Az újszülött baba tekintete

Az a kisbaba, aki nyugodt körülmények között született, először az édesanya tekintetét keresi. Ha a szülés békés volt, az édesanya és a baba szükségletei kielégültek, a baba első cselekedete a világon nem az lesz, hogy levegő után kezd kapkodni, hanem az, hogy az édesanyja tekintetébe fúrja az övét. Olyan erős ez a késztetés a kisbabában, hogy ha erős fény világítja meg az arcát, akkor grimaszolva sírva fakad, összezárja a szemét, de kínlódva újra és újra megpróbálja kinyitni, és természetes ösztönnel keresi a szemkontaktus lehetőségét, egész addig, amíg meg nem találja…

A terhesség 12. hetétől már fejlődnek a magzat érzékszervei. A szaglás és az ízlelés az első trimeszter végére kialakul, bár a magzatvízzel körbevett baba természetesen csak nagyon korlátozottan használja ezeket a funkciókat. Azt tudjuk, hogy a baba már magzatként is jobban kedveli az édes ízt, mint a semlegest.

A baba a méhen belüli fejlődés 26. hetében nyitja ki a szemét. Ez az időszak egybeesik azzal, hogy súlya és fejlettsége eléri azt a szintet, amikor már minden esélye megvan arra, hogy életben maradjon. Ebben az időszakban a teljes súlya nagyjából fél kiló lehet, a szervei kifejlődtek, a tüdeje viszont még érésben van. Ha az édesanya ruhában van, a babára az anyaméhben teljes sötétség borul, ha viszont az anya hasát nem takarja semmi, akkor a baba odabenn egy rózsaszínes-pirosas derengésben lubickol. Ha megvilágítjuk az anya hasát, a baba szívhangja felerősödik, úgy tűnik, érdekli a fény, felé fordul. Az életképesség határához érve gyakorolni kezdi a látást, készül a külvilág izgalmas ingereire. Érdekes kérdés, hogy azoknak a népeknek a gyermekei, akik nem hordanak a hasuk fölött ruhát, jobb látási kondíciókkal indulnak-e az életnek, de ilyen összehasonlításról nincs adat a birtokunkban.

Amikor a baba világra jön, az mindenképpen egy bizonyos szintű stresszel jár a számára. A stressz élettani hozadéka, hogy a tüdő léghólyagjai kinyílnak, és a baba készen áll a légzésre. Ha a szülés csak annyi stresszel jár, amennyi kell, a baba megszületése után kinyitja a szemét, és készen áll arra a mutatványra, hogy megpróbáljon belenézni az édesanyja szemébe. Készen áll, és a tudományát be is szeretné mutatni. Ha viszont a szülés során gyógyszerek kerültek a baba vérébe, fásult, kábult lehet, nem tudja tenni a dolgát. Szintén nehezített a pálya akkor, ha a szülés során a baba oxigénhiányos állapotba került.

A babának a születése után olyan körülményekre van szüksége, amik hasonlítanak a méhen belüli állapotára. Az a jó számára, ha melegre érkezik, mert odabenn 36 fok volt, tehát ő még egy 26 fokos szobát is tíz fokkal hidegebbnek érzékel, mint ahol addig volt, és a bőre még magzatvíztől nedves, fázik. Mihelyt a kisbaba világra jön, felitatjuk róla a nedvességet, és beburkoljuk őt. Számára az az ideális, ha a fény tompított, és nem világít élesen a szemébe egy műtős lámpa.

Méhen belül a baba nincsen teljes csendben. Hallja az anya szívdobogását, hallja a bélhangokat, a beszéd is beszűrődik hozzá. Hallja a nyugodt, csendes, békés hangokat, a zenét, a beszélgetést is. Ezekhez a hangokhoz szokva van, azonban a csörömpölés, kiabálás megijeszti. Odabenn, főleg ahogy növekszik, mindig hozzáér valamihez, mindig körbeveszi valami, így ez az érintés biztonságot jelent a számára. Amikor kibújik az anya testéből, szüksége van egy megtartó közegre, olyan határra, ami körülveszi és védi őt – ezek nélkül elveszettnek érzi magát. A legjobb kezdés számára az, hogy az édesanyja hasán pihen, ahol hallja az ismerős szívdobogást, érzi a testmeleget, és az édesanyja ölelő karját.

Olvasd el ezt is: Az a bizonyos kincset érő "Arany óra" szülés után

A köldökzsinór ezekben a percekben még működik, lüktet, tápanyag- és oxigéndús vért visz a baba testébe. Az összes vérének – körülbelül egy liter – harmada a születés után még a köldökzsinórban van, amire még szüksége és igénye van. Ez a néhány perc arról szól, hogy amíg a köldökzsinóron keresztül kapja az oxigént, addig nem kell a légzésért küzdenie. Az első levegővétel fáj, a léghólyagok és a kisvérkör ekkor még zárva van, komoly feladat megnyitni.

Ám a baba első feladata mégsem ez, hanem az anya tekintetének megtalálása. Ha nincs különösebb stressz, és nem vágják el rögtön a köldökzsinórt, akkor a kicsinek marad ideje arra, hogy belefúrja tekintetét az anya tekintetébe. Ebben a helyzetben megnyugszik, és lassan, finoman indítja be a lélegzést. A kisvérkör feltöltése tíz-negyven percet vesz igénybe, ezalatt a baba színe fehéres-lilásból rózsaszínre, majd élénkpirosra vált. A köldökzsinór ezalatt egyre fehérebb lesz, spirál alakja kiegyenesedik, majd egy idő után véget ér a folyamat, megszületik a lepény, és ekkor már érdemes elvágni, elkötni.

A baba, ha alkalmasak a körülmények, kinyitja a szemét, próbál fókuszálni, elkezd lélegzetet venni. Ebben az időszakban akár önerőből is fel tud mászni az anya hasán a mellig, ahol az ideális 30 centiméteres távolságban van az édesanyja szemétől, ami a tökéletes fókusztávolság.

A világra jött újszülött tekintete békés, szinte misztikus „fekete lyuk”-tekintet. Messziről jött, és ez látszik is a tekintetén.

Az újszülött pillantása az anyában oxytocint termel, ami a szeretet hormonja, a biológiai háttere a kötődés kialakulásának. A baba szeme megragadja a róla gondoskodó személyek tekintetét, és aki belenéz a szemébe, az már biztos, hogy sosem fogja őt elhagyni, hanem feltétel nélkül szereti majd, és gondoskodik róla. A kicsi pillantása a túlélési stratégia része, eszköz arra, hogy a figyelmet, gondoskodást elérje.

A kitolási szakaszban adrenalin szabadul fel a mamában és a babában is. A baba születés után éber állapotban van, végig keresi az anya tekintetét. Nem érkezik a világra eszközök nélkül: a tekintete, az illata, a formája, a hangja… Mindene megvan ahhoz, hogy megnyerje magának az anyját, és az életfontosságú kötelék kialakuljon kettőjük között.

A cikk Görbicz Adria bába tapasztalatai alapján íródott.

Indexkép: Depositphotos.com

betöltés...