagyinak a babaszobát”

Ha áttörhető gát van az útban, kár lenne sértődötten meghagyni.

Akit valóban nem érdekel az unoka:

Minél többen szeretik a gyermekemet, annál jobb – valljuk. Ez esetben sajnos az adott nagyszülő kiesik. A nagyszülő nem vállalja a gyereket, kérésre sem maradhat ott, legfeljebb a szüleivel jöhet látogatóba, és az asztalnál üldögélhet vagy rajzolhat. A nagymama nem játszik a gyerekkel, beszélgetni szeretne… Fitt, világjáró asszony, szeret mászkálni, megvalósítja a régi álmait és önmagát. Ez a nagyszülő döntése, és mivel mások megváltoztatása sosem valós célkitűzés, csak fölösleges energia folyik el rá. Legyünk nyitottak a családban lévő más idősekre, tartsuk velük a kapcsolatot, hátha van egy pótnagyszülő-jelölt köztük!

A nagyszülő-unoka kapcsolat meghatározó érték lehet a gyermek életében. Ennek a kapcsolatnak a hátterét úgy tudjuk biztosítani, ha mi is szeretjük és megértjük a saját és párunk szüleit, ha beszélgetünk velük, és egyértelműen tolmácsoljuk a kéréseinket, határainkat. Ha ki tud alakulni egy használható működési terv, és mindenki elképzelése helyet kap benne, mindenki nyer rajta.

Indexkép: geralt / Pixabay