Még a legjobb körülmények között is ki lesz téve a traumatizálódás, a lelki sérülés veszélyének

A Nők Lapja archívumából idézzük a következő kérdést egy édesanyától, és a választ Vekerdy Tamás pszichológustól.

”Azt szeretném megtudni, hogy egy kisgyermeket mikortól lehet legkorábban otthon hagyni egy-két hétre, anélkül, hogy ezzel bármifajta törést, lelki megrázkódtatást okoznánk neki. … Mikortól vezethetünk be változásokat, hogy ne legyen később a „megszokások rabja”?”

"Válasz: A harmadik életév betöltése előtt semmiképpen sem javasolnám, hogy a szülők egy-két hétre magára hagyják gyereküket, még saját lakásukban, a legszeretőbb nagyszülők körében sem."

Vekerdy Tamás szerint ugyanis ha a gyereket hároméves kor előtt magukra hagyják a szülők - elsősorban az anya - akár egy-két hétre, akkor bármilyen jó körülmények között is történik ez, mindenképp ki van téve a kicsi a traumatizálódás, a lelki sérülés veszélyének.

"Ami a kérdés második részét illeti, hogy mi a jobb a gyereknek, ha az ismerős környezetben marad, de a szülei nélkül, vagy a szülei magukkal viszik egy számára ismeretlen helyre, erre az előbbiekből következően csak azt lehet válaszolni, hogy a harmadik életév betöltése előtt mindenképpen az a jobb, hogyha a szülőknek feltétlenül menniük kell valahová, akkor magukkal viszik a gyereket" - mondta a pszichológus.
 

Nem kell semmilyen változást bevezetnünk nevelési célból

Arra pedig, hogy mikortól kell bevezetnünk változásokat, hogy gyerekünk ne legyen a megszokások rabja, úgy válaszolt, hogy az egész életünk maga a változás, legfőképp a gyerekkor, amikor magától is folyamatosan átalakul a napirendünk. A kiságyat nagyobb ágyra cseréljük, a baba szobatiszta lesz, a szoptatás abbamarad, egyre többet van ébren nappal és mind a mozgása, mind a beszéde rohamosan fejlődik.

Vagyis Vekerdy Tamás szavaival élve: ”Nekünk semmiféle változtatást nem kell bevezetnünk, mintegy nevelési célból.”

Pedig hány szülő és nagyszülő gondolja úgy, hogy a gyereket ”szoktatni kell” ahhoz, hogy máshol, más emberekkel legyen. Ennek a tábornak a képviselői szerint ellenkező esetben a gyerekkel később rengeteg probléma lesz. Nagyon anyás lesz, nem fog tudni beilleszkedni az óvodába és nem lehet majd másra bízni, ha szükség lesz rá.

Pedig Vekerdy úgy vélte, hogy ilyesmiről szó sincs. Sőt, a gyereknek az édesanyjára van a legnagyobb szüksége, hároméves koráig mindenképpen. Egy ismerősöm gyereke például akkor kezdett dadogni, amikor a szülei elutaztak nyaralni. Hosszú idő után állt csak helyre nála ez a probléma.

Ezek szerint bűn, hogy ha gyerek nélkül megyünk nyaralni?

Valljuk be, teljesen mások voltak azok a nyarak, amikor még nem volt gyerekünk. Most mindenre sokkal jobban kell figyelni. Sokszor már előre félünk egyes helyzetektől. Mit fog enni a nyaraláson a válogatós gyerekünk? Nem lesz-e hasmenése vagy székrekedése? Mi lesz, ha nem fog tudni elaludni időben? Ha nem bírja majd a sok programot? Ha jelenetet rendez a repülőn? Ha a strandon mindenki szeme láttára lesz hisztirohama?

Bob Dmyt képe a Pixabay-en

Teljesen természetes, hogy vágyunk arra, hogy akár a párunkkal kettesben, akár egyedül elmenjünk valahová egy kicsit kikapcsolódni. És az is, hogy ott motoszkál a fejünkben a bűntudat is emiatt. De szabad egyáltalán ilyet egy kisgyerekes édesanyának?

Dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta szerint gyakori, hogy a szülőben ambivalens érzések támadnak. Mint mondja,

ha a szülő fél attól, hogy mi fog történni a nyaraláson, hogy vajon a gyerek mennyire ássa alá az ő pihenését, akkor megjelenik a bűntudat is. Vagyis az az érzés, hogy hogy lehetek ilyen rossz szülő, hogy arra merek gondolni, hogy a gyerek elrontja majd a pihenésemet - vagy hogy jobb lenne, ha gyerek nélkül mennék nyaralni.

A szakértő szerint éppen ezért fontos az egyensúly megtalálása.

”Találjunk közös időt arra, amikor a család együtt utazik el, de ha az édesanya igényli, akkor nyugodtan menjen el egyedül is kikapcsolódni, vagy a házaspár kettesben is eltölthet néhány pihentető napot. Mindegyik természetes és nem kell emiatt bűntudatot érezni.”

Vagyis hároméves kor után már gyerek nélküli nyaralást is tervezhetünk, ha igényünk van rá. És ne felejtsük el: a kicsi akkor lesz kiegyensúlyozott, ha az anya is az. És ha az anyának az az igénye, hogy egyedül elutazzon, akkor tegye meg nyugodtan. Ha pedig közösen utazunk el, akkor egyszerre töltődünk mi is és a gyerek is, hiszen rengeteg közös élménnyel gazdagodunk a nyaralás során.

Olvasd el ezt is: Hányadán áll a világ az egyedül nyaraló nővel?

Indexkép: Anastasia Shuraeva fotója a Pexels oldaláról