„Jaj, anyukák, segítsetek légyszí, a lányom 11 éves, már meg is jött neki, és mostanában olyan nehéz vele kijönni.”

„Képzeljétek, tegnap rányitottam a fiamra, amikor maszturbált, szerintetek hogyan lehet kezelni ezeket a helyzeteket?” – csak két internetes poszt azok közül, amelyeket az utóbbi héten láttunk elméletileg zárt, de a gyakorlatban viszonylag nagy létszámú Facebook-csoportokban. Sőt, nyilvános oldalak posztjai alatt is naponta olvashatunk hasonló kommenteket: amiket akár százezrek is láthatnak.
Mindkét esetben nyilvános profillal, a gyerek fényképeivel, teljesen beazonosítható módon – gyakorlatilag kizárt, hogy ismerőshöz ne jutott volna el ez a két történet.

Amelyeket, akármennyire hétköznapiak is, egészen biztos, hogy az érintett saját jószántából soha az életben nem tett volna közhírré.

Netes csoporttárs=jóbarát?

Egy nevelőanya – aki családjukból kiemelt, állami gondozott gyermeket nevel addig, amíg haza nem lehet őket a vér szerinti családjukba adni, vagy örökbe adhatóvá nem válnak – egyik nap boldogan osztotta meg egy néhány száz fős baba-mama csoportban, hogy érkezett hozzá egy újszülött: leírta a baba nevét, a születése helyét, a kiemelés okát, és még egy videót is közzétett róla, azzal a megjegyzéssel, hogy neki ez tilos lenne, de „mindenképpen meg szerettem volna veletek osztani.” A csoportból többen kérték, hogy a tartalmat távolítsa el, mivel bizalmas adatokat tartalmaz, ő azonban nem értette, mi ezzel a probléma: „Csak itt osztottam meg, hiszen tudom, hogy ebben a csoportban mindenki becsületes.” (A posztot végül az admin törölte).

Pedig honnan tudhatod, hogy egy viszonylag szűk körű, de mégis többszáz fős csoportban mindenki becsületes? Onnan, hogy az aktív tagok barátságosak? Hogy elvileg mindannyian szeretitek az állatokat, szerettek varrni, ugyanazt a vallást követitek – vagy bármi, aminek mentén a csoport létrejött? Ezeket egyrészt nem ellenőrzi senki, másrészt pedig messze nem a becsületesség fokmérője egyik sem. Hiába bizalomgerjesztő a „Baptista anyukák sütő-főző klubja” csoportnév, a valóságban soha, senki nem néz utána, hogy ki lép be és milyen céllal – arról nem is beszélve, hogy akár egy sütni-főzni szerető baptista anyukát is mozgathat rossz szándék.

Az ilyen történetek pedig csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A kamaszok méltósága

Arra szeretnélek kérni, kedves anyuka, hogy emlékezz vissza, milyen volt, amikor te serdültél. A tested változott, szégyellted minden porcikádat. Amikor elkezdtél menstruálni, bizonytalan voltál és zavart, a hátad közepére nem kívántad az egészet. Édesanyádnak elmondtad, talán a legjobb barátnődnek is, de a homlokodra biztos, hogy nem írtad ki - a tesi óra előtti öltözés során például lehet, hogy kínosan ügyeltél rá, nehogy valaki megsejtse.

Talán mégis előfordult, hogy anyukád a füled hallatára osztotta meg ezt a hírt valakivel, akinek eszed ágában nem lett volna elmesélni. Szégyen és düh egyszerre kavargott közben benned, legszívesebben elbújtál volna jó messzire. Annyit sem érsz, gondoltad, hogy a legféltettebb magánügyedet megtarthasd magadnak?

Most már te vagy az anyuka. A te felelősséged, hogy a gyermeked életének bizalmas pillanatai ne kerüljenek nyilvánosságra. Amikor a kamaszodó gyermeked nyiladozó szexualitásáról, a kislányod intim fertőzéséről és egyéb bizalmas témákról kommentelsz egy oldalon vagy csoportban, jusson eszedbe, hogy ezt nem csak vadidegenek olvassák. Nagyon könnyen előfordulhat, hogy olvassa a gyereked osztályfőnöke, edzője, a barátjának a szülei – olyanok, akikről ő egészen biztosan nem szeretné, hogy tudjanak minderről.

Tájékozódj hiteles forrásból

Mindez nem azt jelenti, hogy ezekről a témákról nem kell tájékozódni. Igenis kérdés lehet egy szülőnek, hogy hogyan kezelje a kamaszodó gyereke kínosabb pillanatait vagy akár egészségügyi problémáit – csakhogy ennek nem az a módja, hogy beazonosítható módon, ország-világ elé tárjuk az ügyet. Tele az internet is hiteles cikkekkel, és vannak problémák, amelyeket orvosnak, nem pedig látatlanban a közösségi oldalak népének kell diagnosztizálni, ha pedig mindenképp tapasztalatot szeretnénk cserélni, arra ott vannak a névtelen fórumok. Ha ragaszkodsz a közösségi oldalakhoz, akkor tedd ilyen esetben inkább névtelenül: a csoportokban is lehet anonim módon kérdezni. Küldd el a kérdésed egy adminnak, aki megosztja a többiekkel, amit szeretnél, a profilodat azonban nem lehet összekapcsolni a poszttal.

Kérünk szépen, mielőtt beazonosítható módon osztod meg gyermeked életének intim részleteit a nagyvilággal, egy kérdést tegyél fel magadnak: Te hogyan reagáltál volna, ha annak idején a te szüleid kürtölték volna világgá a számodra is kellemetlen dolgaidat?

Kapcsolódó cikkeink:

• „Barninak már három napja szorulása van" - szülők a túlposztolás csapdájában
• "Ne csináld, mert jó érzés"? - 5 tény a gyermekkori maszturbálásról
• Kérdések a menstruációról, amelyekről minden kamasznak tudnia kell
• "Gusztustalan, gazdag ribanc" - nekiestek a kommentelők a négygyerekes anyának

Kép: stokpic / pixabay