Kedves Andrea!

Nagyon megértem a kétségbeesését, és hallom, hogy - mint jóérzésű anyának - hangosan szól a fejében a vészcsengő. Annak is örülök, hogy "a gyereket nem fogja tönkretenni", és hogy a kisfiúval jó a kapcsolata. Én is azt gondolom, hogy baj van, és azt is fontos tudni, hogy igencsak korlátos, hogy a jelen keretek között, levélben mennyit tudok segíteni. Az orvosnak igaza van: az elsős tanító néni és a kisgyerek között kötődésnek, egyfajta "kémiának" kellene kialakulnia, ahol a kisgyerek bizalommal, kíváncsisággal fordul a tanítónő felé, és ennek nyomán jól tudja érezni magát a helyzetben és "működni" mint iskolás. Kétségtelen, hogy ez itt nincs meg, és az is kétségtelennek tűnik, hogy nem is lesz. Ahogy mondja, a helyzet napról napra romlik, tehát sok értelme nincs a gyerek ottlétének. Logikusan nemigen van más megoldás, mint más iskolát keresni: előtte azonban jó lenne a gyerekből "kiterápiázni", mi a baj. Ennek módszertanához azonban így már nem tudok segítséget nyújtani. Ami az új tanító keresését illeti, a legtöbb szülő - ha jól figyel - meg tudja hallani a megérzését, hogy egy bizonyos hölgy és a gyereke között menni fog-e a kötődés. A tanítókról benyomást szerezni, a helyzetről beszélgetni velük, és megpróbálni "megsaccolni", hogy jó lesz-e a kapcsolat - ez a szülő dolga. Nem tudom, hogy ahol lakik, mennyire fér hozzá szakszerű segítséghez, de jó lenne, ha a kisfiú valahogyan módot kapna, hogy kifejezze, mik az érzései. A legtöbb gyerek ebben az életkorban nagyon nehezen tudja megfogalmazni, megragadni a saját érzéseit és igényeit: nem arról van szó, hogy titkolózna, és nem is feltétlen történt semmilyen kirívó esemény. A személyes figyelem csökkenése, az idegenség, a légkör megváltozása magában is elég lehet ahhoz, hogy ne tudjon belehelyezkedni a helyzetbe. Jó lenne, ha valahogyan mentesíteni lehetne őt ebből és egy időre pihentetni. Ezután pedig új iskolát keresni. Tudom, hogy gyakorlatilag nehezen kivitelezhető ez az akcióterv, de abban Önnek van igaza, hogy sok múlik az iskolakezdésen. Nagyon jó, hogy ez a kisfiú azt érezheti, hogy az anyukája bármi áron mellette áll és nem hagyja magára. Sok sikert kívánok, és ha úgy érzi, tudok segíteni, keressen újra bizalommal!

Frank Orsolya
2015-11-09 13:54:17