Boldogtalan kapcsolatok: Döntés, felelősség, gyávaság
Amikor híre ment, hogy a Mesterkurzus következő témája a "Boldogtalan Kapcsolatok", a jegyek napok alatt elfogytak, sokan be sem fértek a Belvárosi Színházba. Miért? Ilyen sokan élünk boldogtalan kapcsolatban? És mi a boldogság? Létezne egy ilyen állandó állapot? Lehet elhatározni a boldogságot?
Netán a boldogság egy váratlanul felragyogó extatikus állapot, ami rövid időre is csak akkor jön létre, ha minél lazább az ember lelke?
És sok-sok további kérdés: Vajon mindenkinek jár a boldogság, mondjuk "alanyi jogon"? Vagy kegyelmi állapot? S ha valaki már volt boldog, okosan teszi-e, ha újra hajszolni kezdi ezt az élményt, meglévő kapcsolatait lerombolva?
Vajon mit gondol erről az orvos, a teológus, a pszichológus és az író?
Tudnak-e válaszolni ezekre a kérdésekre, vagy csak latolgatnak?
Mit lehet tenni a boldogságért?
Töprengjünk együtt!
Részlet a könyvből, Baktay Zelka és Baktay Miklós tanulmányából:
"Előszó az Olvasóhoz
Előadás szavunk a német Vorlesung fordítása. A Vorlesung felolvasást jelent. Az Akadémián még ma is tartanak felolvasó üléseket. Az egyetemi előadást Németországban máig Vorlesungnak hívják. Általában a professzor tartja, magyarul egyetemi tanár. (Bár bíztak már mindkettőnkre egyetemi előadást, noha egyetemi oktatóként messze voltunk a professzori címtől.)
Ha tehát mi ott novemberben a Belvárosi Színházban a Mesterkurzuson egy Vorlesungot tartottunk volna, akkor felolvastuk volna, amit előzőleg leírtunk és azt adnánk közre.
Csakhogy mi már szeptemberben szakítottunk az oktatással. Áttértünk a tanításra. Tudnunk kellett tehát, kihez szólunk, mit várnak el tőlünk, mit értenek meg abból, amit mondunk és mit tudnak hasznosítani.
A hangulatról is meg kell emlékeznünk, mert varázslatos volt. Gondolkodó, nyitott, kritikus emberek jöttek el és tele voltak mondanivalóval. Érvényes, jó kérdéseket vetettek fel és jó válaszokba kezdtek. Élvezet volt hallgatnunk őket. Hárman közülük a színpadról szóltak, a többiekkel szünetben beszélgettünk vagy az előadásunkon kérdeztek, mondtak véleményt.
Ezek az emberek, ez a közönség aligha előadást várt tőlünk. Még ha erre számítottunk volna is, akkor is félre kellett volna rakni a kéziratot.
De ki merészel megírt kézirattal beállítani, amikor tudja, hogy előtte Csernus doktor kezd?
Kulisszatitkok
Úgy döntöttünk tehát, azt fogjuk tenni az ötszáz fős közönség előtt is, amit otthon, rendelésen, vagy a zártkörű képzéseken.
Tanítunk.
Arra fogjuk tanítani a közönséget, mit is tudnak hasznosítani párkapcsolatuk javításában. Méghozzá azonnal. Rögvest, miután hazamentek. Csernus doktort meghallgattuk, tudtuk, hogy Müller Péter és Popper Péter is magvas mondandóval fog kiállni, tehát igyekeztünk úgy ölteni a szót, hogy segítsünk mindjárt haza is vinni a sok felismerést, ami a résztvevőkben megszülethet.
Mondhatni segítünk becsomagolni azokat az értékeket, amikhez itt jutnak hozzá.
Saját tapasztalatunk volt, hogy amikor belefeledkeztünk egy-egy jó előadásba, még jegyzeteltünk is, ott és akkor úgy gondoltuk, na, ezt majd elmondjuk otthon, és akkor megváltozik az életünk. Aztán hazaértünk, lelkesen belekezdtünk, mire jött a hideg zuhany: - És?
- Éés?
- Ééés?
- Na és?
Először tehát azt fontos megtanítani, hogyan mondjuk el a mondandónkat. Otthon, majd ha hazaérünk.
Úgy, ahogy mi mondjuk. Otthon, ha eljönnek hozzánk. A kulisszatitok: másra is figyelünk, arra is, amibe a mondandó bele van csomagolva.
Ebben az olvasókörben biztos tudás, hogy figyelünk a testbeszédre. Kicsit átfogalmazva: a testtartásra, a mozdulatokra, a gesztusokra. Nagyobb összefüggésben: a vegetatív mintázatokra. A pórusokra, a pirulásra, a pupilla tágulására, arra, ahogy a szem keresi a belső gondolatokat. És figyelünk az illatokra, és az illatokat elnyomó illatokra. És arra, hogyan hangolódnak össze ezek a pároknál, akik párkapcsolatuk ügyében fordulnak hozzánk. Hogyan változik meg egyikük vegetatív mintázata, amíg a másik beszél, amíg csend van és gondolkodnak, vagy amikor Zelka beszél vagy amikor Miklós.
Izgalmas egy pár összehangoltságát mindjárt azon felmérni, mennyire vannak azonos modalitásban. Ha például az érkezők egyike azt mondja papucshúzás közben:
- Jó ez a rántotthús illat!
Akkor tudjuk, ízekre és illatokra figyelve hangolódhatunk össze. Valami ilyesmit válaszolunk:
- Odakint pedig harapni lehet a telet.
Ha pedig erre a pár egyike így válaszol:
- Csúszott az út felfelé!
Akkor egyrészt tudjuk, jobban is összehangolódhatnának, másrészt azt, hogy neki a mozgás világában vannak a gondolatai. Olyasmit válaszolunk:
- Itt majd adunk kapaszkodókat.
Tisztában vagyunk vele, hogy ez a példa így kicsit furcsa. Olyan pszichológiai. Csakhogy szerényen mondhatjuk: semmi köze a pszichológusokhoz. Csupán annyi, hogy pszichológiával is foglalkozó nyelvészek illetve nyelvészettel is foglalkozó pszichológusok figyelték meg. Hol? Amerre jártak. Figyelték a beszédmódot, a párbeszédeket, a párok beszédét. Mi csak annyit teszünk, hogy ezt tudatosítjuk és visszaforgatjuk a való életbe.
Olyan ez, mint a nemesítők munkája. Kiválasztják a számukra legértékesebb tulajdonságokat és azokat tenyésztik tovább, melyek bírnak velük.
Baktay Zelka:
Azt mondtuk egymásnak a kulisszák mögött, ahonnan nézőtéri hely hiányában Csernus doktort hallgattuk: ő segít kigondolni mit mondjanak a párjuknak, amikor hazamennek, mi pedig megmutatjuk hogyan mondják.
Csernus doktor gondolatai sokat segítenek abban, hogy a párkapcsolatok működését, a kapcsolatok működésének alapjait megérthessük. Hogy milyen felelősségünk van, és milyen igényeket támaszthatunk. Vagyis, mit várhatunk el egymástól egy párkapcsolatban?
Ez azért fontos, mert a mi témánk középpontjában az áll, hogyan kommunikáljunk egymással. Éppen azért örülünk az előző gondolatoknak, mert remek alapot ahhoz, amivel most foglalkozni szeretnénk... "
.jpg){kind=small}
Családinet hozzászólások: