Először persze csak egy. Kis csillagfiam meglepően gyorsan fészkelte be magát a pocakomba, így a „terhességre való fölkészülés”, mint olyan, kimaradt az életünkből. Az első émelygős reggelek után kezdtem el begyűjteni a könyveket, szaklapokat, mindenféle irományokat, hogy megtudjam belőlük, amit kell. Megtudtam - és őszintén szólva egy részét szerettem volna azonnal elfelejteni.

Találtam ugyanis néhány cikket, amiben arról írtak, ami nem volt benne a kismamáknak szóló kiadványokban: vegyszermaradványokról az uzsonna-répámban, mérgező anyagokról a szobám bútoraiban, adalékanyagok tömkelegéről az arcpakolásomban.

Elkezdtem gyűjteni ezeket az írásokat és az első döbbenetet lassan fölváltotta a totális pánik. Egy este számadást végeztem a lakásban: mi az, ami az új szempontok figyelembevételével maradhat, és mi az, amitől meg kellene válni? Az eredmény lesújtó volt: nem volt semmink, ami kiállta volna a próbát.

Környezetbaráti oldalát tekintve a kisbabát fogadó kedves otthonunk egy rémálom volt.
Szerencsére a hormonok mindeközben tették a dolgukat, és mielőtt teljesen összeomlottam volna, valami angyali nyugalommal árasztottak el közvetlenül az émelygős hónapok után. Összeszedtem magam, na.

És ahogy összeszedtem magam, szép csöndben meg is változtam. A bútorokat persze nem dobtuk ki, és az étrendet sem alakítottam át a fölismerhetetlenségig. De mire a fiam megszületett, kialakítottam egy újfajta háztartást, aminek fenntartása nem igényel különösebb lemondást, vagy éppen energia többletet egyikünktől sem. 

Évek kellettek ahhoz, hogy magától értetődővé váljanak a „zöld praktikák” - ma már a hétköznapok része, hogy külön válogatjuk a papírt, a komposztot, az üveget a többi hulladéktól, hogy kerüljük az agyoncsomagolt dolgokat, vagy hogy nem eszünk „műételeket”.

Ha egy tökéletesen zöld környezetvédő bepillantana a családunkba, egész biztosan számtalan „kihágást” találna, amin még javítanunk kellene. Ám nálunk nagyon jól működik ez a mostani rendszer, bevált gyereknek, felnőttnek egyaránt – ráadásul egyre többször előfordul, hogy az általunk használt módszereket felfedezzük barátaink háztartásában is.

Szóval mi afféle „zölbe hajló” család vagyunk, zöldülő anyával és apával, és két gyönyörű szivárványszínű – de azért főképpen zöld - fiúcskával.

És hogy ez a zöld mennyire nem a marslakók jellemzője, hanem az abszolút hétköznapi földi embereké, az kiderül a következő részekből!