Kedves Levélíró!

Sajnos közhelyeket tudok csak mondani, amelyeket valószínűleg már sok forrásból megkapott: hogy a húszéves lánya kapcsolatait és életét már nemigen tudja közvetlenül befolyásolni; hogy ez nem is kívánatos, mert be kell gyűjtenie a tapasztalatokat ezekből a próbakapcsolatokból; hogy természetesen lehet, hogy valamiféle apapótlékot talál a párjában, és ez az egyik vonzerő; hogy ki fogja bírni, csak az a fontos, hogy gyerek ne szülessék a kapcsolatból, ha az valóban nem életképes... Ha a kapcsolatuk jó, akkor nem tehet mást, mint amit már bizonyára megtett: józanul, meleg szeretettel és indulatmentesen elmondani a lányának, hogy mi az, amitől félti; fölvázolni esetleg egy mindkettejük számára ismert rossz példát, valamilyen ismerős történetét, aki hasonló helyzetben rosszul járt; biztatni, hogy olvasson önismereti, pszichológiai irodalmat (pl. kiváló olvasmány F. Várkonyi Zsuzsa Tanulom magam c. könyve), esetleg felvillantani előtte egy-egy jó kapcsolat példáját az ismeretségi körből. Ezen kívül pedig: türelemmel várni és rendelkezésre állni. Nem egészen világos a számomra, hogy mi az, amitől félti őt, de az érzést meg tudom érteni. Az viszont valószínű, hogy ha Ön ennyire erős indulatokkal küzd, akkor a lányának nehezebb lesz megfogadni a tanácsait vagy pártatlanul dönteni... Sajnálom, ha ennél hathatósabb tanáccsal nem élhetek. Természetesen ha úgy érzi, valamilyen komoly veszély fenyegeti a lányát, jól teszi, ha szakember segítségét veszi igénybe és megpróbálja a lányát is bevonni. Azonban ebben az életkorban a fiatalok minden tekintetben az emberi tapasztalás szélsőségeit keresik, sok mindent szeretnek megélni, tanulnak belőle, túlélik, és érettebben mennek tovább. Melyikünknek nem voltak vad dolgai? És ha nem voltak: jó volt az úgy? Lelkierőt kívánok!

Frank Orsolya
2015-04-05 14:54:48