Gyerekeink – a digitális bennszülöttek nemzedéke, akik számára az internet és az okos eszközök olyan természetesek, mint a levegővétel – különösen veszélyben vannak. A felnőttek feladata lenne felhívni a figyelmüket a körültekintő nethasználatra – de hogyan, ha ők maguk sincsenek tisztában a veszélyekkel? Összegyűjtöttünk néhány veszélyforrást, amivel számolni kell, ha gépekre bízzuk az életünket, és a megoldást is, ha ezeket el szeretnénk kerülni. 
 

1. Kémkedhetnek a gyerek után

Léteznek úgynevezett okos játékok, mint a Hello Barbie vagy a CloudPets. Ezeket arra fejlesztették ki, hogy együtt nőjenek a gyerekkel, ami elsőre nagyszerű ötletnek hangzik. Többségük azonban visszaél a személyes adatokkal. A gyerekek nyugodt szívvel kiadhatják akár a szüleik bankkártya adatait is, tehát kiváló forrást jelentenek a bűnözőknek.

Megoldás: Csak olyan okos játékot vegyünk, aminek tiszta, érthető adatvédelmi szabályzata van. Csak a kötelezően kért adatokat adjuk meg, a választhatóakat nem, ha pedig nem használjuk, kapcsoljuk ki ezeket az eszközöket.
 

2. Bűncselekménnyel vádolhatnak minket

Főleg az okosotthonok tartozékai, mint az Amazon Alexa, a Google Home vagy a Mattel Aristotle hajlamosak arra, hogy tárolják a család beszélgetéseit. Hogy a cégek mit kezdenek a begyűjtött adatokkal, rejtély. Elég azonban, ha elsütünk egy terroristás viccet, és máris bajban találhatjuk magunkat.

Megoldás: Ha nincs rájuk szükség, kapcsoljuk ki ezeknek az eszközöknek a mikrofonjait. Még jobb, ha a szabályok tisztázásáig egyáltalán nem használunk ilyesmit.

3. Bánthatják a gyereket

A Facebook és a Twitter lehetővé teszi, hogy a felhasználók megadják, pontosan hol tartózkodnak, ezt pedig olyan emberek is láthatják, akiket nem ismerünk személyesen. Egy olyan szelfi, amely egyértelmű helyadatokkal és olyan aláírással készült, hogy „Unatkozom, nem tudom, mit csináljak” tálcán kínálja fel a gyereket a bűnözőknek.

Megoldás: Kapcsoljuk ki az alkalmazások automatikus helymeghatározó funkcióját, és tanítsuk meg a gyereket arra, hogy ismeretlennek soha ne árulja el a lakcímét, az iskolája nevét, és hogy hol tartózkodik pontosan, vagy hova készül.

4. Jó lehetőségektől eshet el

Főleg a kamaszok és a fiatal felnőttek hajlamosak arra, hogy vad bulizások alatt készült, nem éppen előnyös képekkel menőzzenek a közösségi oldalakon. Ha azonban állást keresnek, a HR-est vagy a leendő főnököt nem fogja érdekelni, hogy hétköznap ők valójában szerény és megbízható fiatalok. Még egy fagyiárus nyári munkát is nehezebben kaphat az, aki az előnytelenebbik arcát mutatja a Facebookon.

Megoldás: Kérjük meg a gyereket, hogy ne osszon meg ilyen képeket, vagy legalább állítsa be úgy, hogy csak a szűk baráti köre láthassa azokat.

5. Eladhatják az adatait

Az iskolai oktatóprogramok rendszerint adatokat gyűjtenek a felhasználóktól, amelyeket azután harmadik félnek adnak el. Mire kell itt gondolni? Például arra, hogy megadja, milyen könyveket szeret olvasni, majd innentől fogva e-mailen bombázzák újabb és újabb olvasnivalók ajánlatával.

Megoldás: A legegyszerűbb itt is az, ha a gyereknek megtanítjuk, hogy csak a kötelező információkat adja meg magáról. Kérdéses esetben beszéljünk az igazgatóval vagy fogjunk össze a többi szülővel.

6. Egy kisebb vagyont költhet el a játékokra

Időnként körbejárja a világsajtót egy-egy olyan hír, hogy egy kisgyerek több százezres-milliós tételben vásárolt magának valamit a neten (játékot, kiegészítőt a játékhoz) a szülei bankkártyájáról, az esetek nagy részében nem is szándékosan. Nem kell azonban, hogy égbekiáltó összegeket költsön a gyerek. Mindennapos – és éppen eléggé bosszantó – eset az, hogy a gép kérdésére automatikusan megvásárolja a fizetős játékprogramokat, alkalmanként akár 10-20 ezer forinttal csapolva le a családi kasszát.

Megoldás: Az Apple például minden alkalommal elkéri vásárlás előtt az azonosítónkat. Ne adjuk ezt meg a gyereknek, hanem készítsünk neki sajátot, amelyhez nem rendelünk bankkártyát. Megtehetjük azt is, hogy kikapcsoljuk az alkalmazáson belüli vásárlás lehetőségét.

7. Szörnyű dolgokra vehetik rá őt

Gondoljunk csak a Kék bálna elnevezésű "játékra": a weboldalra bejelentkező tiniket előbb kérdésekkel tesztelik, hogy kiderítsék, valóban vannak-e öngyilkossági hajlamaik. Megpróbálják kiismerni őket, kiszedik belőlük problémáikat.
Ezután számos feladatot adnak nekik, valamilyen kárt kell tenniük magukban vagy fájdalmat okozniuk maguknak. A végső szakaszban, amikor megbizonyosodtak arról, hogy a gyerek készen áll az öngyilkosságra, egy személyes, zenei aláfestésű magánüzenetet küldenek neki. Ebben felsorolják minden problémáját, amit korábban feltárt előttük, majd közlik a tinivel, hogy mindezekre egyetlen megoldás van: az öngyilkosság. 

Megoldás: Hogyan védhetjük meg gyermekeinket a Kék Bálna játéktól? Internetes szűrőprogramokkal is lehet védekezni a jelenség ellen. 2013-óta az internetszolgáltatóknak kötelező ingyenes szűrőprogramokat biztosítaniuk, amelyek kiszűrik azokat a tartalmakat, amelyek a gyerek számára veszélyesek lehetnek. Ezen program telepítésével a Kék Bálna oldalait a gyerekek nem érik el. A diákok ezen kívül a pedagógiai szolgálatoktól is kérhetnek segítséget.

8. Megalázhatják a gyereket

Mind közül ez tűnik a gyerek szempontjából a legvalószínűbbnek és a legijesztőbbnek. Elég egy szexi szelfi a Facebookra, vagy egy át nem gondolt komment, mely pillanatok alatt körbejárhat az egész iskolában, és a gyerek köznevetség tárgyává válhat. Bár a tanulók közti gúnyolódás, megalázás sajnos mindig is része volt az iskolai mindennapoknak, nagy különbség, hogy az internet elterjedésével már otthon sincsen nyugtuk a kipécézett áldozatoknak.

Megoldás: A tudatos internethasználat megtanítása. Szoktassuk rá a gyereket arra, hogy mindig gondolja nagyon alaposan végig, mielőtt bármit megoszt a világhálón. Ne feledjük: a fiataloknak számunkra ismeretlen veszélyekkel is szembe kell nézniük. Ezért ne sajnáljuk az időt a folyamatos tájékozódásra, és bármennyire is idegenkedünk esetleg ettől a világtól, próbáljunk meg lépést tartani vele, mielőtt teljesen kicsúszik a kezünkből az irányítás.

9. Zaklatók áldozatává válhat

Néhány hete egy zseniális videó járta körbe a világot két fiatal interneten szárba szökkenő szerelméről. A történet csattanóját nem lőnénk le, de annyit elárulhatunk: a filmben senki sem az, mint akinek mutatja magát. A pár perces kisfilmet minden tininek látnia kéne, mielőtt vakrandira indul egy, az interneten megismert fiúval vagy lánnyal.

Mindezek mellett pedig égetően szükséges az is, hogy mi, szülők se teregessük ki az összes adatunkat a közösségi média felületein. Megdöbbentő, hogy minimális keresgélés után megtalálható egy-egy kisgyerekről vagy csinos tinédzser lányról, hogy melyik óvodába vagy iskolába jár, mi a napirendje, hol sportol, mikor jár az utcán.
Ha képet vagy személyes adatot töltünk fel, mindenképpen úgy állítsuk be, hogy csak az ismerőseink, vagy közülük is csak néhányan láthassák. (Kapcsolódó cikkünk: Ne engedd be az életedbe a zaklatókat! - a Facebook adatvédelmi beállításai)
Legjobb azonban, ha csínján bánunk a fényképek kirakásával, ugyanis ami egyszer kikerült a Facebookra, azt már örökre tárolja a rendszere. Legyünk tehát mi magunk is nagyon óvatosak, és inkább kevesebb like-ot gyűjtsünk be, mint hogy ismeretlenek prédájává tegyünk a gyerekeinket.

Fotó: natureaddict / pixabay