„Barninak már három napja szorulása van. Amikor beértünk az oviba, azonnal közölte, hogy kakilnia kell, nosza, szaladtunk haza. Azóta az kiabálja a vécéről, hogy „Nem jön a kaka!” – osztotta meg még a 2010-es évek elején kis történetüket Facebook-ismerőseivel egy anyuka. A bejegyzést a kisfiú vécén ülő fotójával illusztrálta. Barni (akinek nem ez a valódi neve) azóta már felső tagozatba jár. Anyukájától soha nem mertem megkérdezni, gyermeke tud-e róla, és ha igen, mit szól hozzá, hogy annak idején nyolcszáz ember értesült az ürítési szokásairól.
Lájkfüggő szülőgeneráció
A sharenting kifejezés 2012 óta szerepel a szakirodalomban a share (megosztás) és parenting (nevelés) szavak összevonásával. Azokra a szülőkre használják, akik válogatás nélkül ontják magukból a közösségi médiában a gyermekeikről szóló képeket és történeteket. A jelenség mindenki előtt ismerős, de kevesen látják be, hogy érintettek lennének benne: a Tenesse Egyetem idén júliusban megjelent kutatási eredményei alapján az amerikai szülők 69 százaléka posztolt már olyat a gyerekéről, amit később megbánt; a megkérdezettek öt százaléka érezte úgy, hogy nagy általánosságban túl sokat oszt meg a gyerekéről; ugyanakkor 74 százalék vélte úgy, hogy más szülők sokat posztolnak.
A Facebook lájkgombja nem véletlenül olyan, amilyen. A piros színű jelzés megjelenése az agy jutalomközpontját aktivizálja, amitől éppúgy függővé lehet válni, mint a drogtól. Ezért töltünk fel újabb és újabb képeket és történeteket gyermekünkről, hiszen mi más tudná jobban megmozgatni követőinket, mint egy cuki kisbaba képe?
A dolog hátulütője, hogy a túl sokat posztoló anyukák egy idő után a környezetük idegeire kezdenek menni, ezért egyre többen tiltják le őket. Így egyre lassabban gyűlnek a lájkok, anyuka frusztrált és ideges lesz, gyakorlatilag elvonási tüneteket produkál, amit szerencsétlen esetben egy újabb fotó feltöltésével próbál orvosolni.
Ha posztolni szeretnénk a gyerekről
Vannak, akik soha nem osztanak meg semmit a családjukról még az ismerőseikkel sem, de ők egy törpe kisebbséget alkotnak. Önmagában egy-egy családi kép vagy kedves történet posztolásával nincs probléma, az alábbi szempontokat azonban mindenképpen vegyük figyelembe:
- Állítsd a profilod privátra, hogy kizárólag az ismerőseid láthassák a megosztott dolgaidat!
- Igyekezz minél kevesebb személyes adatot megadni a gyerekről! Néhány szülinapi fotó, büszke bejegyzés a kitűnő bizonyítványról, focicsapatos kép – és az illetéktelenek azonnal tisztában lesznek azzal, hogy a gyerek hova jár iskolába, hol sportol, mikor vannak edzései, mikor született.
- Soha ne tegyél ki a gyerekről meztelen, fürdős képet, akkor sem, ha még csecsemő! Legjobb a fürdőruhás képekkel is óvatosnak lenni. Bizonyított, hogy a pedofilok a képeik nagy részét a közösségi oldalakról töltik le.
- Ne tegyél ki a gyerekről olyan képet, amelyen kínos vagy sérülékeny helyzetben látható: maszatos, hisztizik, vagy éppen magatehetetlenül fekszik a kórházi ágyon.
- Ha más gyerek is szerepel a képen, minden alkalommal kérj engedélyt a szüleitől, mielőtt kiposztolod! Ne tegyél olyan fotót, ahol a háttérben idegen gyerekek felismerhetően láthatók.
- Legkésőbb iskolás kortól a gyerek engedélyét is kérd ki, mielőtt bármit megosztasz róla.
- Ha kétségeid vannak, inkább ne oszd meg azt a bizonyos fotót.
Kapcsolódó cikkeink:
- Zacher Gábor: 40 év múlva derül majd ki, mit tett az internet a fiatalokkal
- Így válhatsz 10 lépésben idegesítő Facebook anyukává
- Te is sok mindent megosztasz gyermekedről a neten? Ne tedd!
- Ne engedd be az életedbe a zaklatókat! - a Facebook adatvédelmi beállításai
- Nagy veszélyben van tini lányod, ha használja a Facebookot - egy kísérlet döbbenetes eredménye szerint
Kép: finelightarts / pixabay
A gyerekbetegségek hozzátartoznak az óvodások, iskolások mindennapjaihoz. Megúszni nem lehet, de felkészülni rá igen. Szülőként sokat tehetünk az immunrendszer megedzéséért, ha pedig már itt a baj, a minél gyorsabb gyógyulásért.
.jpg){kind=small}
