SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Ritka és becses vendég a boldogság (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Hidegkúti Alexa [cikkei] - 2011-03-31
A boldogság felemelő érzése iránti vágy feltehetően egy idős az emberiséggel. Vannak szerencsések, akiknek életük során sokszor megadatik, hogy ebben a kellemes érzésben lubickoljanak, másokat viszont tartósan elkerül a boldogság.

A lélekbúvárok szerint a boldogságérzet nem más, mint egy illúzió, amely annak az elégedettségnek a megtestesítője, amit akkor érzünk, ha megkapjuk azt, amire éppen vágyunk. Ráadásul nagyon összetett és mindenkinél másképpen megnyilvánuló érzés. Van, akit az anyagi gyarapodás, bizonyos tárgyak megszerzése tesz határtalanul boldoggá, másokat a megszerzett tudás, a sikeres karrier, de vannak, akik a pár megtalálásában, a családban, a gyerekekben lelik a legnagyobb örömüket. Velük ellentétben olyanok is akadnak szép számmal, akiket az egyedüllét, a magányos meditáció boldogít. Tény, hogy az ember maga körül sosem a valóságot látja, hanem annak érzelmi visszatükröződését, vagyis a teljes egészből mindenki azokat a részleteket ragadja ki, amelyek őt magát érzelmileg a legjobban megérintik. Mivel a körülöttünk lévő világ olyan, amilyen, hol jó, hol rossz, néha kellemes, máskor kellemetlen, kizárólag rajtunk múlik, hogy ezeket hogyan értelmezzük, és milyen érzelmeket táplálunk a velünk történt események iránt. Ha valaki megpróbálja a vele történteket a maguk valóságában értelmezni, akkor valószínűleg kevésbé torz kép (és vele együtt torz érzelmek) alakulnak ki a lelkében. Így kevésbé fenyegeti majd a tartós boldogtalanság. A tapasztalatok felnőtt korára mindenkit megtanítanak arra, hogy megtanulja mi a valóság és mi az, amit csak annak hisz. Feltéve, ha hajlandó erre és nem ragaszkodik egy általa felépített álomvilághoz. Ezek alapján lehet, hogy éppen nem mindig a siker, a győzelem az, ami boldoggá teszi az embert, hanem a kudarcok elviselésének a képessége, a megbékélés a pillanatnyi sikertelenséggel, az újrakezdéshez való képesség. De ki taníthat meg erre minket? A pszichológusok szerint a tanulást korán érdemes elkezdeni már apró gyerekként.

Édesanyánktól, a családtól tanuljuk a legtöbbet

A toleranciát, a kudarcok leküzdését édesanyánktól, a családtól, később az iskolában tanulhatjuk meg. Az egyévesnek például nincs még én tudata, nem látja önmagát. Azt a mamától tanulja meg: ahogy az édesanya látja a gyerekét, és ahogyan vélekedik róla, a gyerek később úgy értékeli magát, és úgy is viselkedik. Az a két, hároméves gyerek, aki az anyjától, a szüleitől folyton azt hallja, hogy „rossz vagy”, „buta vagy”, „ügyetlen vagy”, már úgy is látja magát és igyekszik megfelelni ennek a képnek. Tényleg rossz, buta, ügyetlen lesz, mert tudomásul veszi, hogy ő ilyen, tehát így kell viselkednie. Vagyis, már nagyon korán kialakul benne a negatív énkép, és a vele járó folytonos kudarcérzés. De, fordítva is igaz: a gyerekét ajnározó, vagy kórosan féltő anya pontosan ugyanannyit árthat a kicsinek, mint a gyerekét becsmérlő. A szülőknek meg kell találniuk a helyes egyensúlyt: a biztonságot nyújtó otthon, a felnőttek harmonikus, és főleg az igazi érzelmeiket megmutató magatartása, azok a korához illő apró feladatok, amelyeket a gyereknek végeznie kell, megalapozhatják a későbbi érzelmi biztonságot és védelmet adhatnak a jövő kudarcai ellen. A felnőttektől függ, hogy a gyerekből később aggodalmaskodó, szorongó, öntelt, vagy önmagát örök vesztesként látó ember lesz-e. Jelleme a korai gyermekévek mindennapi apróságaiból, akkori élményeiből, a szüleitől látott példából, a tőlük kapott szeretetből épülnek fel. Ha ezek kedvezőek, és már ekkor megtanulja, hogy sikerek és kudarcok egyaránt érhetik az életben, harmonikus lelkű felnőtt lesz belőle. Ez a lelki egyensúly tulajdonképpen majdnem azonos a boldogság érzésével.


Elfogadás, tolerancia nélkül nincs harmónia

A harmónia kialakulását segíti az óvodás évek alatt az, hogy megtanul együttműködni a testvérekkel, a társakkal és őket olyannak fogadja el, amilyenek. A kisiskolások megtanulják, hogyan fogadják el mások véleményét és miként viselkedjenek bizonyos helyzetekben, hogy ne vessék alá magukat mások akaratának, de ők se uralkodjanak a társaikon. Ebben az időben alakul ki a tolerancia, a mások iránti elfogadás érzése is, ami alapfeltétel a későbbi harmóniához. Az együttérzés, az elfogadás hiányában nincs megnyugvás, nem tud úrrá lenni az indulatain. Akit gyerekkorában nem szerettek, felnőttként ő sem tud majd helyesen szeretni. Vagy önző, féltékeny partner lesz belőle, aki csak a saját boldogságát keresi, a társát csak ennek eszközeként tekinti, vagy gyámoltalan, magát semmire sem értékelő, félénk, magába forduló ember, aki képtelen szeretet adni.

Boldogtalanná tesz a céltalanság

A harmónia és a szeretet mellett a boldogsághoz szükség van arra is, hogy elérhető, reális életcélja legyen az embernek. Az, aki elérhetetlen célokat tűz maga elé, vagy céltalanul él egyik napról a másikra feltehetően boldogtalan lesz. A sorozatos sikertelenség pedig megkeseríti az életet. A reális cél és annak elérése minden bizonnyal boldoggá teszi a kitűzőjét. A saját boldogtalansága miatt mindenki csak magát okolhatja, nem érdemes bűnbakot keresnie, pláne a kudarcok miatt vigasztalást keresnie például az alkoholban. Ehelyett meg kell próbálnia békében szembe néznie a külvilággal és főleg önmagával. Vannak, akik egész életükben a nagy, mindent elsöprő boldogságra, szerelemre várnak és óriásit kell csalódniuk, mert az elmarad. Emiatt idősebb korukra megkeserednek, mindenki által elkerült, „undok vénemberré” lesznek. Meg sem próbálják másképp látni a világot, másként közelíteni a körülöttük élőkhöz. Pedig, még ekkor sem lenne késő, hogy változtassanak addigi felfogásukon.

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Sokkoló eredményt hozott az agyevő amőba miatt vett vízminták vizsgálata

Az agyevő amőba által okozott fertőzéssel kapcsolatban Párkány Vadas strandfürdőjében a hatóságok szerint a mintavételek több mint háromnegyedében találtak amőbát.

Meghalt a 11 éves kisfiú, akit fürdés közben agyevő amőba fertőzött meg

Tragikus véget ért a kórházi kezelése annak a 11 éves szlovákiai kisfiúnak, akit egy párkányi fürdőben fertőzhetett meg a rendkívül ritka és szinte mindig halálos kórokozó, az agyevő amőba. A Naegleria fowleri nevű egysejtű ellen nincs biztos gyógymód - a fiú több napos küzdelem után hunyt el.

Agyevő amőba fertőzhetett meg egy fiút egy párkányi fürdőben - ritka, de halálos kór terjedhet nyáron

Egy ritka, de rendkívül veszélyes fertőzés gyanúja merült fel egy tizenegy fiú esetében, aki egy szlovákiai fürdőzés után került válságos állapotba. A hatóságok szerint nem kizárt, hogy az agyevő amőba, azaz a Naegleria fowleri állhat a háttérben. Utánajártunk, mit lehet tudni erről a rettegett kórokozóról és milyen veszélyeket rejt a nyári fürdőzés.

Éjszakai kéz- és lábzsibbadás? Ilyen okai lehetnek

Az éjszaka jelentkező végtagzsibbadás nagyon kellemetlen lehet, bár a legtöbb esetben egyszerű oka van, nevezetesen, hogy olyan pozícióban alszunk, ami elnyomja a kezünk vagy a lábunk vérkeringését. Ha azonban ez nem csak egyszer-egyszer fordul elő, és gyakran ébredünk zsibbadásra, érzéskiesésre, bizsergésre, fontos utánajárni a kiváltó oknak. Ebben a témában segített eligazodni dr. Para Szabolcs, a Fájdalomközpont - Prima Medica neurológusa.

Eltűnt hatéves ikerpár Budapesten: az ország együtt izgul Annabell Zoéért és Blanka Noémiért

Június 12-én délután egy nagymama vitte el engedély nélkül Kosztyú Annabell Zoét és Kosztyú Blanka Noémit Budapesten, a Bikás park környékéről - azóta semmit sem tudni a kislányokról. A rendőrségi feljelentés már megtörtént, az ország hálózatai összefogtak, hogy segítsenek megtalálni őket.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja