Kedves Levélíró!

Nagyon örülök, hogy nem vonta le első lendületből ezt a következtetést, hanem megtorpant és kérdést tett föl.  A válasz természetesen nemleges, azaz: nem, ebből semmiféle negatív következtetést nem kell levonni. A kettejük kapcsolatának a minőségét ezer más dologból meg tudja ítélni. „Sok időt tölt velünk; a mindennapjaink része” – tehát a kapcsolat élő, tartalmas. Ez a lényeg, és akkor fog így maradni, ha nem terhelik negatív érzésekkel és próbatételekkel. Általánosabban is: a férfiak kétségbeesnek a nők nyakatekert érzelmi manővereitől, örökös kételyeitől, attól, ha mi nők egyre újabb és újabb bizonyítékokat követelünk az érzéseikről és elköteleződésükről. A saját bizonytalanságunk efféle jelei megriasztják, elbizonytalanítják a férfiakat.
Sok nőnél tapasztalom, hogy szinte keresik a sérelmeket, a megbántódásra módot adó helyzeteket és ezzel ássák alá saját párkapcsolatukat. A legerősebb kötőerő egy kapcsolatban a boldogság, a jóérzés, a jókedv. Ha egy nőt boldog, higgadt, derűs, rendezett élet vesz körül, akkor az ő boldogságából mindenki részesülni akar, legfőképpen a párja. A mosolygós, kedves nő a legvonzóbb dolog a világon; a sértődős, viszálykereső vagy hibáztató-szemrehányó nők saját kezükkel ássák a saját kapcsolatuk sírját.

Általánosságban: egy kapcsolat akkor lesz tartós és kellemes, ha sok POZITÍVVAL építgetjük, és minél kevesebb NEGATÍVVAL romboljuk. Pozitív a mosoly, a kedvesség, a szexiség és szex, az érdeklődés és a drukkolás, a meleg otthon, a korrektség, rendezettség, az egyértelmű és betartott megállapodások kis és nagy dolgokban; a jó önbecsülés és a magabiztosság. Negatív a sérelemkeresés, szemrehányás, vád, kötekedés, a savanyú kisugárzás, de az is, ha saját magunkról rosszat mondunk. Azzal tesszük a legtöbbet a kapcsolatunkért, ha teszünk magunkért: ha jól vagyunk és jó a kisugárzásunk.

Hogy a gyerekeivel miért nem hozta még össze a párja (nem derült ki, hogy milyen korúak a gyerekek), annak számtalan oka lehet, de nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg ez csak az Ön igénye, de sem a párjának, sem a gyerekeinek nem igénye. Lehet, hogy tapintatos velük, lehet, hogy nem akarja még a válással kapcsolatos gyászfolyamatukat súlyosbítani, lehet, hogy nem érzi magát elfogadva a gyerekei által és azt érzi, hogy ha még „új asszonyt” is visz a képbe, akkor ez tovább romlana... Csuda tudja. De az szinte biztos, hogy ez nem a kettejük párkapcsolatáról üzen, hanem a férfi és a gyerekei kapcsolatáról. És még arról sem feltétlen negatívat. A társa valószínűleg igen érzékenyen és intuitívan tapogatja le a gyerekei érzéseit, akkor is, ha ezt nem fogalmazza meg. Én ebben a helyzetben egész egyszerűen elfordítanám a figyelmemet erről a problémáról, azt éltetném és tölteném tartalommal, örömmel, ami van, ezt a sávot pedig rábíznám a páromra – történjék, amit ő jónak lát. Egyszer-kétszer nagyon szelíden el lehet mondani, hogy „annyira szívesen megismerném a gyerekeidet”, de ennyi bőven elég. Élni és éltetni a jót, a többi meg majd elrendeződik – ez a legjobb politika.

Drukkolással:


Frank Orsolya
2022-01-08 07:36:15