Milyen hosszú és rövid távú hatásai lehetnek annak, ha a családtagok rendszeresen közös asztalhoz ülnek? Hogyan gondolkodunk a vasárnapi nagy családi étkezésekről, és az esti közös vacsorákról? A 15 országban 7500 megkérdezett részvételével elkészült "Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség" kutatás ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresi a választ. A kutatás szakértőiként olyan izgalmas, jó szempontokat sikerült megfogalmaznunk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy a Családinet olvasóinak is hasznos tanulságokkal szolgálhatnak. Ezért Minden közös étkezés egy lehetőség... címmel egy új sorozatot indítunk, amelyben hétről-hétre egy-egy új szempont alapján mutatjuk be, hogyan járulnak hozzá a boldog, egészséges családi élet megteremtéséhez a közös étkezések. A kutatás eredményeivel alátámasztva megmutatjuk például, hogy a rendszeres közös vacsoráknak milyen hatásai lehetnek a párkapcsolatra, a hosszú házasságra, az óvodás vagy kisiskolás gyerekek fejlődésére, valamint a kamaszok és a szülők közti kapcsolatra.

Evés közben nem beszél

Evés közben fogadjuk el leginkább, hogy a másik csöndben van mellettünk. Ilyenkor kevésbé gondoljuk a hallgatás mögé azt, hogy a társunknak valami baja van, vagy éppen elégedetlen a kapcsolatunkkal. Az evés ugyanis önmagában is elég magyarázat a szótlanságra. Ha étkezés közben egy szó sem hangzik el, akkor is érdemes leülni együtt a közös asztalhoz. Az ízek, az illatok ugyanis azok az impulzusok, amelyek a legmélyebben hatnak a tudattalanunkra, így a közös étkezés szavak nélkül is segít abban, hogy egymásra hangolódjunk.

Amikor hazaérünk, mindannyiunknak szüksége van némi időre az átálláshoz. Ez felnőttek esetében általában nagyjából 50 perc. Gyerekeknél kevesebb, de nekik is szükségük van egy kis időre ahhoz, hogy valóban "megérkezzenek". Sok férfi a "hazaérkezés" idejét az evéssel köti össze. Ha azt látjuk, hogy evés közben a másik fókuszálatlanul maga elé mered, a semmibe réved, hagyjuk békén. Az evésnek van egyfajta meditatív funkciója, amit az ütemes rágás és nyelés idéz elő. Ebben a transzokkal (más szóval bambulásokkal) tarkított állapotban könnyebben megemésztjük a nap történéseit is. Olyan állapot ez, mintha benyomtuk volna a Reset gombot. Ilyenkor mindenképpen javasolt megvárni, amíg a társunk szeme újra mozdul és magától "visszatér". Ha engedjük, hogy végigvigye a saját gondolatait, a mienkre is könnyebben figyel majd.
 
Az íz az, ami összeköt

A "bambulás" közben egyszerűen annyi történik, hogy az evés, mint tevékenység az egész napos készenléti állapotból, aktivitásból átvezet minket az úgynevezett "paraszimpatikus tónusba", vagyis abba a nyugalmi állapotba, amelyben az izmok és a keringési rendszer helyett az emésztőszervek működése intenzívebb. Ezáltal ellazulunk, és könnyebben tudunk figyelemmel fordulni a társunk felé.

A közös étkezések erős családösszetartó erővel bírnak, amit a "Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség" kutatás eredményei is megerősítettek. A felmérés tanúsága szerint azok az emberek, akik rendszeresen étkeznek közösen, a megkérdezettek 83 százaléka szerint jobb kapcsolatokat ápolnak a családtagjaikkal. A válaszadók 55 százaléka szerint a rendszeresen közösen étkezőknek még a szerelmi életük is boldogabb. A kutatásban résztvevők 48 százaléka úgy gondolja, hogy azok, akik gyakran ülnek közös asztalhoz, kevesebbet veszekednek, mint akiknek a közös életében nem szerepel ez a szokás.
 
Minden közös étkezés egy lehetőség, hogy hazaérjünk

A "Knorr. Minden közös étkezés egy lehetőség" kutatásból ugyanakkor az is kiderült, hogy bár a válaszadók döntő többsége - 84 százalék - fontosnak tartja a közös étkezéseket, ezek száma mégis világszerte csökken. A magyarok többsége is aggódik a közös étkezések elsikkadása és ennek a családra gyakorolt hatása miatt.

A kutatás azzal a célkitűzéssel készült, hogy felhívja a figyelmet a közös étkezések fontosságára és előnyeire. Ezzel a sorozattal is szeretnénk pozitív irányba befolyásolni az emberek hozzáállását, véleményét, mert hiszünk abban, a közös étkezések előnyeit megismerve mindannyian többet teszünk azért, hogy gyakrabban üljünk közös asztalhoz azokkal, akiket szeretünk. Hiszen minden közös étkezés egy lehetőség arra, hogy igazából hazaérjünk.
 
Baktay Zelka és Baktay Miklós
www.pszichologusok.hu