"Anya, kèpzeld, az óvó néni azt mondta ciki, hogy nem tudok biciklizni" - újsàgolta Fanni egy nap hazafelè jövet az oviból.

Megdöbbentem, hogy az óvó nénijei bàrmelyike ilyet kèpes mondani, de kiderült, hogy egy màsik csoportbeli pedagógus volt a hunyó.

Làttam Fannin, hogy komolyan bàntja a dolog.

"Csillagom, azèrt nem tudsz biciklizni, mert egyàltalàn nem èrdekel. Tèged a betűk izgatnak. Ha legközelebb bàrki leszól amiatt, hogy nem biciklizel, vilàgosítsd fel, hogy biciklizni valóban nem tudsz, viszont folyèkonyan olvasol, mert tèged az hoz làzba. Meglàsd, pillanatok alatt megtanulsz biciklizni, ha itt az ideje."

Aztàn hosszan beszélgettünk arról, hogy minden gyerek màs, mindenki másban jó, ès ez egyáltalán nem baj.

Koràbban nem igazàn kedveltem az Èn pici pónim című mesèt. Idegesítettek a rikàcsoló hangok ès a sokszor bugyuta törtènetek. Egyetlen dolog viszont nagyon hasznosnak bizonyult benne, ès emiatt örültem, hogy làttunk pàr rèszt belőle.

Mègpedig az, hogy minden póninak van egy szèpsègjegye, ami az ő különleges kèpessègèt szimbolizàlja.

Fannival így megbeszèltük, hogy ő olyan, mint Twilight Sparkle. Szellemi típus, akit a könyvek ès a megszerzett tudás èrdekel.

Hàla Twilight-nak Fanni megnyugodott, visszatèrt a betűk varàzslatos vilàgàba, ès nem görcsölt azon, hogy az óvó néni kicikizte.

A biciklizés mèg jó pàr èvig hidegen hagyta. Egèszen 9 èves koràig, amikor előàllt azzal, hogy szeretne megtanulni. Ekkor kb. 5 percbe telt neki ès màr ügyesen kerekezett.

A törtènet kapcsàn az jutott eszembe, hogy az egyik legnagyobb hiba, amit egy szülő vagy egy pedagógus elkövethet az, hogy figyelmen kívűl hagyja a gyermek veleszületett tulajdonsàgait ès olyan dolgokat vàr el tőle, amik meghaladják a kèpessègeit.

"Azt szeresd a gyerekedben amilyen, ès nem azt, amilyennek szeretnèd."

Janet Lehman

Forrás: Lányomnak az életről 
Indexkép: Depositphotos.com