A Lélekpillangó alapítványi mozgalmának célja, hogy ráébresszük az embereket a dicséret ösztönző erejére. Ismersz olyan embereket, akik kérkedőek? Hivalkodóan viselkednek és állandóan a figyelem középpontjában szeretnének lenni? Szerinted mi állhat ennek a hátterében? Nárcizmus? Egoizmus? Nagyképűség? Képzeld, egyik sem! Önbizalom hiány! Csak ezekkel kompenzál, ezért így igyekszik kicsikarni azt, amire vágyik. Az pedig nem más, mint néhány kedves, jó szó vagy elismerés!

Dicsérd a kicsiket is

Ha van kisgyermek a környezetedben, akkor te is megfigyelhetted már, hogy mennyire bátorítják a szülei minden egyes tettét. Amikor elkezd járni, ösztönzik. Az egészséges gyermek szerető szülei mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerek fejlődjön. Biztatják minden egyes lépésnél, buzdítják, hogy tanuljon meg járni. Nem igazán kételkedik benne senki, hogy valaha is megtanulja. Bizonyára hallottad már azt a mondatot, hogy ha egy kisgyerek feladná az első fenékre pottyanásnál a próbálkozást, bizony sosem tanulna meg járni. Hányszor és hányszor elesik, orra bukik és üti meg magát egy kisgyermek, mire megtanul járni! A gyerekeknek van önbizalma. De azért, mert a szüleik folyamatosan dicsérik, biztatják és bátorítják őket, hogy megtanuljanak járni, beszélni vagy akármi mást végre hajtani. Ha nem kapnának jó szót, bátorítást, bizony hamar elbizonytalanodnának, és sosem állnának fel két lábra többet. Mondván minek, hisz úgy se ismeri el teljesítményüket senki sem.

„Egy átlagos élet alatt kapott dicséretek hetven százalékát ötéves kor alatt kapjuk. Ötévesen minden, egy falat étel megrágása és lenyelése, a felöltözés, a színes ceruzával készített rajz óriási tetszésnyilvánítást arat.”

(Joanne Harris – A Csokoládé c. regény írója)

Az önbizalomvesztés, ami elismerés koldussá tehet!

Szomorú, hogy ennek a gondolatnak sajnos sok valóságalapja van. Ahogy iskolába kerülünk, egyre nagyobb a teljesítménykényszer, egyre inkább több mindent várnak el tőlünk, és ha nem nyújtjuk mindenben a maximumot, akkor bizony könnyen a negatív kritikák élévé válhatunk. Ezért fontos, hogy dicsérjünk, biztassunk mindenkit! És változatosan tegyük ezt, ne mindig csak úgy, hogy „ügyes vagy”, „jó voltál”, „szép volt”. Ez hamar hatását veszti.

A dicséret legyen konkrét, célzott és egyértelmű

Amikor már a gyermek számára is magától értetődő a tevékenység, akkor azért már nem kell megdicsérni. Például egy ötéves gyerektől szép teljesítmény és dicsérendő is, ha meg tudja kötni egyedül is a cipőjét, de ez egy 8-10 évestől már természetes. Náluk keressünk mást, amit eddig nem tudott, de most már igen, és dicsérjük meg őket érte!

A nagyobbaknak is jól esik, ha megdicséred őket!

Ahogy Joanne Harris mondja nem törvényszerű, de sajnos gyakran megfigyelhető, hogy ahogy növünk, úgy egyre kevesebb dicséretet kapunk. Önállósodunk, egyre több mindent tudunk végrehajtani és már az óvodákban is megfigyelhető, hogy akad néhány gyerek, aki bizony bátortalan és önbizalomhiánnyal küszködik. Felnőttkorban meg aztán rengetegen küzdenek ezzel a problémával. Nők, férfiak egyaránt. Ezért a Kedves Küldetésben a Lélekpillangó önkéntes csapata összegyűjtött és ajánl 22 kedves, dicsérő mondatot, melyet bátran továbbíthatsz – szóban, írásban vagy közösségi platformokon - a körülötted lévőknek.

Az elismerés nem kerül semmibe, nem megerőltető, nem untató, hanem nagyon is jólesik annak, aki kapja és az is jobb kedvre derül tőle, aki adja. Sajnos hajlamosak vagyunk a rossz dolgokra, hibákra figyelni és azokat felnagyítani, bosszankodni rajta. Nagyon sok az elégedetlen, megkeseredett ember. Próbáld ki, hogy megdicséred őket abban, amire igazán büszkék! Hidd, el a hatás nem marad el! Fordítsd a szemléletüket a jó dolgok irányába! Nem! Ne légy hogy légy kényszeredetten pozitív és hurrá optimista, de ha valami 85%-ban jó, akkor ne a maradék 15%-ra koncentrálj.

Értékeld a teljesítményt!

„Az őszinte dicséretnek mágikus hatalma van. Ha azt akarod, hogy a másik fejlődjék, dicsérd őszintén. Ez mindig lehetséges. Vizsgáld a másikat, lásd meg tehetségét, képességeit, világíts rá azokra.”

(Michel Quoist - francia katolikus pap, teológus, író)

Michel Quoist kiválóan megfogalmazta a lényeget. Ki akarna rosszat a szeretteinek? Mindenki arra vágyik, hogy az őt körülvevő emberek boldogok és elégedettek legyenek. Amikor igazán szívből jövő őszinte dicséretet adsz a másiknak, olyankor megfigyelhető az emberek szemében a csillogás. „De jó! Ő is látja!”  „Ezért dolgoztam olyan keményen, olyan sokáig!” „Végre más is elismeri a teljesítményemet!”

Téged, aki eddig eljutottál a cikk olvasásában, már egész biztosan meg tudlak dicsérni azért, mert kitartó vagy és szeretnél másoknak segíteni, örömmel tanulsz és hajlasz arra, hogy jó ügyek mellé állj! Ha nem így lenne, már nem olvasnád ezt!

• Ugye milyen jól esik, mikor elismerik az erőfeszítéseidet?
• Amikor kitartó, hosszú, gyakran erőt próbáló feladatokon vagy túl?
• Amikor a dicséret őszinte, igaz és valóban illik rád és szívből jön?
• És a végén megdicsérnek?

Az igazán el tudja önteni az ember lelkét hálával és melegséggel. És milyen rosszul esik, amikor leértékelik a teljesítményünket nem tudván, hogy a mögött bizony hosszú, kemény munka áll. Ezért bátorítunk arra, hogy csatlakozz te is a kedves küldetéshez és dicsérj meg naponta legalább 3 – vagy több- embert! Le az elismerés koldulással, dicsérj bátran, mágikus hatalma van!

Kezdd azokkal, akiknek az elismerésére te magad a legjobban vágyódnál!

A 22 napos Kedves küldetés projekt a Lélekpillangó blogján (www.lelekpillango.blog.hu) követhető – és akár azonnal el lehet kezdeni, hiszen a dicséret nincs sem napszakhoz, se évszakhoz kötve! Bármikor örömet adunk vele!

Ide kattintva csatlakozhatsz facebook eseményünkhöz és nem maradsz le a napi küldetéskártyákról!