Jonas Harrysson 16 éve dolgozik tanárként, s úgy látja, a diákok évről-évre egyre rosszabban teljesítenek bizonyos dolgokban. A tanár szerint a legnagyobb probléma az, hogy a gyerekeknek egyre rosszabb a modora, nem ismerik a hála fogalmát, és nem tudnak mit kezdeni az unalommal.

Érdemes átgondolni az észrevételeit.

A szülőkhöz intézett levele:

"1. A gyerekek nagyon nehezen viselik el, ha unatkoznak. Folyamatosan szükségük van arra, hogy valamit csináljanak. Kérem, ne kényeztessék el és ne szolgálják ki mindenben a gyermekeiket! Nincs abban semmi veszedelmes, ha néha unatkoznak.

2. Sok olyan szülővel találkoztam, akik annnnnnnyira büszkék rá, hogy a gyerekük már az oviban tud olvasni és számolni. Nos, utálom, hogy ezt kell mondanom, de… olvasni és számolni egyébként is meg fognak tanulni, elég rövid időn belül. Tanítsák inkább meg őket arra, hogy hogyan kell játszani, hogyan válhatnak jó baráttá, és arra, hogy osszák meg másokkal is, amijük van.

3. A harmadik észrevételem, hogy sok gyerek egyszerűen nem ismeri a hálát - a társaik és a felnőttek felé sem. A “Kaphatok még egyet?” sajnos a leggyakoribb első kérdésük, és gyakran hallom, hogy így panaszkodnak: “Csak egyet kapunk?!”. Hova lett a “KÉRLEK” és a “légy szíves”?! A “köszönöm a vacsorát”, “köszönöm a fuvart”, és a többi ilyesmi?

Nekem még nincs gyerekem, de a jövőben, ha lesz, azt tervezem, hogy megtanítom, hogyan játsszon, hogyan legyen jó barát, hogy hogyan fejezze ki a hálát, és arra is, hogy nem baj az, ha néha unatkoznia kell. Ha ezeket a dolgokat már ismeri, azután fogom majd megtanítani olvasni és számolni. :)"

Kép és szöveg: Jonas Harrysson / Facebook
 

Ha egyetértesz az üzenetével, oszd meg másokkal is!

Indexkép: PublicDomainPictures / Pixabay.com