"A gyerek egyre kezelhetetlenebbé válik, s hamarosan olyan lesz, hogy nem használ neki már a verés se"

Vekerdy Tamás sokszor hangoztatta, hogy a gyerek kiszívja a vérünket. Nem szégyen az, ha néha besokkallunk, ha úgy érezzük, hogy nem bírjuk tovább az egész napos hisztiket, a könyörgést, a visszafeleselést.

Ilyenkor jobb, ha egy kicsit eltávolodunk a gyermekünktől: ha megoldható, ilyenkor vigyázzon rá egy megbízható ismerősünk vagy családtagunk, amíg elmegyünk valahova feltöltődni. Így később újult erővel és türelmesebben tudunk majd gyerekünkhöz fordulni. 

Bármennyire is nehéz napunk van, bármennyire is fáradtak vagyunk, a szakértők arra figyelmeztetnek, hogy egyetlen alkalommal se járhat el a kezünk: már egy pofon, fenékbe billentés, egy kis csípés vagy hajhúzás is fizikai bántalmazásnak minősül. 

”Tilos. Mégis verjük. Verünk – és prédikálunk a verés ellen” – így fogalmazott Vekerdy Tamás.

”A verés esetleg könnyít a pillanatnyi helyzeten. Igen. A szülő a saját pillanatát megkönnyíti – de a saját éveit mértéktelenül megnehezíti vele. A gyerek egyre kezelhetetlenebbé válik, s hamarosan olyan lesz, hogy ,,nem használ neki már a verés se.” És ekkor egy bűvös körbe kerül a család, a szülő, és a gyerek. Egyre több a verés – és minden egyre nehezebb.”

Pont az ellenkezőjét érjük el vele, mint amit szeretnénk.

A rossz szokásokat annál nehezebb abbahagyni, minél idősebb a gyermek. El kell magyarázni neki, hogy mostantól nem fordul elő többet, mert hiba volt, mi is tévedtünk, és hogy helytelen, elítélendő, amit tettünk. Nehéz vallomás lesz ez, ám át kell esnünk rajta. 

"A gyerek először meghökken. Meglepetésében talán "jó" lesz egy-két napig. Vagy még tovább. …Aztán egyszer csak  - ezer ördög szabadult el! – kibírhatatlanabb, mint valaha! Igen. Ki akarja provokálni a verést. Igazából nem hiszi el, hogy vége lehet – hogy vége lett. Biztonságot akar. Ha mást nem, a verés biztonságát - "ahogy eddig is volt."

Fontos, hogy bármilyen nehéz is, tartsunk ki az elhatározásunk mellett.
 

Milyen eszköz áll a szülő rendelkezésére, ha hisztis, neveletlen a gyerek, esetleg ő maga is agresszív? 

A helytelen viselkedést fontos, hogy mindenek előtt szóban tegyük tisztába, javasolja a szakértő. Vagyis magyarázzuk el neki, hogy így nem szabad viselkedni, és azt is, hogy miért nem. Próbáljunk meg akkor leülni beszélni a gyerekkel, amikor már mind a ketten lehiggadtunk. 

A következetesség és a példamutatás is nagyon fontos. 

Lehetséges azonban, hogy a szóbeli magyarázat nem bizonyul elégségesnek. Ilyenkor Dr. Makai Gábor szerint alkalmazható büntetés is, de nem akármilyen. 

”Büntetést is alkalmazhatunk, de fontos, hogy ez ne a szeretet vagy a figyelem megvonása legyen, például ne az esti mesét zárjuk ki a napjából, hanem legyen például egy játékmegvonás, ami számára fontos, ugyanakkor nélkülözhető. Magyarázzuk el neki, hogy miért vesszük el a játékát és mi a helyes viselkedés” - mondja a pszichológus. 

Makai Gábor hangsúlyozza, hogy a fizikai bántalmazás a szülő tehetetlenségéből fakad és elítélendő. 

”Nincsen kispofon vagy nagypofon, a pofon a szülő tehetetlenségéről szól és ez bántalmazásnak minősül. Ha elvárjuk egy gyerektől, hogy ne legyen agresszív, akkor a felnőtt nem teheti meg, hogy agresszív eszközökkel próbál valamit érvényre juttatni. 

Innentől ez hiteltelen, ha a szülő ezt az eszközt használja, akkor nem tud értéket mutatni a gyereknek. A gyerekben pedig megerősödik az, hogy ez az eszköz használható, és használni is fogja. Ezt fel kell ismerni a szülőnek és el kell mennie pszichológushoz.”

Indexkép: Depositphotos.com
Idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak c. könyve