A CsaládiNet szakértői CsaládiNet Szolgáltatás Közvetítő Kalkulátorok Hírlevél feliratkozás
SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Ne felejts! 2. rész: Szupermemória

Családinet - 2010-06-10
A cikk második részében bemutatott tanulási módszerek használatával szupermemóriája lesz a gyermekednek.
Ne felejts! 2. rész: Szupermemória

Az unalmas, nagy terjedelmű anyagok megtanulását nem érdemes halogatni. Sokat könnyít a helyzeten, ha segítetek a gyereknek strukturálni a tanulást. Osszátok fel az anyagot kisebb egységekre, készítsetek egy ütemtervet, mikor, melyik részt kell megtanulni. Átlátható lesz számára a feladat, és motivált lesz, mert nem fogja úgy érezni, hogy magára maradt.

  1. Emeld ki a lényeget!
    Húzd alá egy szövegben a lényeges információkat egy textmarkerrel! Ezután ismételjétek át párszor a fogalmakat írásban és szóban is! Nehezebb szavak, bonyolultabb szakkifejezések, mint molekula, kromoszóma, kettős hélix, könnyebben meg fogják találni az utat a hosszú távú memóriába. Minden szövegegységnél csak kevés kifejezésre összpontosítsatok, ne terheljétek túl az emlékezetet! A különösen nehéz fogalmaknál elég naponta egyetlen megtanulása.
     
  2. Találjatok ki képszerű történeteket egy híres ember nevéhez!
    A nevek vizualizálását úgy kezdhetitek, hogy leírjátok a monogramját. Ezután kitalálhattok 4-5 mondatot, ami jellemző volt rá: öltözet, arc, fontosabb tevékenységek. Minél viccesebb a megfogalmazás, annál jobban lehet emlékezni rá.

     
  3. Tartalom elmondása saját szavakkal
    A bonyolultabb összefüggéseket mindig a saját szavaival próbálja visszaadni a gyermek! Legjobb, ha elmagyaráztatjátok magatoknak, miről is van szó, tehát ő tanítja meg az anyagot nektek. Minél többet kérdezitek őt, - mintha nem értenétek -, annál jobban foglalkozik a gyermek a szöveg tematikájával. Ezáltal az információk mélyebbre kerülnek majd a hosszú távú emlékezetben. Ezzel a „megtanulás” minősége fog javulni. „Kötekedjetek” egy kicsit, amikor beszéltek a tananyagról, tegyétek fel azt a bizonyos 6 alapkérdést:
    Mi, kivel, hol, mikor, hogyan, miért történt?
    Vigyázzatok, nehogy eldöntendő kérdést tegyetek fel! Ne elégedjetek meg rövid tőmondatos válaszokkal! Minél részletesebben kell a gyermeknek elmagyaráznia egy anyagot, annál többet fog megérteni belőle. Annál jobban fogja elraktározni és felidézni a különféle tartalmakat. Játszátok el a nehézfejű diákot, aki első hallásra nem ért meg mindent.

     
  4. Tartsatok szüneteket és ismételjetek!
    Az ismétlés nagyon fontos eleme a memorizálásnak. Az ismétlések között hagyni kell időt az agynak, hogy kipihenje magát és új energiával töltődjön fel. A friss levegő és mozgás kiváló megoldás. A kívülről tanulás időpontja is hatással van az információ tárolására. Ha a gyermek röviddel lefekvés előtt még átfutja az anyag fontosabb pontjait, átolvassa a megtanulandó szólistát, agya éjjel tovább dolgozik a memorizáláson.
     
  5. Az összefüggések megértése
    Bátran kérdezzetek rá a megtanulandó adatokra, mert nem vezet célra, ha a gyermek számára értelmetlen dolgokat bifláz be! Amikor a gyermek a tananyagban már megértette az összefüggéseket, akkor fog igazán kapcsolódni az új anyag a már meglévő ismeretekhez és az egyes adatok, tények felidézése is sokkal könnyebb lesz.
     
  6. Lépésről-lépésre haladjatok!
    Amikor az iskolás verstanulási feladatot kap, alapfeltétel, hogy pontosan megértse a tartalmat. Fogalmazzátok meg közösen versszakról, versszakra a közvetített mondanivalót! Most lehet kezdeni a költemény szó szerinti megtanulását. Nem jó módszer mindig elölről kezdeni az ismétlést, elmondást, mert akkor a későbbi szakaszokat egyre nehezebben tudja majd gyermeked memorizálni. Osszátok fel kisebbeknél 4-6 soros, nagyobbaknál két-három versszakos egységekre a verset! Az egységek között tartsatok rövid pihenő szüneteket! Csak, amikor már minden egységen végighaladtatok, akkor kezdjétek elejéről elmondani a szöveget, vagyis összefűzitek a megtanult részeket.
     
  7. A szemek is tanulnak
    Vizuális irányultságú gyermekeknek adjatok támpontokat optikai ingerek formájában! A gyermek készítsen egy a tanulandó tartalomhoz kapcsolódó tarka, részletes képet! Ez történhet különféle megközelítésben és eszközökkel. Lehet készíteni egy ún. Mindmap-ot, azaz gondolati térképet. Középre helyezzük képi vagy írásos ábrázolással a központi tartalmat, ebből az összefüggések alapján ágazik le a többi gondolat. Kiragadhatja a gyermek egy-egy versszak központi gondolatát és azt is ábrázolhatja. A kép lehet poszter, rajzolt vagy ragasztott kollázs, vagy graffiti. Ez a módszer a matematikai képletek megtanulását is egyszerűsíti. A képlet betűit egymástól eltérő élénk színnel, a zárójelet és a négyzet jelét szintén más-más színnel jelöljük. A megtanulandó tartalmakat beleírhatja egy űrhajóba, ábrázolhatja virág formájában, de meg is csillagozhatja őket. Itt az a lényeg, hogy annyit foglalkozzon a szöveg szerkezetével, hogy az mélyen bevésődjön az emlékezetébe. Ez a kép bármikor előhívható. A képek között szünetet kell hagyni, mert igénybe veszik a memóriát. Az információ feldolgozásához és szószerinti megtanulásához idő kell. Kisebbeknél naponta elég egy-egy képet átvenni.
     
  8. Játsszatok színházat!
    A megtanulásra feladott anyagot egyszerűen elő is adhatja a gyermek. Megfelelő mozgástér, esetleg tükör szükségesek hozzá. Ne a széken ülve szavaljon, mert fontos, hogy szabadon tudjon lélegezni! A különféle jelentést hordozó szavakat kiejtheti más-más hangsúllyal. Pl. „könnyű” - magasabb, könnyed hanghordozással, „félelem” - enyhe remegéssel a hangjában. A gyermek egész testével is kifejezi egy szöveg tartalmát (a mimikával, kéz gesztusokkal és a lábak mozgásával) - ahogy ez egy jó színészhez illik. Biztos, hogy jobban megmarad így benne a tanult szöveg. A családtagokból lehet közönséget is szervezni, de egyedül, tükör előtt állva is jó szórakozás lehet.   

     
  9. Tele van a fejem...
    Bizonyára ismerős az a szituáció, amikor meg szeretnél tanulni valamit, de egyetlen mondat sem akar megmaradni benned. Ez a szellemi túlterheltség tipikus jele. Bár az agynak hatalmas befogadóképessége van, elegendő időre van szüksége a bekerült információ feldolgozásához.

    Ha a gyermek agya még a “raktározási” feladatokkal van elfoglalva, elmegy a füle mellett a következő információ.
    Nem lehet egy anyagot úgy kívülről ill. alaposan elsajátítani, hogy a diák egy kimerítő tanítási napon van túl. Kutyafuttából sem lehet összecsapni a tanulást, mert mondjuk fociedzésre kell rohanni. TV mellett, gyermekzsivajban sem ér semmit a tanulás.
    A felkészülést megelőzően legyen egy kis szünet a tevékenység után, hogy feltöltődhessen a gyermek!

     
  10. Tanulni ágyban is lehet
    A koncentrációt segíti, ha a különféle tananyagtípusokat változatos helyszíneken sajátítja el a gyermek. Próbáljátok csak ki!
    - Matematikai képleteket mindig a konyhában,
    - Verset csak a nappaliban,
    - Nyelvtant a saját íróasztalnál,
    - Olvasmányokat az ágyon ülve, vagy fekve,
    - Szorzótáblát séta közben, mert jó ritmusosan lehet rá lépkedni.    

     
  11. Puskacetlik az ajtón
    Léteznek olyan tartalmak, melyek különös nehézséget jelentenek a gyermek számára. Egyénileg eltérő, kinek, mit nehéz megtanulni. Az egyik diák nem képes megjegyezni a római császárok nevét, a másik küszködik egy angol vers megtanulásával, a harmadiknak sehogy sem sikerül bemagolni a nyolcas szorzótáblát. Kérjétek meg a gyereket, írja fel jól láthatóan egy nagyobb cédulára a megtanulni kívánt tartalmat és ragassza ki szobája ajtajára! Valahányszor bemegy az ajtón, mindannyiszor el kell olvasnia a “puskát”! Legalább két napig, - szükség esetén tovább  - legyen kint az ajtón a szöveg. Amikor az anyag már biztosan ül a fejében, akkor a papírt büszkén fogja összetépni és kihajítani a szemétkosárba.
     
  12. Az emlékezet pillérei
    Ha a gyermek szóbeli feleletre, kiselőadásra készül, meglehetősen sok információt kell kívülről megtanulnia. Jegyzetek, kulcsszavak nélkül is sikerülni fog, ha számára ismert teremben kell kiállnia az osztály elé. A terem egyes részletei kitűnő emlékeztetőként szolgálhatnak az előadás egy-egy egységének felidézéséhez.
    Példa: J. S. Bach élete
    Miután a diák felosztja értelmi egységekre a mondanivalót, hozzárendeli ezeket a terem részleteihez. Most már nem kell annyira izgulni, mert nem fogja eltéveszteni a sorrendet.

    1. Származás, család = tanári asztal.
    2. Kapcsolatának kezdetei a zenével = jobboldali első ablak.
    3. Egyházi zenéje = Jobboldali második ablak.
    4. Világi zenéje = jobboldali 3. ablak.
    5. Egy ismert művének lejátszása = szemben lévő fal.
    6. Zenetörténeti jelentősége = tábla a baloldali falon.
    Ezeket a módszereket már akkor használták az emberek, amikor még nem volt könyvnyomtatás. A római szenátorok annak a csarnoknak oszlopaihoz rendelték beszédük tartalmi egységeit, ahol azt megtartották. Az ókori görög színészek hosszú monológjaikat az épület kőtömbjeihez kapcsolták. Miért ne profitálhatna ebből a Te gyereked is?

Az emlékeztető technikák mellett a memoritereket sem szabad hanyagolni. Sok iskolában ma már jóval kevesebb verset adnak fel megtanulásra, mint 15-20 éve, akkor is sokszor csak részleteket kérnek számon. A memória szó szerinti megjegyzőképessége így nem fog kifejlődni. Megoldás lehet, ha a gyermek a dalokat az összes versszakkal tudja, minden családi ünnepre megtanul egy verset. Sok-sok sikerélményben lesz része, mert örömöt fog okozni vele.
 

Közösségi hozzászólások:
© 2004-2021 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
A szerkesztő ajánlja