Hogy a sportteljesítmény miért lett volna könnyebb?
Mert Monspart Sarolta a tájfutás tizennégyszeres magyar bajnoka, 1972-ben világbajnok, sífutásban hatszoros magyar, egyéni bajnok. Az első nő Európában, aki három órán belül futotta le a maratoni távot.
A „futás nagyasszonya” 1960-ban kezdett komolyan sportolni. Sorozatban 14 magyar bajnoki címet nyert tájfutásban. Telente sem engedett magának pihenőt, akkor jött a sífutás. 1972-ben első nem skandinávként győzött a tájfutó világbajnokságon. 1976-ban első nem skandinávként megnyerte a Svédországban rendezett 5 napos tájfutó versenyt. 1978-ban maratoni futásban lett világbajnoki ezüstérmes. Időközben három diplomát is szerzett: elvégezte az ELTE matematika-fizika szakát, és a TF sportvezető, majd szakedző szakát. Ma az Országos Egészségfejlesztési Intézet munkatársaként folytatja, amit annak idején elkezdett. Előadásaival az egészséges életmódot propagálja: bicegve (ahogy ő mondja: másfél-lábasan) bár, de mosolyogva, akár több kilométeres sétákat is megtesz a szabadban azokkal, akik ezt vele együtt vállalják. 2003-ban magas állami kitüntetést kapott, 2006-ban ő lett a Nemzeti Sportszövetség életműdíjasa. Férje az ismert tévériporter, Feledy Péter. Botond fiuk jogász. Ja, ki ne felejtsem: a család tagja Dorka, a 8 éves berni pásztor.

Szokott még azon gondolkozni: miért pont én? Miért akkor? Miért épp a lábam?

- Egyre ritkábban. Lassan teljesen elhitetem magammal is: micsoda szerencse, hogy nem „hülyébb” lettem, hanem „csak” sánta. Orvosi papírom van az előbbiről. Persze, ha alkudozni lehetett volna a Jóistennel, akkor jobb lett volna a bénaság az egyik karommal és nem a lábammal, hiszen akkor most is futhatnék!

Valami nagyon fontosat elvesztett, a karrierjét, bár igen sok eredményt mutatott fel a tragikus eseményig is... valami más azonban nyert. Ha utólag végiggondolja, ha már így kellett valamiért történnie, nem jött ki ebből jól?

- Nem tudom, mi lett volna, ha nincs a kullancs-betegség, az elhibázott „orvosi lépés” és még ma is aktív futóversenyző lennék a saját korkategóriámban. Szinte biztosan nem lenne gyerekem, családom. Tehát nyertem egy Péter társat, egy Botond gyereket, egy új szerepet, egy új kihívást. Talán nagyképűség nélkül mondhatom, hogy hitelesen beszélhetem rá az embereket a rendszeres testedzésre, a maguk által választott egészségesebb életmódra. S mondhatom egyszerre sokaknak vagy egyenként, hogy a testedzés szükséges és fontos, hiszen nem vagyok üzletember, nem kapok azért pénzt. És örömmel tölt el, hogy egyre többen döntenek - okosan - a testedzésben gazdagabb életforma mellett. Nem árulom, hanem csak ajánlom és tanácsolom a sportolást minden korban.
Tehát a futó karrier után találtam egy másfélét. Ma már ezt is teljes szívvel csinálom.

Mondták már Önnek, hogy kétlábon járó példakép? Azt nézte kezdettől fogva, mennyivel rosszabbul is végződhetett volna. Nem azt kereste, mije nincs, hanem, hogy mije maradt.

- Egyénektől nagyon sok köszönetet, dicséretet, elismerést kapok. Ez gyakori, pozitív „stresszköteg”. Viszont a magyar sportpolitika a nem olimpiai sportág szereplőit, például egy tájfutót - akár világbajnokot is - csak „másodosztályúként” tart számon. Ezt nem tudom elfogadni. Ráadásul a magyar sportban a nő szintén csak „másodosztályú”, ritkán lehet vezető, edző vagy döntéshozó.

Mennyi idő kellett a megbékéléshez?

- A körülöttem lévő világgal is csak évek múlva tudtam békét kötni, magammal meg talán 8-10 év múlva. Szerintem - többek véleménye alapján is - ez a sánta Sarolta egy másik ember, mint a két lábas, élsportoló tájfutó volt.

A megnyugváshoz bizonyára hozzájárul a munkája is: sehonnan nem hiányozhat, ahol valakik valahol valameddig futnak, nőket buzdít arra, hogy egészségesen éljenek, és ennek egyik lehetséges módja a futás. Nem haragszik a megjegyzésért, de gondolom, nem csak én vagyok így: futni olyan unalmas… Ön min gondolkozott az irdatlan maratonik alatt?

- Sosem unalmas futni, de ez alkat kérdése. Talán nem viseltem volna el, ha egy csapatban nem mindenki adja teljes énjét az elérhető legjobb versenyeredményhez, például egy kézilabda csapatban. Biztosan nem lettem volna jó csapatjátékos.
A menő futó, mint korábban én is, mindig talál gondolatot, hogyan lehetne a legjobb, a legsikeresebb. Például ennek függvényében kanyarodtam az utcasarkokon is, a legrövidebb - de még a kijelölt - útvonalon. Mindenre figyeltem, az ellenfelekkel együtt igyekeztem még taktikázni is. A 42 km-s maratonin is oly hamar célbaért az ember, sosem unatkozott!
Aztán a sánta futó, a nem versenyző és lassú tempójával már filozofált, gondolkodott, ötletelt, kiadványcímet is talált ki futás közben. Sőt, nézhetem a természetet is, lent és fent. Van rá idő. Mert erre verseny közben soha nem volt lehetőség.

Gondolom, a tájfutás más. De közben nem fájt a szíve egy-egy környéken átsuhanva, hogy nincs idő gyönyörködni?

- Vágtattam a terepen, térképeztem és mindig megállapítottam, hogy jövök még ide majd nyugdíjas koromban. Például a Mecsekbe megyek még - Orfű és Pécs között az érdekesen töbrös Melegmányra - medvehagymát szedni, vagy a Bükk-fennsíkra, a Bánkúttól dél-nyugatra lévő ligetesekbe erdei szamócát enni. Oly nagy piros szemek vigyorogtak hívogatóan minden júniusban a Hermann Ottó Emlékverseny pályáin, hogy csak arra vigyáztam, le ne tapossam őket a nagy rohanásban. Remélem, még megvannak a tövek.

Nagyon szigorúnak gondolom. Magával és másokkal szemben is. A férje meg szelídnek tűnik. A fiukat milyen szellemben nevelték?

- Valóban szigorú vagyok, de Péter is az, igaz másként, valamint mindketten elsősorban saját magunkkal nem vagyunk engedékenyek. Így Botond példát is látott otthon, nem csak erőskezű nevelést kapott. Ezért aztán 12-13 éves korától nagyon szabadon döntethetett saját sorsáról minden területen, de csak büszkék lehettünk rá, sosem haragosak vagy elégedetlenek.

Milyen háziasszony típusba tartozik?

- Rossz háziasszony vagyok. Az utolsó az értékrendemben, hogy takarítsak, hogy a lakásban minden tökéletes legyen. Sőt, nem tudok és így nem is szeretek főzni. Sajnálom az időt a konyhai teendőkre. Nálunk Péter érdeme a meleg, az emberes lakás. A berendezés, a lakhatás, az emberbarát kényelem  őt dicséri. 

Minden interjúban, cikkben azt hangsúlyozza: egy nő életében, egészségében nagy szerepe lehet a mozgásnak. Mivel érvel, ha valaki legyint?

- A test is tőke. Nem mindegy, hogy a „fene nagy” okos, tanult és intelligens nő fejét milyen test viseli. Lehet akár teltebb alkat is, de legyen edzett „radír” és ne edzetlen „cerka” típus. A rendszeres testedzés az egészség szükséges, de nem elégséges feltétele. Mindenkinek ma már az egészség az első három kívánsága között szerepel, akkor tegyen érte. Az edzett ember - többek között - testileg és szellemileg is nagyobb teljesítményre képes, jobban alkalmazkodik, jobb a küzdő- és versenyképessége, ritkábban beteg és már-már tökéletes közérzetű.

Kifejezetten a nőkre specializálódott e tekintetben? És a férfiak?

- A nő a család egészséges életmódjának a karmestere, tehát mi figyelünk, vigyázunk a szeretett férfira. Nekünk fontosabb általában az idő és az egészség. A férfiak egészségéért is mi vagyunk felelősek, akár édesanyaként, akár feleségként, akár élettársként. A statisztika szerint is a házasságban élő férfiak átlagosan 8 évvel hosszabban élnek, mint a nőtlen, egyedül élők. Igaz, a nők is 5 évvel élnek tovább házasságban, mint szingliként.

Családjuk hogyan mutat példát?

- A sok-sok munka mellett a heti 168 órából nem marad elég idő a családnak, de vasárnap reggelente együtt járunk futni a Normafához, mind a négyen, azaz Dorka kutya is jön. Persze velem fut okosan, leghátul, hogy el ne fáradjon.