7 éves agyi érés

Tisztelt Doktor Nô,

Kislànyom (7) mostanàban este elsírja magàt vagy szimplàn làtszik rajta hogy töpreng.
Minden este lefekvèsnèl feljön a kèrdès hàny òra van reggelig?!
Kèrdeztem mi a baj, mièrt fontos mikor van reggel?
A vàlasz:
Èn Anya ugy erzem amibe vagyok egy àlom nem a valósàg ès várom a màsnapot.
Mostanaban tobb este is elsirja magat h ugy erzi o csak almodik es valaki mondja meg neki miert van ez az
Erzese.
Bevetek minden trukkot amik hatasara abba is hagyja a sirast es megnyugszik de szeretnem
Tudni a valaszt miert van ez a gondolat es
Miert feszelyezi ot.
Valaszat elore is koszonom

Gyermekvállalás közös döntés

Tisztelt Doktornő!
31 éves vagyok,6 éve boldog párkapcsolatban élek 43 éves parommal, nem vagyunk házasok. Van egy 4 éves kisfiúnk, nagyon ragaszkodó,egyre nyitottabb,empatikus, jó humoru gyerkőc.Imádjuk,mind a ketten.
Azoban kb. 1,5éve komoly fejtörést okoz a "vállaljunk e kistestvért" téma. Kisfiúnk meglepően sokszor említi,hogy szeretne "kisbaba testvért", amúgy is nagyon szereti a kicsiket,hiába mondom neki,hogy nem biztos,hogy lesz testvére..Nagyon komolyan veszi én úgy látom ezt a vágyat és csak nekem mondja ezt,apukajanak szinte soha nem beszél erről.
És itt a probléma.Én egyre jobban szeretnék kistestvért,de erről egyáltalán nem beszélek a fiamnak. Az apukaja,pedig váltig állítja,hogy ő is nagyon szeretne,de az anyagi helyzetünk nem engedi.Középosztálybeliek vagyunk,igaz komolyabb anyagi támogatás hiányában albérletben lakunk és van,hogy hónap végen oda kell figyelnünk,de szerintem jöhetne még egy lurkó,szerinte nem.
Már próbálom inkabb feldolgozni ezt a tényt,nem akarok én senkit meggyozni,de azon agyalok folyton,hogy hogyan tudnám ezt dac,düh nélkül elfogadni.Hiányérzet nélkül,hogy törődjek bele.Ismerem a gyerekvállalás nehézségeit,megis olyan erősen bennem van a vágy,de muszáj kompromisszumot kötnöm,mert nem akárkitől,hanem tőle szeretnék meg egy gyereket és testvért a kisfiamnak.
Hogyan tovább?Hogy kössek kompromisszumot?Hogy győzzem le a hiányérzetem?
Ebben szeretném a segítséget kérni!

Válaszát előre is köszönöm!

Mozaikcsalád kamaszokkal

Kedves Doktornő,

én egy elvált anyuka vagyok, van egy 15 éves lányom, aki egy nagyon jó gyerek, nagyon jó a kapcsolatunk. Megismerkedtem a jelenlegi párommal, akivel szintén nem volt gond, a gyerek azonnal megszerette, a párom is a gyerekemet, olyanok mint egy igazi apa-lánya kapcsolat. A gond ott kezdődött amikor megismertük a párom lányát aki 9 hónappal idősebb az én lányomnál, 16 éves. És én még ilyen kamaszt nem láttam és nem tudom hogy kellene kezelnem. Hihetetlenül el van kényeztetve, kicsit azt érzem, hogy elkényeztettették és most tologatják a szülők ide oda, mintha egyiknek sem kellene csak muszályból van vele. Amit meg is értek, ha két napig nálunk van teljesen elszívja az energiámat. Úgy éreztem eleinte hogy szeretethiányos és törődésre vágyik, és próbáltam ezt megadni, de kezdek belefáradni. Önző, senkire és semmire nincs tekintettel, csak az Ő igénye ki legyen elégítve. Az apját elmondja mindennnek, de az anyját is, de ha az apja nem vesz meg neki valamit, akkor minket is megpróbál az apja ellen fordítani, hogy így dobjon az apjának egy pofot, hogyha nem veszed meg akkor tessék. Csak arról tud beszélni, hogy neki mit vegyünk, nincs barátnője, nincs barátja, senki nem marad meg mellette hosszútávon. A saját anyjával nem tud sehová elmenni mert azonnal összevesznek. De az anyja nem is foglalkozik vele, így bármilyen tervünk van azt átírja, mert vele senki nem foglalkozik csak az apja. Nem tudja a szabályokat betartani, fütyül mindenre ha nálunk is van, természetes hogy én kiszolgálom, a gyerekem átadja a szobáját, és minden úgy történik ahogy Ő szeretné, ha nem akkor jön a sírás és a hiszti. Nem tudom mi lenne a legjobb, már azon is elgondolkodtam hogy inkább a páromat engedem el, de ezt nem tudom kezelni. Javasoltam hogy menjen el szakemberhez, azt mondta az anyja elvitte mikor volt a válás de csak azért hogy legyen egy papirja a válás során a férje ellen, és amikor volt a következő időpont akkor haragba voltak az anyjával és nem vitte a gyereket hogy nehogy ellene mondjon bármit. Tehát itt nem tudom miről lehetne beszélni. A szülők válása undorító volt, szétcincálták egymást, a gyerekkel mit sem törődve, és a mai napig nem beszélnek a szülők egymással. A multkor azt mondta a gyerek hogy Ő olyan mint egy öröklött butordarab, senki sem akarja kidobni mert csak az örökség része, de igazából senkinek sincs rá szüksége. Hozzánk nagyon ragaszkodik a maga módján, szívesen van nálunk, érzi a szeretetem, cssak aztán egy két nap után már csíp, harap, támadja a lányomat és akár engem is. Egy kedves szava nincs az apjához, nem tud ölelni, mikor először megöleltem olyan volt mint egy fadarab, mert nekik ez nem volt az életük része. Iszik 16 évesen, vad buliba elengedik.Nem tudom hogy forduljak hozzá, mit kezdjek vele. Szeretnék segíteni rajta, mert félek hogy rossz vége lesz a gyereknek, de nem tudom mivel segíthetnék neki vagy hogy?

Nõ szerepe párkapcsolatban

Tisztelt Doktornő!

Nekem hosszú a problémám de érdeklődnék a segítség felől és h érdemes-e ezzel személyesen felkeresni egy szakembert h mennyiben tudna nekem segíteni!
Én egy 29 éves nő vagyok. "Van" egy férjem! Papíron még van mert egyéb okokból nem tudunk még elválni. Kilenc éve alkottunk egy párt és majdnem hogy 5 éves házasok voltunk mikor "elváltunk"/szétmentünk. Ez tavaly augusztusban történt. Mar annak az évnek az elején elkezdett egy másik nővel flörtölgetni amit mindenki észrevett, h nyomul rá a nő pedig nagyon is tudta, h vagyok neki mert mi is találkoztunk. Ez ment pár hónapig. Mi közben vettünk egy közös kis házikót. Azon dolgoztunk ( de úgy h én is véstem a betont, hordtam talicskával a sittet, a betont, terítettem a több 100 köbméter földet.) Egyáltalán nem nőnek való munkát végeztem de úgy voltam vele h magunknak csinálom. Közben próbálkoztunk a babán is...vizsgálaton is voltunk mind a kettőnknél mindent rendben találtak de mégsem jött össze. Volt két állásom...az egyik a férjemmel egy fuvarozó állás ahol hajnali 4-5 között keltünk, elmentünk kisteherautóval dolgozni. Hazaértem ha éppenséggel sikerült időben megjárni Pestet oda-vissza és délre már be kellett érnem a második munkahelyemre ami az Aldi volt. Ott majdnem mindennap dolgoztam 12-től este fél 9-ig vasárnap meg 10 órában folyamatosan. És az volt az indoka ami miatt sokat veszekedtünk, h a kettő között nem mosok, főzök, takarítok mindennap. Holott a két szerelmemet a kiskutyáimat is én "neveltem" Ez mindenhogy értendő. Na és akkor elkezdődött február környékén, h megéreztem, h vmi nincs rendben. Olyan távolságtartó volt...a telefonját már lehalkította mikor hazaért, a közös laptopon ahol eddig a facebookon mindig be volt lépve megváltoztatta a jelszavát ha kiment a kertbe mindig vitte a telefonját és annyit láttam bentről h nyomogatja állandóan vagy telefonálgatott. És mindig kérdeztem tőle, h mi van de érdemleges választ soha nem adott vagy vmi hülye dumával megpróbált lerázni. És eljött a pillanat amit szégyenlek is meg nem is mert lehet, h még mindig ez menne, h kilestem a telefonkódját és mikor benn hagyta a telefonját sajnos belenéztem és olyanokat láttam amiket talán jobb lett volna ha nem. H szeretik egymást, meg bízzanak egymásba és a szerelmükbe, meg mikor már nem élt otthon pár hónapja azzal a kifogással h ő elköltözik, h átgondoljuk a kapcsolatunkat h h is legyen tovább ő mint utóbb kiderült nem ezért költözött el hanem, h a csajjal kicsit egyszerűbben tudjon kapcsolatban lenni. És amikor a 9-dik évfordulónk volt én adtam neki egy kis apróságot ajándékba sírva ő meg adott az arcomra puszit, csörgött a telefonja és mondta, h mennie kell egy ismerősének segíteni. Másnap hazajött mert azért mindennap haza jött pár órára tevékenykedni és utána ment ahol éppen abban az időben lakott és belenéztem a telefonjába és olyanokat olvastam, h jó volt Veled a sz.x meg legközelebb ezt meg ezt is kipróbáljuk. És még akkor sem kérdeztem nyíltan rá, csak annyit, h mondja-e vki másnak azt h szeret és mindig az volt a válasz, h nem de közben a telefonjában más volt. Aztán még kb 1 hónap eltelt és kiderült de nem tőle, h összeköltözött a csajjal. Aztán teljes mértékig bele betegedtem mert folyamatosan hitegetett, h ha megváltozom talán visszajön. És akkor a két meló között mindig amit tudtam megcsináltam a háztartásban akár fél óra alatt úgy h utána rohannom kellett melózni ahol 3-an vittünk egy egész délutáni forgalmat. A végén mikor már belebetegedtem közölte, h döntsek, h én fizetem ki őt vagy ő engem. Természetesen tudta, h nincs külön pénzem és aprópénzzel kiszúrta a szemem mert annyit sem kaptam vissza mint amennyit beletettem. De azt mondtam, h mindegy most már legyünk inkább túl rajta. Buktam a családi nagy kertes házamat a két gyönyörű kutyámat és az egész addig felépített életemet. Kiköltöztettek pénteken és beköltöztek szombaton. Ez augusztusban történt. Akkor 2 estét a saját autómban kellett aludnom mert nem volt hova menjek. Aludni természetesen nem mertem mert nem túl jó környéken tudtam megállni és féltem aludni. És amikor felkeltem mentem a két munkahelyemre. Utólag kiderült h gps-t tett az autómba, h megnézze hol vagyok. H még ő ellenőrizzen... Pfff....

Aztán sikerült belefutnom egy iszonyatosan rossz kapcsolatba ami hála Istennek nem tartott csak pár hónapig. Aztán márciusban jött a nagy szerelem. Viszont sajnos iszonyat mód félek. Nem tudok megbízni benne pedig semmit nem tett. Mindig elmondom magamban, h ha akar úgyis félrelép, ha akar úgyis átver, ha akar úgyis lelép. Ezen kár lenne idegeskedni. De mégsem tudom ezt magamnak elhitetni. Ha másképp jön haza, h mondjuk nem ölel úgy vagy nem örül annyira mint máskor meg ilyesmi akkor már azon agyalok, h biztos annyira már nem szeret vagy unja az egészet vagy van más neki. Holott nincs de én mégis..... A telefonja ha le van némítva egyből kombinálok, h biztos azért mert...ha elmegy haverozni akkor is, h tényleg oda megy-e....Ha mondjuk azt mondja, h neki rossz szokása, h időnként megbámulja a nőket mivel kb fél évig tartós kapcsolata nem volt a majdnem 3 éves kapcsolata után csak futók nem érdekelte senkit h kit mennyire néz meg és egy 33 éves fiatal férfi. Azt mondtam neki, h ha rossz szokás akkor változtatni tud rajta. Mert tudom, h lehet sőt sztm biztos mert minden férfi ilyen, h amikor nem látom, nem vagyok vele lehet, h a nyálát csorgatja nem egy nőre. De az is lehet, h nem. Mondta, h annyira fogja megnézni őket mint ahogy mindenki megnézni a másikat. Mondta, h ránéz vagy végig nézi de ennyi. És mikor mondta, h változtat rajta, akkor mondtam, h köszönöm meg stb és mikor lefeküdtünk aludni azon kezdtem el agyalni, h vajon "csuriban" voltak-e az ujjai. Szóval nem csak úgy mondta, h szálljak már le erről a témáról hanem tényleg így is gondolja!!!?? És természetesen másnap sikerült ezen is összevesznünk miattam. Mondta, h engem szeret, velem él, h semmi pénzért nem hagy el nem szégyel mert miért szégyelné akivel le fogja élni az életét és, h ő már minden téren kiélte magát és nem kell neki már senki más.
Az a baj, h szó szerint belebetegszem lelkileg. De nagyon csúnyán! És nem akarom egyáltalán elveszíteni őt és ő is mondta, h nem fogom de félek, h hosszú távon nem fogja ő ezt tolerálni. Ő is nagyon sok olyan dolgot hozott az előző kapcsolatából mint én. Annyira nem dúrvát de nem engedte a csaj, h elmenjen haverokkal mondjuk sörözni, vagy szabályozta, h kivel találkozhat vagy kivel nem, h elszívhat- e néha egy-egy szál szigit, stb.
És én mikor összejöttünk annyit kértem tőle ami minden kapcsolat alapja, h ne csaljon meg ne verjen ás és ne hazudjon. És ilyen apróságokban amik a régi kapcsolatában voltak úgy gondolja még h én is szabályzom és ezért füllent. Pl h elszívott-e egy szál cigit közben egyből megérzem mert nem dohányzom és undorodom a szagától mégis 3x kérdezek rá mindháromszor azt mondja, h nem és amikor mondom, h nézz a szemembe akkor azt mondja, h igen de csak egy szálát és félt, h veszekedni fogok vele. Ő elveszítette az Anyukáját meg az Apukáját és én vagyok neki csak. És nagyon boldog meg kiegyensúlyozott kezd lenni és mindig mondja, h végre egy igazi családban van benne mert Anyukámék is nagyon szeretik és mindig szeretettel várják haza. Mindenben segítenek nekünk. Az össze haverja azt mondja, h vigyázzon rám és becsüljön meg mert ilyen nő vagy nincs vagy 1000-ből egy. Hűtött söröcske várja, finom ételek, tisztaság, szeretet, szerelem, gondoskodás, ha beteg ápolás. Szóval mindig mindenkit előtérbe helyezek. De ez nem baj.

Még lehetne mit mesélnem de nem akarom ennyire a részletekbe belevinni mert lehet, h már ezt is unalmasnak találja. Nem tudom mit tegyek!!!!??? Legyen kedves segíteni!

Köszönettel
Egy elkeseredett nő!

Édesapa nem látogatja

Tisztelt Orsolya,

A kérdésem a következő lenne. Van egy kislányom aki most movemberben lesz 5 éves. Az apja születése előtt elhagyott minket és kb évente egyszer látta a gyereket. Most legutóbb decemberben találkoztak es amikor májusban kereste a gyereket nem akart vele beszélni a lányom. Apuka ezen megsértődött és mire ravettem a gyereket arra hogy beszéljen vele, 2 het kellett akkor azonban apa már nem hívta. Bíróság szerint havi láthatás volt szabalyozva melyre nem járt, most azonban a gyámügyön kérte a megvaltoztatását és minden második Szentestén is akarja a gyereket. Havonta jönne látogatni, a legkorábbi így 2017-ben lenne. Addig lesz kb 14 alkalom hogy találkoznak. Egyébként kiegyensúlyozott párkapcsolatban élek és jelenleg a második gyermekemet varom akit a testvére nagyon vár. Ennek ellenére,a jelenleg még idegen apának a gyámügy odaadta a Szentestéket sajnos arra hivatkozva hogy addig alakulhat ki kötődés közöttük. Én minden evben a Karacsony első napjat javasoltam.Ön mint szakember is úgy gondolja hogy az a gyerek érdeke hogy a Szentestét is megkapja az apa? Nem elég a Karácsony első napja hogy a kistestvérével és velünk ünnepeljen?

Párkapcsolat anyagi gondok

Kedves Szakértö!
Segitségét szeretném kérni mert nem tudom hogy mit lehetne tenni vagy mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel.... 7évvel ezelött egy családhoz kerültem mint gyerekvigyázo a párom szintén de akkor még nem jöttünk össze csak késöbb 1 év mulva. Összesen 6éve vagyunk együtt...ö 30éves én 26 vagyok. 2gyerekre vigyázunk egy fiura meg egy lányra az anyukájuk Francia országban dolgozik. Szeptemberbe szeretné kivinni végleg a két gyereket magához és nekünk innen akkor menni kellesz. Amióta én ezt tudom teljesen magamba fordultam szerettem itt lenni és tudom nem lakhatok itt mindig de mégis váratlanul ért annyira h az egész kapcsolatomra kihat. A barátommal se tudom h hányadán állok. Ö mindenáron össze akar velem költözni. Én viszont nem tudok ebbe tul sok pénzel betársulni amit látok rajta hogy nem tetszik neki. Az okát ö is tudja miért..... nem volt elötte zsákba macska semmit nem hallgattam el elöle már a kezdetek óta se. Az én anyukám beteg annyira hogy nem tud már visszatérni a munkavilágába viszont az ellátmánya kevés ,igy én évek ota segitem öt anyagilag a fizetésem felét ( 80ezret kapok) adom oda és még igy is csak valahogy vegetál...ezt jol tudta a barátom mindig is évek óta....mégis állandóan az anyagiakkal terhel engem. Amikor össze veszünk nagyon sokszor a fejemhez vágta azt hogy én öt sose támogatom anyagilag. Aztán most azt szokta nekem bedobni hogy jó lenne ha kitalálnék valamit mer ö nem akar vissza haza költözni a szüleihez és hogy én találjak ki valamit. A helyzet az hogy nem tudok mit ki találni ilyen kevés pénzböl mer igy nekem csak 40ezer ft-om marad amiböl ha kivonom a bérletet már csak 32ezer ft...Neki is van kiadása keres 130 ezret de hitele van meg gyerektartást fizet 44-46ezer ft megy ki töle csak evégett a két dolog miatt plusz ha a benzint is hozzá adom az vagy 10-11ezer ft havonta akkor meg 55-57ezer ft is elmegy töle (az elözö barátnöjétöl van egy lánya nem tölem). Többször végeztem egyfajta számadást is de mindig arra a következtetésre jutottam hogyha mi összeköltözünk és kivonom a költségeket nem jönnénk ki anyagilag vagy éppen hogy csak kijönnénk de abba is csak az albi a rezsi emg a kaja lenne benne....És még mennyi minden kell egy háztartásba mosóportol kezdve a tusfürdöig. Abba szeretném kérni a segítséget hogy mit lehetne mégis ezzel az egésszel kezdeni? Már a multkor ugy tett nekem h ö akkor szakit velem mer nem szereti azt aki öt visszahuzza. Én nem húzom vissza de nem vagyok varázsló nem tudok honnan pénzt elökeríteni rádásul amikor összejött velem hat évvel ezelött már akkor si tudta az otthoni helyzetemet mégis összejött velem és ennyi évig velem is maradt. De amióta ezzel az összeköltözéssel terhel semmi se olyan már a kapcsolatba és valamilyen szinten félek is töle mert voltak már agressziv kitörései...Nem tudom mit tehetnék de a gyerekek anyja szeptemberbe ki fogja vinni a gyerekeit akkor nekünk innen menni kellesz 7 év után és tudom hogy akkor lesznek közöttünk a legnagyobb cirkuszok...Részemröl nem lenne értelme összeköltözni azért hogy nyomorogjunk. Probáltam rá vezetni de nem sok sikerrel. Ö csak egyet fuj feszt hogy nem akar haza menni meg terhel engem a pénzel. Mégis mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel? Sajnos ö nem oylan férfi tipus aki segitene a barátnöjén mert eddig egyik ismerösöm kapcsolatába se hallottam ezt h a férfi ennyire elvárta volna h egy nö gondoskodjon a dolgokrol....inkább pontosan h a férfi segitet a nön... Nagyon sok barátnöm van akinek nincs jövedelme különbözö okbol és csaka férfi keres de mégis összeköltöztek mer a párja segiti megtesz mindent csak hogy együtt lakjanak és én ezt viszont nem kapom meg a barátomtol mert ö inkább azt várja hogy én segitsek neki holott már én vagyok az aki segitségre szorul. Azt érzem szinte hogyha adok bele pénzt jó vagyok ha viszont nem akkor már nem is kellek neki. És ez bánt. És nem tudom hogyan értessem meg vele ezt az egészet mert ö csak egyet fúj....és egyre több a vitánk meg mindenért engem hibáztat...Köszönöm elöre is a segitséget.

Férj gyerek után megváltozott

Tisztelt Doktornő!

Családom tanácsolta, hogy forduljak szakemberhez, de elképzelésem sincs hogy tudnának nehéz helyzetemen segíteni.
Pörgős, energikus, lobbanékony alkat voltam mindig, de az is igaz volt rám, hogy nálam egy konfliktus kb 1 másodpercig tart, utána teljes a béke és a nyugalom. Én így látom a múltamat, de jelenleg már semmiben nem vagyok biztos és ez rémít meg legjobban. Nem lángoló szerelemből házasodtam, olyan férfit választottam a baráti körömből aki szerelmes volt belém, tisztelt, egy lovag volt, és 8 év együttélés alatt soha nem jött ki a sodrából. A " veszekedéseink " úgy néztek ki, hogy én vázoltam, analizáltam, javaslatokat tettem az adott problémára, ő hallgatott és elfogadta, majd vagy úgy csinálta, vagy nem. Ez működőképes kapcsolatnak tűnt, mindenki csodánkra járt, hogy milyen tökéletes a kapcsolatunk. Persze nyilván van még 1000 tényező ami fontos lehet, ezeket elmondani sem lehet egy találkozós során (?) de működött. Összeházasodtunk és keményen küzdöttem hogy lehessen kislányom, és győgyőztünk és megfogant. Amikor tudomásunkra jutott, hogy gyermekünk lesz minden megváltozott. Onnantól : a férjem hol a régi csodálatos ember, hol egy pillanat alatt dühöngő őrülté válik, semmivel nem lehet ebből kizökkenteni, számtalan pszichológia könyv sem segített, én autoimmun beteg lettem ezen időszak alatt, nyugalomra lenne szükségem hogy ne súlyosbodjon, így úgy érzem mindent megteszek... ha hallgatok ilyenkor jön utánam és azért üvölt velem, ha közbe merek helyeselni, akkor azt üvöltözi, hogy betámadom, ha ellenkezek esetleg, hangsúlyozom halkan, akkor pláne üvöltésig fajul. Engem még nem ütött meg, de pár dolgot már összetört a lakásban. Egy ideje magában beszél a szomszéd szobákban és hiába közlöm vele kedvesen, hogy mondja el nekem mi bántja, itt vagyok, természetes, semmi baj, mindenki beszél magában, biztos magányos, erre is hisztérikusan reagál. A gyermekünkkel ugyanilyen a helyzet. Egy ideig csak őt " osztotta " míg meg nem kértem, hogy inkább engem. A még kétségbeejtőbb, hogy a gyermekünk 98 dologban tökéletesnek lett nyilvánítva az ovis értékelésben, de bejelölték, hogy erőszakos, hangulatember... és elmesélték azt a viselkedést amit apától szenvedünk el otthon. És a legkétségbeejtőbb az az egészben, hogy a férjem szerint én támadok, én "generálom ", én vagyok az erőszakos és ezt a gyermekünknek is mondogatja, így ma azt mondta a kislányom: Anya nem kiabáltál és én azt hallottam, hogy kiabáltál, pedig nem kiabáltál, hallottam hogy nem... Az én okos kislányomat végképp tönkretesszük így, teljesen összezavarodott ebben a helyzetben. Tudna ilyesmiben segíteni egy találkozó alkalmával ? Olyan embereket akik háromféleképpen mesélik el ugyanazt?

Örökbefogadott gyerek beilleszkedés

Kedves Andrea!
Van egy egy kettő éves kisfiunk akit örökbe fogadtunk 5 hónapja.Az öt hónap alatt itthon voltam vele. A férjem is kedvezőbb munkaidőt kapott, hogy hamar haza tudjon sietni a gyerekhez, hisz a kötődés kialakításához ez nagyon fontos. Az elejétől kezdve nagyon apás volt, de mostanra elértük azt, hogy a szobából a wc-re sem tud kimenni tőle, mert szalad utána, vagy éppen sírni kezd. Két hete elkezdett járni bölcsibe, ami nagyon megviselte, de muszály beadnunk, hisz nekünk is dolgoznunk kell. Kisebb betegségek miatt ki-ki hagyott napokat a bölcsiben. Mindig én vittem be a bölcsibe, gondolván hogy az apja miatti ragaszkodás még nehezebbé tenné neki az elválást. De ezen a héten hétfőn éjszaka belázasodott, és a torka is begyúlladt, és nagyon köhög, így ismét megszakadt a bölcsibe járás folyamata. Két-három napja azt kapta fel, hogy az apukájának panaszkodik, hogy "anya bánt" de volt már olyan is hogy a " dajka bánt" Ha az apja nincs itthon, akkor pedig nekem panaszkodik, hogy "apa bánt". Éjszakánként 4-5 alkalommal is felkel, nagyon sír, és azt szajkózza az apjának, hogy bánt anya. Soha nem nyúltunk hozzá, maximum egy-egy kéz rácsapás volt, ha valami nagyon rosszat csinált. Sajnos engem ez nagyon rosszul érint, lelkiismeret furdalást okoz, de egyenlőre nem tudjuk kezelni ezt a dolgot. Mi ronthattunk el valamit esetleg, vagy a bölcsi hozta ezt a hatalmas fordulatot a gyerek lelkivilágában? Azt mondanom sem kell, hogy kedden ismét mennie kellene bölcsibe, és már félek hogy nem-e rontjuk a helyzetet, illetve hogy a dajkáknak is panaszkodni fog, hogy "anya, és apa bánt" .Kérdeztem a dajkától esetleg nincs olyan gyermek aki bántja vagy esetleg ő nem kezdett el verekedni de azt mondta semmi ilyen dolgot nem tapasztalt. Kérném szépen a segítségét, hogy hogyan viszonyuljunk a gyerekhez, mit válaszoljunk neki mikor panaszkodik, és hogy hogyan lépjünk túl ezen a problémám? Segítségét előre is köszönöm.: Mónika

Kamaszlány pszichológus

Kedves Orsolya!

Nem tudom hova fordulhatnék problémámmal, ezért szeretnék öntől tanácsot kérni, hátha tud segíteni, Esetünk a következő: 2015.11.04-n , 16 éves lányom nem jött haza az iskolából, ami tőlünk 30 km-re van, egészen az utolsó buszig vártam ami közel éjfélkor ér hozzánk, ekkor bejelentettem eltűnését a rendőrségen telefonon, másnap délelőtt személyes bejelentést is tettem. Még ezen a napon(2015.11. 05-n), este fél 7-kor hívott a rendőrség, hogy megvan a lányom, Szegeden találták meg (tőlünk mintegy 320 km-re),tudattalan állapotban egy parkban, és a szegedi gyermekklinika intenzív osztályán van. Semmi külsérelmi v bántalmazást nem találtak, és tetőtől-talpig átvizsgálták (nőgyógyászat, MR, vér-és vizelet vizsgálat), de minden negatív volt. Jó magam 2015.11.07-n hajnalban indultam hozzá, (előbb nem tudtam mível rajta kívül még 3 gyermekem van). 2015.11.09-n átküldtek bennünket a szegedi gyermek pszichiátriára, majd következő nap a közeli (győri) ifjúsági pszichiátriára kértem lányom további kezelését, tehát 2015.11.10-től mind máig lányom ott van. Igazán most sem tudjuk mi történt vele, állítólag vannak nem saját eredetű gondolatai, amit nem tud kezelni írányítani, már a 3. féle gyógyszert próbálják nála, mert egyik sem hozta meg a várt eredményt, sőt inkább a mellékhatások jelentkeztek(remegés, fáradékonyság, levertség, beletörödöttség a jelenlegi állapotába. Én úgy látom ez a gyógyszer sem jó neki, és már felmerült bennem, hogy nem is gyógyszeres kezelésre lenne szüksége, hanem valami más áll a háttérbe.most már a 11.hetünk ez így, felborult az egész családi életünk, rendszeressen látogatom és hétvégére haza is jöhet, de nem véglegessen, és még nem tudjuk mikor lesz erre lehetőség.Egyébként mindig egy csendes , visszahózodó természetű lány volt, most már arra gondoltam, valami más gyógymódot kellene nála alkalmazni a gyógyszeres kezelés helyett, mível szerintem nála a problémák más eredetűek, és ezzel többbet ártunk neki, mint használna.Várom megtisztelő válaszát köszönettel: Barabásné

Nehéz iskolakezdés

Kedves Orsolya! A kisfiam 7 éves, első osztályt kezdtük. Sajnos egyre fokozódik a problémánk, ami előtt értetlenül állok. Más községben kezdtük az iskolát, mint ahová oviba járt, nem ismert senkit, magát a községet sem. Nagyon várta, hogy iskolás legyen, most még is ott tartunk, hogy a tanítónénitől semmilyen kérést, információt nem fogad el. Rögtön az első héten a tanárnéni közölte is, hogy nem igazán akar vele foglalkozni... Itthon maradéktalanul és szépen megcsinál mindent, viszonylag gyorsan is! Az iskolában firkál, és nem csinálja, amire kérik, ha esetleg mégis csinálja, lassú, elkalandozik a figyelme. Már arra is volt példa, hogy nem akart bemenni órára. Mást se hallok a tanárnőtől, hogy neki erre nincs ideje, csináljak a gyerekkel valamit! Neki is ez az első osztálya, 12 ! gyerekkel! Kérdeztem a gyereket, nem történt-e valami, ami miatt nem fogadja el a tanárnénit! Lehajtja a fejét, és csak annyit mond, hogy ő szereti, de szerintem nem meri elmondani az igazat, pedig eddig mindent elmondott nekem, és meg is beszéltük. A reggelek már katasztrófák, nem akar iskolába menni, azt mondja, tanítsam én őt, mert engem szeret a legjobban. Minden reggel kérem, hogy csinálja, amit kell, büszke szeretnék rá lenni. Megígéri, aztán még se! Pár napja tikkel is, remélem csak átmeneti, de már tanácstalan vagyok! Háziorvosom szerint nem alakult ki a gyerek és a tanár között a kontaktus, és sajnos nehéz lesz így, mert az első héten eldöntötte, hogy nem engedi másodikba, vagy vigyem vissza óvodába. Gondolkozom iskolaváltáson, de félek a következményektől is, hogy viselne ilyen rövid időn belül még egy újdonságot, hiszen ebbe sem szokott bele.Tanárnénit semmivel nem lehet meggyőzni, erre neki nincs ideje...Attól tartok egy életre elmegy a kedve az iskolásditól, pedig okos, értelmes kisfiú, viszont makacs is. Kérem igazítson útba, mert a tűréshatáron vagyok, de a gyereket nem fogom tönkretenni! Köszönöm, ha válaszol egy elkeseredett anyukának! Üdvözlettel: Andrea

Lányomat megcsalja a párja

Tisztelt Orsolya!

Tóth Ágnes vagyok,a lányommal kapcsolatban kértem a segítségét,tanácsát,amit hellyel-közzel sikerült is megfogadnom.Most odáig fajultak a dolgok,hogy kb másfél hónapos kapcsolat után szakított a férfi a lányommal,indoknak azt adta,hogy "Nem tudja elviselni,hogy én semmibe veszem őt!". Ezután kibékült az exével,vele együtt volt kb:1 hónapig,utána újból elkezdett írogatni a lányomnak,meg telefonon hívogatni.Addig míg a lányom együtt volt vele a családját teljes elhanyagolta.Amikor beteg voltam nem érdeklődött felőlem,ami nagyon rosszul esett,és még a kutyáját is én gondoztam,mert azt is elhanyagolta.Annyira behálózta ez a pasi,hogy teljesen megszédült tőle!A szakításuk után a lányom mindig a face-n lógott,csetelgetett más srácokkal,napról-napra jobb kedve lett,együtt jártunk vásárolni,húsvétra együtt csináltuk a sütiket és nagyon sokat nevettünk.Azt hittem,hogy végre minden szép és jó lesz,de tévedtem!Április utolsó hetében vettem észre,hogy egyre többször előfordul,hogy sutyorogva beszélget valakivel telefonon,meg feltűnt,hogy ez az illető pasi egyre többször megfordul a műhelyben ahol együtt dolgozom a lányommal.A face-n megkeresett a pasi barátnője ,akivel akkor még együtt volt és tőlem kérte számon,hogy mi van Zsolti és a lányom között.A lényeg az lett ,hogy két vasat tartott a tűzben ez az ember,megvezette a lányom is meg az akkori barátnőjét is!Meglepő módon amikor számon kértem a lányom felettébb higgadt voltam,és nem kiabáltam vele,addig az ominózus napig,Május 1-ig.Akkor este el akart menni ezzel az emberrel szórakozni,de képtelen voltam elengedni.A másik nő elárulta nekem ,hogy az előző éjszakát együtt töltötték,és szépen megkért,hogy állítsam le a lányom a pasijáról.Mind ezt elmondtam a lányomnak,volt sírás,kiabálás meg szemrehányás mindkét részről,de annyit elértem,hogy számon kérte a Zsoltit a történtekről.Hát kimagyarázta magát,de csak a lány előtt.Azt állította,hogy nem volt senkivel mert hát szereti őt és ennek bizonyítékául hozott neki májusfát,amit a kapu egyik oldalán állított fel.Ezzel csak egy volt a baj,hogy mind a kettőt a sógornőm 15 éves lánya kapta,és mivel azt mondta,hogy a saját szemével látta hiszek neki!Amikor ezt is elmondta a lányom a Zsoltinak erre azt mondta,hogy akkor az övét ellopták!A lényeg,hogy májusfának nyoma sincs,sorozatos hazugságokba keveredik ez az ember,és hiába mondom el a lányomnak inkább befogja a fülét és nem is akar hallani róla.A mai napig környékezi a lányomat,és zaklatja,pedig biztos vagyok benne ha nem tenné a lányom elfelejtené őt.A másik hölgy,akit levelemben említettem most mondta,hogy szórakozni voltak együtt a Tisza parton ,és rózsát is kapott tőle.Mondta is,hogy ezt tuti nem tudja letagadni,mert sok emberrel ,ismerőssel futottak össze az nap este!A lányom most elment Nádudvarra egy közös ismerősükhöz,az ő állítása szerint vonattal,de igencsak furcsa,hogy a Zsoltinak is dolga akadt a hétvégére.Már nem merem a lányom számon kérni,mert nem rég nagyon kiborultam órákat sírtam éjszaka,a párom sem tudott megvigasztalni.Nehezen tudom elviselni,hogy kihasználják a lányom naivitását,és orránál fogva vezetik!Teljesen hülyét csinál magából!Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni ezt a helyzetet.Napról-napra csak őrlöm magam és dúl bennem a harag,és attól félek akkor fog belőlem kitörni amikor nem kellene ,és valaki olyan embert bántok meg ,aki meg sem érdemli!Ezek után mit tenne ön a helyemben?Mi lenne a helyes út?Előre is köszönöm a segítségét!Maradok továbbra is tisztelettel és üdvözlettel:Tóth Ágnes. Várom mielőbbi válaszát!

Férjem családja nem fogad el

Már 3 éve vagyunk házasok a férjemmel,van 1gyerekünk aki már 2éves anyosomnál lakunk!A férjemmel nagyon sokat vitatkozunk szinte minden kis apróságon!Számomra ez nagyon zavaró nyilván én is hibás vagyok,de nem tudom mit csináljak nem tudunk semmit megbeszélni!Azt érzem nem vagyok elég jó számára illetve a családjának sem!!!nem úgyan az a férfi akihez hozzámentem !!

Kisgyerek halálfélelem

Kedves Orsolya! 5 éves kisfiammal kapcsolatban írok. Mostanában nagyon sokszor foglalkoztatja a halál gondolata. Beszélgettünk erről, és én azt mondtam neki, hogy igazából újjászületünk (virág lesz belőlünk, fa stb.). De ez neki nem volt elég, így végül is abban maradtunk, hogy egyszer újjászületünk. Hetente többször faggat (ha kettesben vagyunk), hogy "ha újjászületünk, akkor minden ugyanúgy lesz"? "Meg a régen élt emberek is ugyanúgy velünk vannak?""Nem akarok, nem lenni." Szóval kicsit bele is zavart ebbe a témába a gyerek, meg aggaszt is, hogy nem nyugszik meg ( nem nyugszik bele.). Sokat elmondom neki, hogy még sok szép időt meg fogunk élni, meg hogy apuka lesz, meg nagypapa stb., és hogy ez még messze van. A családunk helyzete nem éppen ideális, elváltunk, egy időre a nagyobb testvérétől (15 éves) külön éltünk (2 évig az apjukkal élt), most nálam van. Ő hét közben kollégista. Mi a nagyszülőknél élünk, nem mondhatnám, hogy minden gördülékeny a generációk között, de nagyjából elvagyunk (sok mindennel nem értek egyet, amit az én anyukám megenged a kisfiamnak). A gyerekek nem tartják az apjukkal a kapcsolatot, nincsenek eltiltva tőle. Nemrég újraházasodtam, egyenlőre nem tudunk elköltözni, de már ez is szóba került. A kisfiam nem akar költözni sehova, és néha ellenem és a férjem ellen fordul: ¡"nem akarok ebbe a családba tartozni" stb. Ez szerencsére ritkább eset, és ragaszkodik hozzánk, szeret minket. A nagyobbik gyerekem ritkán látja, és mondja, hogy az öccse boldog. Mégis aggaszt ez a sok kérdés a halálról, és hogy néha utál minket. Úgy érzem, hogy ez az egész arra megy ki, hogy nem érzi magát biztonságban, szeretnék neki segíteni.

Kisgyerek büntetés

Kedves Orsolya!

Szeretném megköszönni a részletes válaszát a korábban feltett kérdésemre. Én sem annak vagyok a híve , hogy mindenáron büntetni kell a gyereket, de az a helyzet , hogy egy idő után ki fogy az ember az eszközökből és megpróbál így vagy úgy hatni a gyermekére. Persze nem biztos , hogy helyesen. Az ingyenes beszélgetés érdekelne, nem tudom , hogy erre milyen kereteken belül van lehetőségem. Én szegedi lakos vagyok. Közben kértem időpontot egy szegedi szakemberhez, úgy beszéltem meg vele , hogy viszem a kislányomat is, de más szakértő vélemény is érdekel a esettel kapcsolatban,mert úgy vallom több szem többet lát. Pont ma rendezgettem a kislányom rajzait, és olyan vidámak élettel teliek a képei, mindig az aktuális történéseket rajzolja le amiben én és a párom is jelen van. Szánkózás, Karácsony, szülinapozások. Felmerült bennem , ha esetleg bántaná valami a lelkét az megjelenne a rajzaiban is. Vagy ez nem feltétlen van így ? Bűntudat tekintetében azt hiszem, ez az érzés már nincs jelen bennem , de régen ott bujkált a gondolataimban. Ez az érzés nem is bűntudat, inkább a kislányom felé érzett sajnálat volt. Ez leginkább arra az időszakra vonatkozott, mikor még nem ismertem meg a jelenlegi páromat és egyedül neveltem. Döntésem , hogy megszakítottam a kapcsolatomat az apukájával szilárd alapokon nyugszik, a kislányt viszont volt idő , hogy féltettem nem szenved -e sérülést. Szerencsére sok szeretet vette őt akkor is körül a családom részéről, és később a mostani párom részéről is. A jelenlegi helyzet az, hogy egyik nap sír, a másik nap nem. Azt vettem észre ha van valami foglalkozás mikor reggel bekísérem a csoportba egyből megy oda és mosolyogva köszön el. Ha az óvónéni egyből eltereli a figyelmét, nincs is sírás. Viszont nem sokára beköszönt az iskola, ami magával vonja azt, hogy ott a tanító néni már nem fogja a gyerkőcöket egyesével beinvitálni a tanterembe. Az igazság az, hogy kislányom nagyon értelmes, közvetlen életvidám gyerek, de ha valami nem úgy alakul, ahogy ő szeretné, ( pl-ul kabát felvétele mert épp indulunk haza a nagymamától, este le kell feküdni ) hisztivel, vagy indulattal, fennhangon közli nem tetszését. Persze ilyenkor is mindig igyekszünk neki elmagyarázni, hogy az amit éppen csinál nem helyes, de azt is észre vettük, hogy nála a beszéd nem mindig hatásos. Ránk figyel a tekintetével de sokszor úgy látjuk, a beszélgetést nem igazán veszi komolyan, csak azt ha valami következménye van a tettének. Ha ügyesen összepakol, megdicsérjük, megpuszilom, ha rajzol nekem valamit megdicsérem, és még sorolhatnám. Ha valami olyat csinál amit nem kellene, és mondjuk 5 percet álldogál a sarokban látszik rajta, hogy ez már jobban "eljut" hozzá. Gondolom ez gyerek, illetve személyiség függő kinél mi válik be. A fent említetteket azért írtam le, mert talán így még árnyaltabb képet kap az aktuális helyzetünkről, problémánkról. Válaszát, figyelmét, előre is köszönöm.

Egy aggódó anyuka.

Alkoholfüggõ apa

Kedves Orsolya!

Apám alkoholista. Évek óta rendszeresen járt a kocsmába, ez nyílt titok volt, de ha szóvá tettük, ég-föld szakadt le, fel volt háborodva. Sokszor tagadta, néha pedig azt mondta, hogy egy kis szórakozás kell neki is. Velünk közben nem foglalkozott. Az élete annyiból állt, hogy dolgozott, ivott, aludt, amikor csak tehette, a kocsmában ült. Próbáltuk vele megbeszélni, de addig tartott, rögtön utána folytatta. Anyumtól már "utolsó utáni" esélyt is kapott, de azt is eljátszotta, aztán elszakadt a cérna és nem bírta tovább, elköltözött, én maradtam az egyetem és a kutyáim miatt. Kb fél évre rá már én sem bírtam tovább, anyumhoz költöztem.

Most vele és az új párjával lakok, mindenki kedves, megvan mindenem, nagyon szeretek itt lenni, de minden alkalommal, amikor szóba kerül a régi ház, vagy apám, este rémálmom lesz.

Mikor elköltöztem, apám kitagadott, azt mondta soha többé be ne tegyem a lábam a házba. Előtte is összeesküvés elméleteket gyártott, hogy anyukám azért ment el, mert már megvan az ő "utódja", és én ezt tudom, csak nem mondom el neki. Ha őszintén akartam vele beszélgetni, az egyik percben azt mondta igazam van, a másikban pedig már én voltam a legszemetebb ember, amiért őt piszkálom. Később kiderült, hogy az egyik rokonunknak azt mondta, hogy ne barátkozzon velem, mert nem vagyok normális. A költözés után pedig kérte őket, hogy szakítsanak meg velünk minden kapcsolatot, aztán ezt is letagadta.

Ezek után hívogat telefonon, de nem tudom felvenni, hiába döntöm el, hogy most pedig meg fogom hallgatni, hátha akkor nem hív többet, nem tudom megnyomni a felvevő gombot, lefagyok. Este pedig megint jönnek a rémálmok, pedig nappal még úgy érzem minden rendben van.

Mit akarhat még annyi hazudozás és ígérgetés után? Miért nem hagy végre békén? Mit tudok tenni, hogy túl lépjek rajta?

Nagymama halála

Kedves Orsolya!

6,5 éves iker kisfiaim vannak. Idén januárban meghalt a nagymamám, az ő dédijük, majd egy héttel később egy szintén elég idős családtag bácsi, akit a gyerekek nagyon szerettek. Az egyik kisfiamnak azóta halálfélelme van, ami abban nyilvánul meg, hogy sokkal erősebben ragaszkodik hozzám, és gyakran beszél arról, hogy fél attól, én vagy ő maga meg fog halni. Időnként a játékaiban is megjelenik a halál, pl. sírboltot épít legóból, legóemberkét rejt bele, és "emléket" épít a sír tetejére. Ezeket a játékokat nem akadályozzuk, inkább beszélgetni szoktunk vele, hogy mit gondol a témáról. Egyébként is igyekszünk nyugtatgatni, hogy egy-egy betegség még nem jár halállal feltétlenül, de egy banális hasfájás kapcsán is képes azt mondani, hogy ő biztos meg fog halni. Eleinte azt hittük, idővel majd javul a helyzet, de úgy tűnik, sajnos nem. Legutóbb már arról beszélt, hogy jobb lenne nem is léteznie, mert akkor nem kellene félni attól, hogy meghal. Ez annyira szívszorító volt, és egyben ráébredtem, hogy itt talán már jó lenne szakember tanácsát kérni. Kedves Orsolya! Milyen módszerrel segíthetnénk a kisfiamnak, hogy feldolgozza a halál tényét? Köszönöm!

Lányom idõsebb férfivel van

Kedves Orsolya!Van egy 20 éves lányom aki újabban apja korabeli férfiakkal ismerkedik.Most is összejött egy 42 éves pasival ,akitől kiver a veríték olyan ellenszenves,ha ránézek rosszul vagyok tőle,bár ez lehet a harag műve is ,amit iránta érzek.A lányom apja 2 éves kora óta nem élt velünk,kezdetben nem is látogatta,semmilyen apai szeretetet nem kapott felőle,csak az utóbbi 5-6 évben fordult elő,hogy sűrűbben találkoznak.Aggódom mert féltem a lányom!Nem tartom egészségesnek azt,hogy ilyen öreg emberrel foglalkozik.Lehet,hogy apakomplexusa van?Hogyan érhetném el ,hogy békén hagyja ezt az embert?Mert az tuti,hogy a pasi nem fogja.Kettőnk közt a kapcsolat nagyon jó és nyílt minden téren,szabadon beszélünk a szexről és minden más dologról.Tudja ha bármi baja van hozzám fordulhat.Kérem segítsen mert én nehezen viselem ezt a helyzetet.Undorodom a látványtól ha rájuk nézek,és kimondhatatlan dühöt érzek!Amikor rákérdeztem,hogy miért nem korabeli fiúkkal ismerkedik azt mondta,hogy mert azok csak a szexre mennek,de nem egyszer látok szexuális irányzatú posztolásokat a neten tőle.Sokszor nem értem a viselkedését mert olyan kétértelmű.Társaságba sosem járt pedig megtehette volna ,de lusta volt,mindig a face-n lógott és ott ismerkedett,ami szerintem nem jó!Kérem segítsen adjon tanácsot mit tegyek.

Ovis gyerek ellenáll

Kedves Orsolya!
Két kislány boldog édesanyja vagyok, a nagyobbik lányom hamarosan 6, a kisebbik pedig 3 éves lesz. Nagyobbik lányom oviba jár, a kicsivel még itthon vagyok. A problémám az, hogy mostanában nem értjük meg egymást a nagylányommal. Bármit mondok neki vagy kérek tőle, épp az ellenkezőjét teszi. És ehhez még vissza is szól. Ha összefogom a haját, kibontja, ha megkérem, hogy öltözzünk, készüljünk, azért sem. Pedig mindig szépen kérem, többször is megkérem, ennek ellenére nem hajlandó együttműködni, csak duzzog, mondja a magáét öltözés közben, fésülködéskor, reggelikor és sorolhatnám. Engem ez nagyon rosszul érint, úgy is mondhatnám, hogy fáj, és vérzik a szívem. Mert korábban mindent meg tudtunk beszélni. Nem volt sokkal egyszerűbb, de meg lehetett vele mindent beszélni. Most pedig azt látom, hogy minden jobb neki annál, amit én kérek tőle. A kisebbik lányommal könnyebb a helyzet, ő alkalmazkodóbb, szófogadóbb. Előfordulnak vele is nehezebb helyzetek, de ha választási lehetősége van, könnyen meg tudjuk oldani. Nagylányom ezzel szemben akkor is hárít, ha megpróbálom vele megbeszélni, miért van mindez, mit szeretne inkább. Szeretném, ha ismét olyan bizalmas viszony lenne közöttünk, mint korábban volt, bár valamiért abban is biztos vagyok, hogy az egyik fő oka a viselkedésének, hogy a kicsi itthon van velem. Neki pedig oviba kell járnia. Hogyan tudnék változtatni ezen a helyzeten? Mit tehetnék, hogy minden újra a régi legyen, hogy azt érezze, attól, hogy oviba jár, még ugyanolyan fontos nekem, mint a testvére. Pedig amikor csak lehet, elhozzuk délben, és ha szünet van, egyáltalán nem megy, valami mégsem működik. :( Tanácsát és segítségét előre is köszönöm.
Üdvözlettel: Nóri

Kistestvér mellett ovi

Tisztelt Orsolya!

3 éves lányom problémája miatt fordulok Önhöz. Lányom januárban töltötte be 3. életévét, és 2,5 éves kora óta (2014. szeptembertől) családi napközibe (kis létszámú, heten vannak) írattam be.(heti 5 nap, mert a tulajdonos nem engedélyezi az időszakost). 2014 májusában született kistestvére. Sajnos a nyarat nagyon rosszul viselte, nagyon nehezen fogadta el a kicsit, annak ellenére, hogy minden tevékenységbe próbáltam őt bevonni. Ha szoptattam, neki mesét olvastam, együtt pelenkáztunk stb. Anyukám tud segíteni, tehát nagyon sokat vittem kettesben bevásárolni, és egyéb programokat csinálni. Elég erős, és akaratos természet, ráadásul dackorszak, hisztik, és az én akarom korszak kellős közepében vagyunk. A többi gyerektől valahogyan egy kicsit mindig is távolságtartó volt, nem az az ölelkezős típus. Ezért is gondoltuk, hogy egy kis létszámú családi napközi jót tenne a szociális fejlődésének.
Nagyon nehezen szokott be, voltak testi tünetek is, 2 hónapig tickelt a szemével (elmúlt), és jelenleg is bepisil a délutáni alvás közben. (napközben szobatiszta) Most ott járunk, hogy 5 hónap után is reggelente szorongani látom, gyakran sírva kér, hogy „Anya ne menj el”. Reggelente mondja is, hogy nem akarok bölcsibe menni. Beszéltem a gondozónőkkel, akik teljesen rácsodálkoztak a problémámra, mivel szerintük a gyerek teljesen felszabadult, jól érzi magát, igaz a többi gyerek felé csak nagyon nehezen nyit, de amúgy harsány. Azt mondták, volt olyan is, hogy beállt a körbe a többiekkel és megfogta másik gyerek kezét. (ami nagy dolog) A csanában eszik, iszik, alszik, kétszer volt csak beteg. Étkezésében jelentős javulások voltak amióta oda jár, és megítélésem szerint személyisége is fejlődött. Itthon a kistesó mellett gyakran a gagyogását és a tapsikolását utánozza. Sokszor csinálok még mindig vele délután kettes programot, amit kér is. De ahogy kilépünk a csana ajtaján azonnal cumit, macit kér.
Téli szünetben nagyon jól érezte magát itthon, nem hiányzott neki a közösség. Kérdeztem a tulajt, hogy nem lehetne mégis, hogy csak 3 napot menne, de nem engedélyezte, mert szerinte az megtöri a gyerek lelki világát.
Most arra felé hajlok egyre jobban, hogy kivegyem a családi napköziből, de nem tudom, ezzel a nagy változással vajon többet ártok e neki, hiszen szeptembertől kötelező az óvoda.
Válaszát előre is köszönöm.

Leragad egy témánál

Kedves Frank Orsolya!
Nagyon elvagyok keseredve, ezért fordultam Önhöz. Fiam 16 éves, kb. 1,5 éve furcsa módon ismételget. Ez olyan formában történik, hogy nem tud egy témakörtől elszakadni, nem tud továbbhaladni, szinte amit épp beszéltünk, egy fél óráig is arról beszél. Eddig / l,5 évig kb. / próbáltuk megérteni, magyarázni aminél éppen leragadtunk, de hiába mondjuk neki, hogy próbáljon továbbhaladni, témát váltani, nem megy neki.Ugy érezzük, hogy ez a társas kapcsolataira is kihat, de legfőképp nekünk a családi életünkre már nagyon megterhelő. Tudjuk a férjemmel, hogy valami baj van, csak nem tudjuk, hogy hová forduljunk, mi lehet a háttérben neurológiai, vagy pszichológiai betegség, vagy a serdülőkorral elmullik, vagy hogyan kezelhetjük ezt a problémát, ami ebből az egyhangu társalgási helyzetből kimozdíthatná a gyermeket, hogy ne csak egy témakörön haladna. Legtöbbször egymondatos szavakkal kérdez, kommunikál.Nincs ok, okozati összefüggése a beszédében. Nagyon el vagyok keseredve, kollégiumban van, hétvégén mikor hazajön csak ismétlődő beszélgetéseket tudunk folytatni, mert szerintem nem képes másra. Kisebb korában szinte minden este mesével aludt el, ő is sokat olvasott, de ez kb. két éve megváltozott, sem TV / időnként amikor kérjük, hogy együtt nézzünk meg kiválasztott filmet/, sem internetes játékot, sem nem olvas. Segítségét szeretném kérni, hogy hogyan segíthetnék neki, mert szerintem ez neki sem jó, mert iskolatársai/kollégiumi társak is betegnek fogják nyilvánitani. Hová forduljak? Hogyan kezeljem? Ami a legszomorubb, hogy itthon is kiborító. Egy aggódó anyuka!!!!!!!!!!!!