A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Így fejlődik egy párkapcsolat. Ti melyik szakaszban jártok?

Zaka Dóra - 2021-04-26
A párkapcsolatokról általánosságban véve elmondható, hogy egy adott fejlődési útvonalat követnek, amely összesen négy szakaszban zajlik a mindent átható szerelemtől a konfliktusokon át a megnyugvásig. Nagyon gyakori, hogy egy-egy ilyen szakaszátmenetnél merül fel a párterápia igénye, hiszen többféleképpen is el lehet akadni a váltásban.
Így fejlődik egy párkapcsolat. Ti melyik szakaszban jártok?

A szimbiózis

Ez a „rózsaszín köd időszaka. Szinte minden háttérbe szorul, a barátaink és a hobbink is, a párunk az elsődleges számunkra. A lényeg, hogy „együtt legyünk” (vagy akár „egyek legyünk”), hogy minél erősebb kötődést, kapcsolódást alakítsunk ki a másikhoz. Az „én” és „te” helyett a „mi” kap nagy hangsúlyt. Gyakoriak ilyenkor, hogy a pár tagjai egyként jellemzik magukat és preferenciáikat: „mi nagyon szeretjük az olasz kaját”, „mi ilyenek vagyunk”. A hangsúly azokon a szempontokon van, amelyek közös érdeklődésről, tulajdonságokról szólnak. Az, hogy miben különbözünk vagy éppen milyen negatív tulajdonságai vannak a másiknak (hiszen TUDJUK, hogy vannak), ebben az időszakban nem számít. Ezzel együtt azonban a másik torz észlelése is jellemző, méghozzá pozitív irányban. Ami később frusztrál, sőt idegesít minket a párunkban, az lehet, hogy kapcsolatunk kezdetén a vonzó, pozitív tulajdonságai közé tartozott. Lehet, hogy párunk viccelődő, humoros stílusa a szimbiózis alatt bájosnak és csábítónak hatott, ám néhány év elteltével azt gondoljuk, „soha nem vesz komolyan” és „mindenből viccet csinál”.

Ez az időszak kifejezetten fontos egy párkapcsolat életében, hiszen ilyenkor szedi össze a pár azokat a közös emlékeket és élményeket, amelyekre a későbbiekben alapozni tudnak, sőt visszanyúlni ide, ha éppen nehezebb időszakokon mennek át. Párterápiában úgy mondjuk ezt, hogy ilyenkor teremtik meg „a kapcsolat érzelmi alapját”, vagyis innen erednek azok az erőforrásaik, amelyekre a kapcsolatukat építik.

 

A differenciáció

Vagyis elkezdünk kicsit távolodni, érzelmileg leválni a másikról. Ismét a saját énünk kerül középpontba, felfedezzük önmagunkat, elkezdjük a saját igényeinket kommunikálni. Eddig azt mondtuk, „mi nagyon szeretjük az olasz kaját”, most már ki tudjuk mondani azt is, hogy „én a kínai konyhát jobban kedvelem”. Elkezdjük a valóságnak megfelelően észlelni párunkat: eddig azt hittük, tökéletes, most azonban elkezdjük látni a negatív tulajdonságait és a kettőnk közti különbségeket is. Bár tudjuk, hogy minden embernek vannak olyan tulajdonságai, amelyek számunkra negatívként hatnak, mégis ez csalódást válthat ki bennünk.

Ez az időszak gyakran jár együtt konfliktusokkal és vitákkal, ugyanakkor ez a párkapcsolat szempontjából mégis rendkívüli fontosságú: valójában a harc a közös jövőért folyik. Összekerült két ember, gyakran teljesen eltérő családi háttérrel, szokásokkal, szabályokkal, valahogy el kell dönteni, hogy később, a közös életükben melyik szerint fognak élni. A konfliktusok tehát legfőképpen arra irányulnak, hogy kialakulhasson a pár új, közös szokásrendszere és szabályai. Lehet, hogy ezek valamelyik féltől erednek, de az is lehet, hogy teljesen újakat alakítanak ki. Ez azonban sok-sok megvitatással jár. Eleinte megpróbáljuk megváltoztatni a másikat, szeretnénk, hogy beilleszkedjen abba a rendszerbe, amit magunkkal hozunk – érthető, hiszen számunkra ez biztonságos, jól ismerjük. Idővel aztán rájövünk, hogy ez nem elvárható, és elkezdünk egyezkedni, összecsiszolni kettőnk elképzelését, végül pedig kialakul a saját, közös identitásunk, benne az elképzeléseinkkel, szabályainkkal, értékeinkkel, szokásainkkal. Talán a legfontosabb készség, amire ebben a szakaszban szükségünk lehet, az a kompromisszumkészség, amely lehetővé teszi, hogy képviselni is tudjuk, ami nekünk fontos, mégis nyitottak legyünk arra, hogy elfogadjunk más alternatívákat is. Ne feledjük: ezeket a harcokat „megúszni” nem lehet, legfeljebb késleltetni, megkockáztatva, hogy nagyobb háborúk lesznek belőle.

 

A gyakorlás

Ekkorra már stabil kapcsolatban élünk párunkkal, tudjuk, hogy milyenek vagyunk „mi”. Éppen ezért megengedhetjük magunknak azt, hogy figyelmünket nem egymásra és még csak nem is magunkra irányítjuk, hanem a külvilágra fókuszálunk. A környezetünk lesz az, ami fontos nekünk: a családtagjaink, barátaink, akár szakmai és munkahelyi kapcsolataink. Az önmegvalósítás kerül előtérbe. Optimális esetben a párkapcsolatunk ilyenkor az a hely, ahová bármikor haza tudunk térni „érzelmi tankolásra”. Egy olyan bázis, amely kellő biztonságot ad ahhoz, hogy az egyéni életünkben is elkezdjük megvalósítani mindazt, amit el szerettünk volna érni. A gyakorlatban tehát úgy nézhet ez ki, hogy mindkét fél a külvilágra koncentrál: törtetnek a munkájukban, építik és táplálják a baráti kapcsolataikat és gyűjtik a távolabbi családdal is az élményeket, miközben természetesen párkapcsolatuk is fennmarad. Ez az időszak akár évtizedekig is eltarthat, azonban fontos figyelni arra, hogy mennyire kerülünk távol a másiktól. A legtöbb válás ebben a stádiumban történik, és az ok legtöbbször az, hogy túl nagy lesz a felek közti távolság. Fontos, hogy közben maradjanak olyan elfoglaltságok is, amelyekben szívesen vesznek részt együtt, hiszen ellenkező esetben a „kapcsolat kiüresedését” élhetik meg.

 

Az újraközeledés

Ha itt járunk, akkor biztonsággal kijelenthetjük: kapcsolatunk kiállta a nagy fejlődési próbatételeket! Túl vagyunk a közös jövőt kialakító vitákon, veszekedéseken, és azon is, amikor a külvilág felé fordítottunk több energiát. Most újra megtaláljuk egymást, és bár lehet, hogy a szenvedély egy alacsonyabb szintjét tapasztaljuk, rájöhetünk arra, hogy az intimitásnak rengeteg módja lehet. Ismét felfedezzük azt, hogy a párunkkal alkotott szövetségben milyen jól kiegészítjük egymást, ugyanakkor ismerjük már annyira saját magunkat, hogy ne akarjunk beleolvadni ebbe az egységbe. Természetesen eddig elért eredményeinket vagy aktuálisan zajló tevékenységeinket nem adjuk fel most sem, így ezek integrálása ebbe az együttlétbe szintén egyezkedésekkel jár. Sikeres „tárgyalás” esetén pedig létrejöhet egy olyan állapot, amely az együttlét érzelmi biztonsága mellett megengedi azt, hogy az egyének is folytathassák saját tevékenységeiket. A közösen töltött idő mellett tehát nagy szerepet kap az úgynevezett „én-idő” is és ez mindkét fél beleegyezése alapján történik. Elfogadjuk tehát azt, hogy bár mindkettőnk számára fontos, hogy minőségi időt töltsünk együtt, teret kell adni annak is, hogy ki-ki a saját igényei szerint, egyedül lehessen. Ha mindezt sikeresen vettük, már nincs is más hátra, mint együtt megöregedni.

Nyitókép: Free-Photos képe a Pixabay -en.

Zaka Dóra


Zaka Dóra
pszichológus, pár-és családterapeuta jelölt, tanácsadó szakpszichológus jelölt, OH-kártya instruktor

Elérhetőségeim:
Honlap: https://www.relation-ship.hu/
Facebook: Relation-Ship párterápia és családterápia (kifejezetten a párterápiás és családterápiás szolgáltatáshoz)
Zaka Dóra pszichológus (saját pszichológusi Facebook oldalam)
Email: info@relation-ship.hu és zakadorapszichologus@gmail.com
Telefon: +36 20 970 4522
Rendelési helyszínek:
  • 8000 Székesfehérvár, Szepesi utca 9.
  • 1071 Budapest, Peterdy utca 31.
  • illetve online
Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja