SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK
A Családinet Szakértői ► Gyermekpszichológia, pedagógia és fejlesztés
Frank Orsolya


Frank Orsolya
Pszichológus, családi kommunikációs szakértő

Pszichológus, Gordon-instruktor
CSALÁDI KOMMUNIKÁCIÓS TANÁCSADÁS ÉS TRÉNING

Miért nem értek szót a gyerekemmel? Miként őrizhetnénk meg a családi békét és a párkapcsolatunkat? Hogyan csinálhatnám másként, mint a szüleim? És mi az a Gordon-módszer?

Egyéni tanácsadás igény szerint, felmérő beszélgetéssel.
Érdeklődjön, tájékozódjon, jelentkezzen itt:
Elérhetőségeim:
E-mail: posta@arete.hu
Honlap: http://www.szeresdjol.hu
Bemutatkozás Megjelent cikkek Kérdezz-felelek
Választott témakör:

családi kommunikáció

Témakörök ►

összes téma      9 éves     akit aa megcsalás szele megcsapott     alkoholfüggés     anyós     autizmus     birtokló szülõk     büntetés     családi kapcsolatok     családi kommunikáció     családi rendszerek     csecsemõ     dackorszak     daganatos beteg     döntés     döntések     életvezetés     fejlõdés     felelõsségvállalás     felnõtt gyerek     férfi-nõ kommunikáció     gyerekek     gyereknevelés     gyereknyelv     gyerekvállalás     gyermekek félelmei     gyermeki fejlõdés     gyermeknevelés     halál     halálfélelem     hasfájás     házasságcsapda     iskola     iskolakezdés     kamaszkor     kapcsolati gyász     kétéves gyerekek     komfortszoptatás; digitális gyermekvédelem; altatás; testmozgás     kommunikáció     konfliktuskezelés     kötõdés     krízis     megváltozott családi helyzet     mentális egészség     mozaikcsaládok     nagyszülõhöz fûzõdõ viszony     nõi szerep     önismeret     önsorsrontás     ovis gyerek     ovis kor     ovisok gondjai     óvoda     óvodás korú gyerekek     óvodaválasztás     párkapcsolat     patchwork - családok     patchwork családok     pszichiáter     pszichológushoz fordulni     pszichoterápia     ragaszkodás     serdülés     serdülõ     serdülõk     serdülõkor     sorskönyv     stabilitás     személyiségfejlõdés     szeparációs szorongás     szerelem     szexualitás     szobatisztaság     szófogadás     teljesítmény-szorongás     terápia     testvér fogadása     testvérféltékenység     titok vagy nem titok a családban     totyogó; alvás; szülõ érzései     válás  

Kérdezz-felelek

Kérdezni a gomb megnyomásával tudsz, amennyiben a napi kérdések száma még nem haladta meg a napi limitet.

Nevelõ apuka bántalmazó

Kedves Szakértő!
Segítségét szeretném kérni,hogy mi tévő legyek!Elvált nő vagyok 4 évig egyedül neveltem a gyerekem aki most 7 éves.1 éve vagyok komoly kapcsolatban akivel össze is költöztem.Elejében persze semmi baj nem volt nagyon harmonikus családban éltünk,családot terveztünk jövőt és a többit.DE!Kb 3 hónapja ez megváltozott!!!A gyerekkel sincs türelme és mindig kiabál vele csúnya megjegyzéseket szavakkal illeti!Ami nekem nem tetszik és ezen persze családi botrány van.Egyre jobban megüti arcon8Amit én talán a 7 évében 2 xer tettem meg mert olyat mondott) és ha itthon van legtöbbször a kiabálásból állunk ki.hiába próbálom meg neki elmondani ha kiabál vele a gyerek is fog ha Ő nem játszik vele mert fáradt a gyerek sem ugy fog hozzá állni.Megmondom őszintén ezt sokáig nem bírom.Sajnos azt nem tudom hol szaladtak ki a dolgok a kezem közül hisz 7-8 hónapig minden rendben volt.Nem tudom betudni mi ez a változás nálla hogy nincs türelme.Mit javasolna hova forduljak vagy mit tegyek hogy megint meglegyen a családi nyugalom mint régen.Előre is köszönöm válaszát és nagyon várom.
Tisztelettel:Erika
Kedves Erika!
Nagyon sajnálom, hogy így alakultak a dolgaik. Azt bizonyosan nem hagynám, hogy a partnerem, aki nem a gyermekem apja, megüsse a gyermekemet. Rossz lenne, ha a gyerek ezt érezné: “Anyukám nem áll ki értem egy olyan nagy erős férfival szemben, aki csak pár hónapja került a családba és nekem idegen.” Hiszen az Önök összetartozása mindennél régibb és erősebb, és a gyerek lelki egészségének az alapja. Szerintem ezt nagyon fontos megvédeni azért is, hogy vele a későbbiekben ne legyenek problémák, hanem egészségesen tudjon fejlődni, tanulni, barátkozni. Az első hónapokból nehéz ítélni, mert ott még érzik a felek, hogy mit kell teljesíteni ahhoz, hogy a kapcsolat megmaradjon. Később már jobban elengedik magukat, és – ahogy mondják – lakva ismerszik meg a sógor. Bár logikusnak tűnik az összeköltözés, ha egy nőnek új párja van, de vagylójában mindig nagy kihívás, óriási terhet ró mindegyik félre és mindegyikük kapcsolataira, hiszen a férfinak is alkalmazkodni kell egy már beállt családhoz, a gyereknek is egy idegenhez és sokszor az édesanyára hárul a közvetítés keserves terhe. Előfordulhat, hogy beszorul a két fél közé: se a párját nem akarja elveszíteni, se a gyerekkel nem akar rosszban lenni. Békíteni kell a férfit és szeretetben tartani, védeni a gyereket… Bár logikus, egyáltalán nem biztos, hogy a legjobb megoldás az összeköltözés, vagy hogy feltétlen szükséges lenne. A gyereket még megkérdezni sem igen lehet arról, hogy mit szólna hozzá, hiszen nem ismeri igazán azt, akiről döntenie kell. Vajon ha Ön most megkérdezné a gyerekét, hogy itt maradjon-e ez a férfi, vagy nem, mit válaszolna? Ha elképzeli, mit mondhat magában a gyermeke, valami ilyesmit hallana: előbb átéltem a szüleim házasságának a válságát, aztán elveszítettem az apukámat, de utána legalább béke volt, mert kettesben éltem édesanyámmal elég sokáig, aztán jött egy idegen, jó szívvel fogadtam, elviselhetőnek tűnt, elhittem anyukámnak, hogy ez rendben lesz, de most már nagyon rossz, nem játszik, kiabál, ver... nagyon nehéz az életem és nem látok kiutat, semmire nincs befolyásom…
Vagy vegye a párja helyzetét: neki sem könnyű. Ő barátnőt akart, vagy társat, szerelmet… de hogy gyereket is akart-e, abban nem vagyok biztos.
Önnek pedig nyilván nehéz a helyzete, hiszen egyik félnek sem tud megfelelni.
Egy kapcsolat sokféleképpen működhet jól, sokféle változatban életképes. Jó kapcsolat lehet az is, ha nem élnek együtt, hanem összejárnak, ha ingáznak, ha a férfi látogatóba jön a hét bizonyos napjain, ha Ön kimenőt kap otthonról, ha randiznak… sokféle verzió létezik. Érdemes feltenni a kérdést: a kettejük párkapcsolata javult vagy romlott az összeköltözés óta? Gazdagabb vagy szegényebb lett? Mi indokolta az összeköltözést azon túl, hogy így logikus vagy így szokás? A három résztvevő közül boldogabb lett valaki? Ha semmiféle reális korlátozással nem kéne számolnia, akkor milyen felállásban működne legjobban az Ön és párja kapcsolata, az Ön és gyermeke kapcsolata? Van igazi ok arra, hogy a párja és a gyermeke között kapcsolat legyen? Van erre bármelyik félnek igazi igénye? Vagy igazából csak Önnek és a párjának van igénye arra, hogy párkapcsolatuk legyen?
Talán ezekre válaszolva sikerül világosabban látnia a helyzetét. Ha mégsem, kérem, hívjon bátran, és személyesen is beszélhetünk a továbbiakról.
 

Frank Orsolya
2010-12-29 14:33:14
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Szülõi szigor

Kedves Szakértő!
18 éves vagyok és azzal a problémával fordulnék önhöz hogy mostanában a kapcsolatom nagyon megromlott a szüleimmel. Belátom én is hibás vagyok sok mindenben.De édesanyám nem tud megérteni és nem elnéző. A minap barátnőméktől,akik itt laknak szemben, késtem 10 percet 11 óra helyett később értem haza belátom valóban nem illő ilyenkor már ott lenni senkinél, de elrohant az idő és nem is vettük észre és még éjszaka is hallgattam ahogy ordítozik és vágja hozzám a szavakat, teljesen ki volt idegelődve.Én ezt nem tartom akkora nagy véteknek hisz nagyon közel voltam jó helyen .De ezt csak egy példának szántam.Számtalan eset van mikor én hibáztam és valóban belátástalan voltam. Anyukám úgy érzi mostanában nem szeretem őt már , ami nem igaz. De a nyáron egy félreértésből egy pletykából hatalmas vitánk keveredett, mikor olyanokat vágtak a fejemhez amiket legrosszabb rémálmomban se tudtam elképzelni.Ők rögtön támadtak ütöttek, szidtak ahelyett hogy megkérdezték elötte kérdőre vontak volna. Ők azt ondták addigra már teljesen kiidegelődtek és már nem volt önkontrolljuk.Azóta valami kicsit tényleg megrendült bennem de igyekszem teljesen feldolgozni .Ott annyiban voltam a hibás h nagyon élni és élvezni akartam az életet és késő éjszaka is még buliztam, ami a mi családunkban nem\"illő\". Most jelenleg úgy érzem hogy szükségem van egy kis eltávolodásra a szüleimtől, de mindig számomra kis dolgokért kapok. Anyukám nem érti meg hogy én hogy gondolkozhatok így én meg azt hogy ő hogy gondolkozhat annyira másképp. Nem tudja lazán venni a dolgokat.Már ott tartok ha tehetném elköltöznék itthonról gondolkozás nélkül. Próbáltam anyukámmal higadtan nyugodtan megbeszélni de mindig vitába torkollanak ezek a probálkozások.Teljesen tanácstalanná váltam és elkeseredetté.Úgy kell elmennem bulizni, szórakozni, amire nekem nagy szükségem van, hogy tudom miattam nem alszik addig amíg haza nem érek. Volt egy tüdőembóliája amibe majdnem belehaltén akkor megfogadtam én leszek a világon a legjobb lány gyerek aki csak létezik. De ezért nagy szabadságomat kéne feláldozni és én pont olyan ember típus vagyok akinek annyira kell a szabadság,mint maga a levegő.Én vagyok élete legnagyobb csalódása ezt a viták alkalmával tudtomra is adja.Mit tudok tenni hogy javuljon a helyzet?Nagy szükségem lenne a tanácsaira.

Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm Üdvüzlettel:Molnár Boglárka
Kedves Boglárka!

Rettentően sajnálom, hogy ilyen helyzetbe került a szüleivel, mert hallom, hogy szereti is őket, és nyilván kölcsönösen szükségük is van, lesz egymásra az élet későbbi szakaszában is. Nyilván mindannyiuknak az a legjobb, ha meg tudják valahogyan őrizni a jó kapcsolatukat.
A helyzet mostanra már meglehetősen túlérzékennyé vált, és természetesen itt is elmondható, hogy mindkét felet meg lehet érteni. Önnek a lehető legtermészetesebb vágya, hogy szabadságra vágyik, hogy önmagáért szeretne felelősséget vállalni, egyre inkább a saját életét élni. Az is természetes igénye, hogy a szüleinél megértésre találjon. Az édesanyjának pedig – mint sok tizenéves fiatal szüleinek – a jelek szerint igen nehéz, talán az átlagnál nehezebb beletörődni, hogy a kicsi lánya már nincs, hanem egy felnőtt van helyette, aki előbb vagy utóbb el fogja őt hagyni. Ha a helyzethez valamiféle „használati utasítást” kellene adnom, a következőket mondanám. A legtöbb, amit tehet, két fő irányban helyezkedik el:

1) az édesanyját biztosítani a szeretetéről:
- pl. amikor csak lehet (konfliktusok között, „békeidőben”) igyekszik vele ápolni a kapcsolatot, megtenni neki egy pár apróságot, amit szeret, aminek örül;
- ne csak arról nyugtassa meg, hogy szereti őt, hanem arról is, hogy később is, a jövőben is kapcsolatban akar maradni a szülőkkel, számít rájuk, nem hagyja el egészen őket;
- olyan helyzetek előtt, ami feszültséggel fenyeget, szintén akár szóban vagy puszival, rövid beszélgetéssel biztosítja őt a szeretetéről és ezt követően jelenti be, hogy mire készül, bulizni, barátnőknél maradni, stb.


2) korrektül tájékoztatni a szüleit:
- elmondani – persze csak vázlatosan – hogy hová megy, és nagyjából mikor jön. Megnyugtatni őket, hogy nem lesz baj, és hogy az akció nem ellenük irányul.
- amit ígér azt be is tartani, hogy megerősödhessen a bizalmuk;
- ha valamiért nem tudja betartani, akkor egy sms-ben tájékoztatni őket, így tudják, mire számítsanak és nem vethetik a szemére, hogy megbízhatatlan;

Emellett azonban biztatom, hogy ne hevesen, hanem békésen, de következetesen álljon ki a szabadságáért. Ha a szülők azt látják, hogy érzelmileg kötődik hozzájuk és a szavának hinni lehet, akkor sokkal könnyebben fognak beletörődni a szabadságába. Ha újabb kísérletet tesz békés megbeszélésre, ott is ezt a két üzenetet érdemes képviselni: kötődöm hozzátok, nem akarlak elhagyni, de számot tartok az egyre növekvő szabadságra és tudok is vele felelősen élni. Nem biztos, hogy a békés beszélgetés maradéktalanul sikerül, hiszen az indulatok túlfűtöttek, de ha a fenti két üzenet nagyjából átmegy, akkor már elért valamit.
Ha a továbbiakban segíthetek, írjon bátran.
 

Frank Orsolya
2010-12-16 21:25:02
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Óvodai bántalmazás

Tisztelt szakértő!Problémám a következő:kislányom 6,5 éves még óvodába jár.Van egy csoporttársa aki kb.3 hete azt mondta a gyerekemnek (az óvónők szerint ez nem igaz)hogy elvágja a torkát.Mármost én és a lányom vagyunk olyan kapcsolatban hogy tudom ilyen dolgokban nem hazudna nekem.Még kisebb füllentéseket sem mond .Volt ma egy vita a másik anyuka a két óvónő az óvodavezető és köztem és arra jutottak hogy az én gyermekem túl érzékeny.Fél az idegenektől.De könyörgöm hogy jön ez ide mondja már meg valaki.Kérdésem hogy kezeljük az ilyen jellegű dolgokat mert a gyerek érti már hogy ez mit jelent,épp ezért sokszor nem is akar oviba menni.Kérdésem az lenne hogy ezzel a torokelvágásos beszólással kapcsolatban tényleg nekem kellene elvinnem a lányomat pszichológushoz?Egyébként ezek a csúnya szavak majdnem mindennaposak.Válaszát előre is köszönöm.Bné
Kedves Anyuka!
Valóban sok és ijesztő a gyerekek körében tapasztalható agresszió. Mégsem szeretnék csatlakozni a felháborodáshoz és a hibáztatáshoz. Inkább sajnálattal hallom, hogy ellenségeskedés, felháborodás övezi a óvodában történteket. Tartok tőle, hogy a gyermeke ebből nem mást tanul meg, mint a félelmet, a békétlenséget, azt, hogy ne érezze biztonságban magát a környezetében. A gyerekek sok butaságot hallanak a mai világban, ami nem azt jelenti, hogy ebben a korban ezeknek a jelentésével, jelentőségével tisztában is lennének. Azt kívánom, hogy a gyermeke Öntől tanulja meg fölmérni, mennyire reális is a veszély, ami fenyegeti, hogy hol találja meg a jóbarátait, szövetségeseit és hogyan kerülheti el azt, akihez nincs sok köze, és hogyan tudja a dolgokat a helyes értékükön kezelni. Tudom, hogy közhely, de talán így karácsony előtt megengedhető: a rosszat tényleg csak jóval tudjuk legyőzni, a türelmetlenséget türelemmel, a meg nem értést megértéssel. A kislányának most leginkább biztonságérzetre van szüksége, szívből kívánom, hogy meg tudja neki adni.

Frank Orsolya
2010-12-16 19:18:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Távol a szülõktõl

Kedves Orsolya!
Én már lassan egy éve,hogy a barátomhoz költöztem és együtt élünk közös háztartásban.
Mielőtt ide költöztem volna szüleimmel éltem külföldön laktunk,az interneten ismerkedtem meg a mostani barátommal,aki akkor kijött hozzám külföldre és akkor találkoztunk elsőre ,pár napot nálunk töltött a szüleimnél volt vendéglátva is,így a szüleim is megismerhették őt 3 nap alatt ,mivelhogy csak 3 napig volt nálunk.
Találkozásunk jól sikerült ,mert a barátom mikor jött vissza, kérte hogy jőjek vele én is hozzá hogy ismerjem meg a szüleit meg azt a helyet ahol ő lakik.
Szüleim már akkor nem akartak elengedni vele ,hogy olyan messzire a szomszédos országba elmenjek hozzuk,mivelhogy alig ismerem őt és hogy messze lakik.
Végül csak rábeszéltem ,hogy engedjenek el ,így eljöttem egy hétre ide hozzuk.
Megismertem szüleit,testvéreit meg a várost , ahol lakott,ez így rendbe volt jó volt minden és tetszett a város is.
Aztán mikor eltelt ez a hét náluk,a barátom haza vitt ,aztán ő is haza ment.
Ezután kezdődtek a viták otthon a családomban,a szüleimmel,mert nem akarták ,hogy többé találkozzak a barátommal,mondván hogy messze van ,más országban és hogy ők nem tudnának látogatni minden héten ,meg hogy elveszítenek engem meg minden félét mondtak hogy elvegyék a kedvem a barátomtól.
Én nem tudtam beletörődni abba ,hogy elveszítsem a barátom ,mert ha kis időre is találkoztunk,de nagyon megszerettük egymást és nagyon hiányoztunk egymásnak.
Közben a szüleim mindent elkövettek ,hogy felejtsem el őt,aztán a találkozásunk után tartottam a kapcsolatot a párommal az interneten ,egészen 2 és fel hónapig az alatt is ismerkedtünk a netten.
Ezután már nem birtam a sok otthoni veszekedést meg hogy elveszitem a parom nem tudtam kihez menjek ,kivel maradjak ,így ugy döntöttem,hogy az én boldogságom választom és igy nagy veszekedés után,a szüleim azt mondták ha elmegyek többé nem mehetek haza meg hogy kitagadnak,ennek ellenére utánam jött a párom és elvitt magához és azota mar lassan egy éve eggyütt élünk.
Fél év együtt töltött idő után haza mentünk ,akkorra már csak hozzuk mehettünk és már nem volt veszekedés,de mai napig is nem tetszik nekik és azt mondják szomorúságot,keserűséget hoztam nekik ezzel ,hogy elhagytam őket.
azt szeretném kérdezni,hogy jol döntöttem ,mikor nem őket választottam és eljöttem ide a páromhoz,vagy hibás vagyok és nem szabadott volna ezt tegyem velük?
Hozzá tenném azt is ,hogy még két fiu testvérem otthon él a szüleimmel együtt ,úgy hogy nem hagytam magukra teljesen.
Várom válaszát!
Tisztelettel:Kata

Kedves Kata!
Mi sem természetesebb, mint hogy a boldogságát választotta és nem a szüleit. Kár, hogy ők maguktól nem tudták, hogy az Ön szeretetét akkor is bírják, ha útjára engedik, sajnálom, hogy harc, választás, törés lett ebből az ügyből. És azt is látom, hogy Ön megérti a szülei érzéseit, azzal együtt, hogy a maga útját járja. Mindenféleképpen az a legjobb minden érintettnek, ha a kapcsolatukat minél hamarabb meggyógyítják. A szülőknek – ha nem jól kezelték is a helyzetet – valódi szívfájdalom, hogy Önt – legalábbis egy bizonyos értelemben - elveszítik, és biztos annak is megvan a maga oka, hogy miért élik ezt meg ilyen nehezen. Hiszen telve vannak jószándékkal és szeretettel, de ezt nem tudták okosan, elengedés által megmutatni, hanem ijedt kapaszkodásban: ki tudja, miért félnek ennyire az elvesztésétől. Másfelől az is bizonyos, hogy Önnek is szüksége lesz még a szeretetükre, támogatásukra, arra, hogy hátteret biztosítsanak, Ön mellé álljanak. Minél több jó kapcsolata van az embernek, annál biztosabban áll a világban és a kapcsolatainkat rendben tartani az egyik legfontosabb feladatunk. Úgy veszem észre, Ön már tudja, mik azok az üzenetek, amiket a szüleinek el kéne juttatni, ha beszél velük: „ha elmegyek, attól nem fogtok elveszíteni; ha elengedtek, megmaradok nektek és visszajövök, AKAROK veletek jó kapcsolatot, de párkapcsolat dolgában meg kell szereznem a tapasztalataimat, és ha nem járom az utamat, akkor nem is jutok el sehova. Még ha nem is ez lesz a végső, megállapodást és boldogságot hozó párkapcsolatom, meg kell hogy járjam, ami előttem van. A mi (szülő-gyerek) kapcsolatunk mélyebb és erősebb annál, hogy ilyesmitől megszűnjön, viszont ha „kitagadtok” (amit persze nem kell feltéten szó szerint venni, csak kétségbeesésükben erővel próbálkoznak), akkor biztos nem tudtuk megtartani.” Elmondhatja azt is: szeretnék majd rátok támaszkodni, szeretném majd megmutatni nektek az unokátokat, ha oda kerül a sor és nem szeretném, ha tönkretennénk a kapcsolatunkat. Nagy baj biztos nem fog érni ebben a kapcsolatban, ha pedig nem sikerül, akkor túlélem és továbblépek.
Sok sikert!


Frank Orsolya
2010-10-09 09:35:05
Olvasói értékelés: nincs még értékelés

Alkoholproblémák szülõként

Barátnőm(legyen Anna) érdekében szeretnék kérdést feltenni, mivel hozzám sokadszorra fordult problémájával: 2 éve házas, nagy egymásra találásból ,szerelemből született a házasság és 1 évre rá a gyermek. Férje is ő is 30 évesek, a férfinak van egy gyermeke korábbi kapcsolatából, akit ő nem akart vállalni, mert az anyukával a terhesség kiderülésekor már megszakadt a kapcsolata. A kisfiú 6 éves, édesapjával 3-4 hetente találkozik. A mostani házasságában sok probléma merült fel, amely úgy gondolom veszélyezteti az egész családot, tágabb kört is. Fontos, h. a barátnőm külföldi, anyanyelve nem magyar, ide kapcsolata révén csak férjéhez kötődik és 1-2 baráthoz. Amikor várandóssága végén járt, a férje elkezdett kimaradozni és egy alkalommal öntudatlan állapotban talált rá Anna, egy vélhetően prostituált karjaiban. Ettől sokkot kapott. Elhidegültek egy időre, aztán a férje fogadkozott, hogy ez nem fordul többet elő. A férj sokat utazik, munkája révén az alkohollal is kapcsolatban van, üzletkötő. 1 év óta sokszor előfordult az ,hogy szórakozni ment és nem ment haza, ill. ittasan támolygott haza. Reggel nem emlékszik a történtekre. barátnőm rögzítette kamerával az állapotát, és szembesítette vele, ezután újabb fogadkozás. nem tudom milyen gyakran issza le magát, de a szórakozásból, havi 2 alkalommal így tér haza. Anna elmondása szerint otthon munka után csak nézi a TV-t, a gyermekkel türelmetlen. Okos, a munkájában elismert ember, a környezete, barátai is számítanak rá. Mióta azonban családja van, kezdenek elfordulni tőle, mert már nem "olyan bulizós". A baráti, haveri kör presszionálja, együtt isznak. A többieknek nincs még családjuk. Anna most várja a 2 babát, akit a férj inkább el akart volna vetetni. de ő nem tudta ezt megtenni. Úgy érzem a férj felett átveszi a hatalmat az alkoholé s ő ezt nem veszi észre, hitegeti magát, hogy tudja kontrollálni, de segítségért nem fordul. Értékrendje kezd átalakulni: Anna ellen fordul, azt mondja hogy Anna rátelepedik pedig ő mindent biztosít a családnak. Anyagi értelemben ez igaz is. A férj nagy stressznek van kitéve: előző család, munkahely, édesanyja és nővér instabil élete, nővére gyerekeit sokszor rábízzák. Nem bírja a nyomást. korábban, tizenévesen majdnem belecsúszott a drogba is, de akkor édesapjának sikerült ettől megóvnia. Édesanyja és Anna között folyamatosa feszültség, Annát nem fogadja el, csak az előző élettársat. A férj édesanyja uralkodó típus, utasítgat, mindenkinél jobban akar tudni mindent, szerintem a fia viselkedésében ez is komoly szerepet játszik. Mit lehet tenni, és mi a lépesek sorrendje? Eddig változni akart a férj, most azonban már Anna ellen fordult, nem érdekli mit érez a felesége. talán Anna nem biztatta eléggé, nem ismerte el a 'tiszta' - 1 hónapos - időszakok jelentőségét. Mit tehet Anna, mi a megfelelő viszonyulás? El akar költözni, vissza akar térni a hazájába, mert úgy véli, hogy ez így nem megy tovább. A férj egyébként az első babát is korainak tartotta még, hiszen a régi kapcsolatát is nemrég zárta le. Kérte Annát, hogy várjanak még a gyermekvállalással, de Anna olyan boldogtalan volt gyermek nélkül, hogy a férj végül engedett a nyomásnak. Anna nehezen viselt, hogy van korábbi családja férjének, és a másik nőtől született kisfiút neveli. Szerintem erőltette a gyermeket. A 2.bab meg felelőtlenségből fogant, nem védekeztek. Szomorú látnom, hogyan hullik szét egy család azért,mert nem gondolják át a problémáikat, azok gyökereit, nem csinálnak problématérképet, nem keresik az okokat, menekülnek. Azt hiszem Anna a babához való már-már nem egészen egészséges kötődésbe menekül. '1 éves a kislány s éjjel 4-szer kel fel hozzá. Nincs napi megszokott ritmus, este sokáig van fenn. 10-ig is a baba. reggel későn indul nap, amikor a férj hazajön a kicsi már nyűgös. Ha a baba napirendjét kicsit megváltoztatná, több ideje maradna a férjére is.Kérem adjon tanácsot, mit tehetek én, és mit ők...Hogyan viszonyuljon Anna ehhez a szörnyű helyzethez?

Kedves levélíró!

Nagyon jól esik látni, ahogyan a szívén viseli a barátnője sorsát, és segítséget keres ahhoz, hogy segíthessen neki. Az is imponáló, milyen pontosan, részletesen, empátiásan látja át a helyzetet. Annának valóban nehéz dolga van, és a férje élethelyzete is nyilván kétségbeesett és elszomorító. Itt Anna áll a figyelmünk középpontjában, részben mert ő az Ön barátnője, részben pedig mert két kisgyerek lelki egészsége, jóléte, sorsa, neveltetése, személyisége függ tőle. Azt kell tehát vizsgálni, vajon mitől fog Anna sorsa minél hamarabb és minél megnyugtatóbban rendeződni. Megértem, hogy Ön a problémák megértésének, megoldásának, a helyzet mentésének drukkol – a nők legtöbbször a kapcsolatok mentésén dolgoznak és nem azok felszámolásán, és ez egy nagyon szeretni való tulajdonság, ami sok jót eredményezhet. A leírt helyzetben viszont nekem az a benyomásom, hogy működő család, vagy egyáltalán bármilyen igazi család itt talán egészen rövid ideig, vagy addig sem volt. A férfi jelenleg vergődik, kettejük érzelmi köteléke, az egymás iránti bizalom, szövetségesi viszony a jelek szerint már meglehetősen leépült. Nagyon messze áll attól, hogy olyan apaként legyen jelen a gyermekei mellett, aki ad nekik valamit. Az Ön sorai alapján egészen kicsi esélyét látom annak, hogy ebből a négy emberből a gyerekek számára kritikus 5-6 korai év alatt harmonikus, jól működő, stabil család válhassék. Ha Anna már hajlandó eltávozni az országból, ez azt jelzi, hogy ő sem sokat vár a kapcsolattól, nem lát benne jövőt, le tud róla mondani. És mintha a választ is megadta volna már a helyzetére: hazamenni. Egyedül, egy-két barátra támaszkodva, messze a hazájától, ahol magabiztosnak, kompetensnek, támogatottnak érezheti magát, ahol gyerekeit a saját megszokott körülményei között nevelheti, még kiszolgáltatottabb. Külföldön élni eleve stresszforrás, a járulékos hatások pedig még inkább megterhelővé teszik ezt a számára. Azt hiszem, mindent mérlegelve én semmiképp sem beszélném le őt arról, hogy mihamarabb hazaköltözzön és tiszta lapot nyisson. Jó eséllyel a férfi is megkönnyebbülésnek éli meg, ha eltávolodnak tőle ennek az elhibázott lépésnek a tanúi, és talán ő is segítségre talál most vagy később. De Anna és a két gyerek szempontjából mindenképp az a legkifizetődőbb, ha nem egy reménytelen harcba kezd, hanem mihamarabb tiszta helyzetet teremt.
Természetesen egyenes, közvetlen formában tanácsot adni túl nagy felelősség e kérdésben ugyanúgy, mint bármi másban. Ki-ki maga érzi, merre vezetnek az egészsége, lelki jóléte útjai. De amit Ön is megtehet, az az, hogy bátorítja Annát, amikor az ígéretesebb, könnyebbséget hozó, túlélő irányba mozdul, segít neki rálátni ennek előnyeire, támogatja mindabban, amiről a megérzései azt mondják: a gyógyulás, a talpra állás útja. Ez segítheti őt, hogy ebből a nehéz helyzetből még kihozza, ami kihozható: két nyugodt körülmények között, stabil környezetben, nyugodt anya által nevelt kisgyermeket.
Én magam ebben azzal is segíthetek, hogy - ha Anna szükségét érzi és jól beszél angolul – egy néhány alkalmas segítő beszélgetéssel támogathatom őt a saját megoldásai megtalálásában.
Köszönöm, hogy hozzám fordult és sok sikert kívánok a barátja és gyerekek támogatásában.
 

Frank Orsolya
2010-06-09 15:30:12
Olvasói értékelés: nincs még értékelés
A szerkesztő ajánlja