Amikor fiatalon összekerültünk, szakmai karrierünk kezdetén álltunk, így nem volt teher vagy gond a sokszor napi 10-12 órai munka sem. A gyerekek születése után azonban nem volt pardon, ha valamelyik beteg lett, vagy nem volt még a hűtőben a vasárnapi ebéd, akkor természetes volt, hogy én oldom meg. Napi bevásárlás, sorban állás a hentesnél, piacon. Hol volt még akkor a mélyhűtőszekrény! Fokozatosan hátrább léptem, szerényebb lépésekkel építettem a karrierem és elfogadtam, hogy inkább segítem a férjemét a háttérből. Mögötte álltam, támogattam, és amikor felkínáltak nekem vezetői megbízást, csak a helyettesi beosztást vállaltam. A család és ez a megbízatás teljesen kielégített. Szóval, nagyon jól éltünk!

Ennek a "fene" nagy jólétnek idővel meglett a hátránya is. A sok stressz, a rendszertelen életmód miatt az évek során szépen kigömbölyödtünk. Mikor a párom is beért a legrizikósabb férfikorba, döntöttem. Fogyókúrára fogtam magunkat. Minden reggel műanyag dobozkába csomagoltam az előző este elkészített salátákat. Kalóriaszegény, diétás főtt ételeket vacsoráztunk.

Szépen kezdtünk fogyni, de egy idő után a férjemnél megállt a fogyás. Elkezdtem bújni a fogyókúrás könyveket, újságokat, hogy újabb és újabb módszereket próbáljunk ki. Egyik reggel döbbenten vettem észre, hogy a férjem itthon felejtette a műanyag dobozkáját. Jaj szegény - gondoltam - , mit fog most enni egész nap!

Az irodájához érve nem találtam a helyén a titkárnőjét, és amit még soha nem tettem, kopogás nélkül benéztem a férjem ajtaján. Azt hiszem, ha jegesmedvék birkóztak volna bent, akkor se ült volna ki nagyobb döbbenet az arcomra. 

- Hoztam neked egy kis süteményt, meg egy kis innivalót, édesem. Nem lehet mindig salátán élni, mint a nyulaknak! Tönkremegy a gyomrod! - gügyögte édesen a titkárnő a párom felé, aki egyáltalán nem meggyőző tiltakozással próbálta elhárítani a csábító falatokat, de már nyúlt a keze tányér felé. Na, ekkor léptem én be, letettem elé a salátás dobozkát, majd sarkon fordultam és kiviharzottam. Mennyi időm, energiám volt abban a tíz kilóban, amit eddig sikerült leadnia, és tessék! Az "ellenség" meg, eteti! Több hónapnyi próbálkozásom és több mint húsz évnyi illúzióm szállt el néhány másodperc alatt!

Aznap este, mikor hazajött, leültünk beszélgetni. Mindent bevallott. A titkos találkozásokat, a lopott órákat - és a fejedelmi vacsorákat nála. Türelmet kért tőlem és megértést. Nem tud dönteni, hogy ő vagy én. Egy hét múlva szakítottak, aztán megint kibékültek.

Hihetetlen, az ember mire képes, ha az érzelmi élete felborul. Ma már szégyellem, amiket tettem. Aztán meguntam az állapotot, válaszút elé állítottam, ő vagy én. Elköltözött. Elutaztak két hétre a tengerpartra. Ismerőseim mesélték: azt hitték, rosszul látnak, mikor a férjem elsétált előttük. Pálmafás ingben és hawaii mintás bermudában! A férjem. Az ő alkatával, mikor majdnem egy a széle meg a hossza!

Az én fogyókúrám azonban sikeressé vált. Megtaláltam a legbiztosabb és leglátványosabb módszert. Lépjen félre a férjed, bőgj végig sok éjszakát - de legalább 2 hetet -, és garantáltan összeszűkül úgy a gyomrod, hogy egy kefír nem csúszik le! Nem kell kalóriákat számolgatni, salátákkal pepecselni és mégis látványos eredményt érsz el! 15 kilót fogytam egy hónap alatt! Soha ilyen jól nem néztem ki.

Pár hónap múlva lecsengett férjemnél a kaland. A mindig józan gondolkodású párom rájött: bizonyos koron és kilón túl a bankszámla és a pozíció a volt legfontosabb vonzereje.

Hölgyeim, a fogyókúrázás legfontosabb aranyszabálya, amit én egy életre megtanultam, még ha későn is: soha ne fogd erős fogyókúrára a férjed, mert az éhes férfi könnyen rákap a pipihúsra!

betöltés...