„Minden apróságon felhúzom magam, pillanatok alatt elveszítem a fejem. Ilyenkor magamból kikelve kiabálok, a párom szó szerint fél tőlem ilyenkor. Igazából nincs rá különösebb okom, hogy bántsam őt, de egyszerűen képtelen vagyok elviselni, amikor nem érti, amit mondani akarok. Néha az az érzésem, hogy nem is akarja megérteni. Azt várja, hogy neki adjak igazat mindenben, és állandóan a fejemhez vágja, hogy én nem tudok uralkodni magamon. Erre különösen érzékeny vagyok, és azonnal támadni kezdek.” Sokszor hallani az egyéni, illetve párterápiás, sőt csoportos tréningek alkalmával is hasonló önvallomásokat. A dühkitörések gyakran válnak fojtogatóvá az otthoni veszekedések alkalmával, mintha nem lenne kiút az ismétlődő veszekedések ördögi köréből.
 

Mi jelenthet megoldást ezekben a helyzetekben?

Legjobb elkerülni, amikor a szenvedő fél már nemcsak fenyegetőzik a szakítással, hanem lépésre szántja el magát. Az első és legfontosabb, hogy a dühkitörések kezelésében legyen változás, ha ez megtörténik, akkor a másik fél is belátóbb tud lenni azzal kapcsolatban, amiben neki szükséges változni. A dühös kirohanásokért igenis felelősek vagyunk, de az ok, ami kiváltja, és amiben gyakran a párunk is hibás, szintén figyelmet érdemel. Gyakran történik, hogy a hevesség, szélsőséges esetben a tettlegesség felháborítja a szenvedő partnert. Ilyenkor nehezen várhatjuk el, hogy belátó legyen azzal kapcsolatban, amit adott esetben jogosan, ám vállalhatatlan módon kérünk számon tőle.

Az indulatkezelési technikák már néhány alkalom után működni kezdenek, a partner ilyenkor látja az erőfeszítéseket és azt is, hogy a másik igenis dolgozik a kapcsolatért. Ha ez megtörténik, ő is könnyebben fogadja a jogos kritikát, ami az oldottabb beszélgetések alkalmával már nem hangzik bántóan, így könnyebb elfogadni a másik igazságát is.

A csoportos tréningen látványos felszabadultság érzést szokott jelenteni, amikor a párok meghallgatják egymás problémáit, és magukra ismernek. Az indulatkezelésben fontos odafigyelni arra, hogy a partnerek kölcsönösen jelezni tudják egymásnak, hogy időt kérnek, mielőtt az indulatok túlzottan elragadnák őket, és fölösleges veszekedésbe torkollana a konfliktus. Ilyenkor fontos, hogy erre kölcsönösen odafigyeljen mindkét fél, engedjük kilépni párunkat a helyzetből! Amikor a temperamentumos fél visszavonulót fúj, és tudatossá válik abban, hogyan oldja fel a romboló hatású dühös érzéseket, el tud töprengeni a megoldásokon is. Később könnyebben ki tudja mondani, mi esett rosszul, hol hibázott, és lehetőség nyílik építő módon megbeszélni a történteket.

Ezeket a tisztázó beszélgetéseket a párterápiás konzultációk nagymértékben segítik, néhány alkalom is elegendő lehet, hogy a kommunikáció megváltozzon és építkezés induljon el a kapcsolatban. Megfogalmazódnak az igények, és a szükségletek, amire mindkét fél befogadóvá válik, a rossz szokások változni kezdenek, kialakulnak a jól működő megoldások. Semmi másra nincs szükség, mint tudatosságra, elfogadásra, kölcsönös figyelemre, és a megfelelő kommunikáció kialakítására.

Fotó: smarnad/FreeDigitalPhotos.net