A kérdése elgondolkodtatott. Valóban egyre inkább elmosódik a nemek közti különbség, a világ az uniszex divatot részesíti előnyben. Utazás közben sokszor kémlelem a tömeget, elvétve látni amolyan igazán nőcis nőket.

Pedig a legtöbb kislány ízig-vérig nőként indul, az oviban még szinte mindegyikük királylánynak érzi magát. Imádják a pörgős szoknyákat, fésülgetik egymás haját és örömmel csenik el az anyukájuk ékszereit és magassarkú cipőit.
Az évek múlásával azonban egyre jobban megkopik a női öntudatuk. Egy 8 éves ismerős kislány, aki óvodás korában kizárólag habos-babos szoknyákat hordott és hisztizett, amikor az anyukája nem engedte meg, hogy télen tütüben menjen ki az utcára, most nem hajlandó szoknyát húzni.

A mélyen szunnyadó nőiség egy röpke pillanatra újra felvillan a nagy napon. A legtöbb nő hatalmas izgalommal készül az esküvőjére. Csodálatos ruhába bújik, gyönyörű frizurát készített és ellátogat a manikűröshöz is. A menyasszonyok többsége igazi hercegkisasszonyként tündököl az esküvőjén.
Aztán a gyerekek érkezésével ez a ragyogás egyre távolabbi emlék lesz. A szürke hétköznapok család-munka-háztartás taposómalma végleg kioltja az édesanyákban pislákoló fényt.

Vannak viszont nők, akik anyaként is képesek megőrizni a korábbi fényüket. Ismerek olyan három, sőt öt gyermekes édesanyát, aki mindig ápolt és csinos. Amikor látom őket mindig azon tűnődöm, hogy mi a titkuk? Mi ad nekik erőt ahhoz, hogy odafigyeljenek magukra?
Azt hiszem, az önbecsülés. Az, hogy még sokgyerekes anyaként is szeretik magukat annyira, hogy ápolják a testüket és ezzel a lelküket.

Az oviban a kislányoknak még van önbecsülésük. Egészséges, szerető családban nevelkedve érzik, hogy milyen különlegesek. Aztán az idő múlásával ez eltűnik. Minél több időt töltenek kortárs csoportban, annál több sebet szereznek. Az iskolában bevett szokás a csúfolódás és a kiközösítés.

Kapcsolódó cikkünk: Segítség, utálják a gyerekem! - mit lehet tenni a kiközösítés ellen?

A kis királylányok fénye pedig egyre jobban megkopik. A szülés sok nőnek maradandó nyomot hagy a testén. Striák, megereszkedett mellek, túlsúly. Egy-egy "kedves" megjegyzés a párjuktól és az önbecsülésük utolsó foszlányai is elillannak.
Már se erejük, se kedvük ahhoz, hogy csinosak legyenek. Pedig minden nőben ott lakozik a királylány. Csak egy kis varázslat kell ahhoz, hogy újra előbújjon.

Azt tartják, hogy nem a ruha teszi az embert. Ha megnéztek néhány részt a "How to look good naked" (Meztelenül is szép vagyok) című műsorból, rájöttök, hogy a külcsín igenis számít. Gok Wan, a híres stylist rengeteg elkeseredett, önutálattól szenvedő nőnek adta vissza az önmagába vetett hitét. Minden egyes epizódban bebizonyítja, hogy egy jól megválasztott öltözék, egy előnyös frizura és smink milyen csodálatos tartást és önbizalmat ad a viselőjének. Egy kis külső csillogás ugyanis segít előhozni a belső ragyogást.

Ezt saját magam is nap mint nap megtapasztalom. A csinos ruhák jókedvre derítenek és tartást adnak, amit mások is észrevesznek. Ezt fogalmazta meg Fanni is, amikor királylánynak nevezett.
Édesanyaként fontos számomra, hogy a lányomnak ezt a példát továbbadjam. Én is ezt láttam az anyukámtól, sőt a nagymamámtól is, és hálás vagyok érte. Szeretek nő lenni. Remélem, nekünk is sikerül megőrizni a Fanniban élő hercegkisasszonyt, és felnőve egy öntudatos és erős nővé válik.

Forrás: Lányomnak az életről
Indexkép: Pixabay