Sokan vannak, akiknek nincs döntési lehetőségük. Ma Magyarországon elvileg a negyedik évfolyam végéig kötelező délután négyig az iskolában maradni, amely alól indokolt esetben az igazgató adhat felmentést. Az intézményvezetők pedig nem egyformán állnak a kérdéshez. A szigorúbbak legfeljebb a versenysportolóknak engedik a korai hazamenetelt, mások azonban bárkinek megadják a felmentést, aki kéri. Azok a szülők, akik dolgoznak, és nincs nagyszülői segítség a közelben, szintén nincsenek abban a helyzetben, hogy választhassanak: az ő gyereküknek is maradni kell a napköziben, ha tetszik, ha nem. Felső tagozattól azonban választaniuk kell a szülőknek:

Napközis legyen a gyerek, vagy menzás?

A menzás gyermek ebéd után hazamegy, és otthon önállóan tanul; míg a napközis bent marad társaival délután 4-ig, és ott írja meg a házi feladatát. Sok szülő hezitál, amikor év elején erről kell döntenie. Könnyebben vagy nehezebben, de meg tudnák oldani, hogy a gyerekük a tanítási órák után hazamenjen, csak abban nem biztosak, hogy ezzel valóban jót tennének neki. Kész válaszok a dilemmára nincsenek, azonban létezik néhány szempont, amelyeket a gyermek személyiségének ismeretében érdemes megfontolni, s így talán könnyebb lesz a döntés:

• Mennyire fárad el a gyerek napközben? Az egész napos iskola fárasztó. Sok gyerek teljesen lemerül, miután lehúzott 4-5 tanítási órát, és az elsősök között szép számmal akadnak olyanok, akik még egy rövid délutáni alvást is igényelnének. Erre a napköziben nincs lehetőségük.
• Mennyire fegyelmezett? Rengeteg szülő tapasztalja, hogy otthon csak kínkeservvel, hangos veszekedések után hajlandó a gyerek leülni az íróasztalhoz. Az otthoni tanulás valóban belső fegyelmet igényel, míg a napköziben nem igazán jellemző, hogy hangos jelenetet rendezzenek a tanulók a mateklecke felett. Ha már mindennapos a házi feladat miatti veszekedés, és attól félsz, hogy a kapcsolatotok rovására fog menni, érdemes lehet megfontolni, hogy kipróbáljátok a napközit.
• Mekkora nyugalmat igényel? Ha húsz gyerek írja egy teremben a leckét, ott biztos, hogy lesz némi alapzaj. Az érzékenyebb gyerekek idegrendszerét ez megviselheti, főleg az egész napos tanítás után, idegesek lesznek, nehezebben tudnak koncentrálni. Nekik jobb, ha a saját szobájukban, a saját íróasztaluknál, a lehető legkevesebb zavaró körülmény mellett tanulhatnak. Másokat azonban inkább motivál a társak jelenléte.
• Mennyire önálló? A napközis tanítónak egy egész osztálynyi kisdiák között kell megosztania a figyelmét, segítséget kérni pedig nem mindenki szeret. Ha gyermekednek szüksége van arra, hogy valaki folyamatosan mellette üljön, és felügyelje, ahogy tanul, biztos, hogy nem lesz hatékony a napköziben, és még otthonra is sok leckét fog hazavinni. Ebben az esetben lehet, hogy célszerűbb hazavinni a házi feladatot, és nem elhúzni estig a tanulást.
• Mennyire közösségi alkat? A napközi nem csak a leckeírásról, hanem a közös játékról is szól. Sok élményből marad ki az az osztálytárs, aki nem töltheti ezt az időt a többiekkel. Akinek azonban nyűg a sok másik gyerek, aki nehezen találja fel magát velük, talán örül, ha minél előbb hazamehet.
• Mit szeretne a gyerek? Talán a legjobb, hogy ha akármilyen döntést is hozunk elsőre, időnként megkérdezzük magától az érintettől, hogy ő mit szeretne. Akár olyan köztes megoldást is hozhatunk - már ha van ilyen lehetőség az adott intézményben -, hogy az ebéd utáni szabad játék idejére még bent marad, de a tanulás kezdetekor érte megyünk. Így a közösségépítésből sem marad ki, ugyanakkor lesz ideje pihenni, és leckeírás közben is jobban odafigyelhetünk rá.

Kapcsolódó cikkeink:

• 7 kérdés, amit feltétlenül át kell beszélned a gyerekkel most, hogy elkezdődött az iskola
• "Anya, utálom az iskolát!" - mi állhat a tanulási nehézségek hátterében?
• Hogyan egyen a gyermek az óvodában, iskolában, ha speciális diétára van szüksége?
• A kisiskolás átlépi a nagy kaput

Kép: StockSnap / pixabay