Van róla fogalmad, mit csinál a gyereked a neten?

A 11 éves Ákos szülei azt mesélik, hogy fiuk agresszív, képtelenség szót érteni vele. A kisfiú gyakorlatilag éjjel-nappal a számítógép előtt ül, mocskos szájú vloggerek videóit nézi, illetve agresszív játékokkal játszik. Éjszaka nem tud aludni, reggel nem tud felkelni, egyre rosszabbul teljesít az iskolában. Szorong, hangokat hall, úgy érzi, hogy zombik figyelik. A szülők nem érzik problémának a dolgot. Szerintük minden ilyen korú gyerek videójátékokat játszik, a szorongását pedig majd kinövi.

A 15 éves Lili teljesen magára maradt a szülei válása idején. A hangos veszekedések után végignézte, ahogy mindkét szülője teljes lendülettel beleveti magát a párkeresésbe. Az esténként, éjszakánként magára hagyott lány – akit az iskolai osztálytársai is kiközösítettek – netes ismerkedésbe fogott, és egy fiataloknak szóló partner-kereső oldalon talált magának egy külföldön élő srácot, akivel hónapokig cseteltek, „hívásoztak”, videószexeltek. Lili kizsarolta a szüleitől, hogy a fiú meglátogathassa őt. Megtörtént az első szex, és „eljegyezték egymást”. A gimnazista lány most szakmunkásképzőbe akar menni, hogy minél előbb szakma legyen a kezében, és kimehessen a fiúhoz. A szülők azt mondják, tehetetlenek, nem tudják megakadályozni a lány terveit, aki szökéssel fenyegetőzik.

A 10 éves Bence riadtan mutatta édesanyjának a hasonló korú sráctól kapott üzenetet: "apád f..a legyen a fogkeféd, te kis g…". Az anyuka dühösen kérdezte: mi a baj ezekkel a gyerekkel? Tudják vajon a szülők, hogy a fiaik mit művelnek a neten?

Bűnösök vagy áldozatok?

Csak három eset abból a tucatnyiból, amit az elmúlt egy évben láttam a klienseim, ismerőseim körében. Mindhárom esetben úgy tűnik, hogy az internet hálójába belegabalyodott fiatalokkal van gond, ők a hibásak. Ha a történetek mélyére nézünk, sokkal inkább az látszik, hogy ezek a gyerekek inkább áldozatok. Még a két fiú is, aki agresszív magatartást mutat. A szülői felelőtlenség és elhanyagolás áldozatai. (Ha most arra gondolsz, kedves olvasó, hogy ez bizonyára csak az iskolázatlan szülők gyerekeivel történhet meg, el kell hogy mondjam: a fenti történetek szereplői mindannyian diplomás szülők.)

Tudom, hogy a szülők életében vannak nagyon nehéz élethelyzetek: válás, betegség, gyász, munkahelyi probléma. Ezek rengeteg energiát elvesznek a szülőktől, és sokszor már tényleg nem marad idő, figyelem, türelem a családi feszültségtől sújtott, megviselt gyerekre, aki megtalálja a maga – gyakran nem épp egészséges – megoldását. Aztán a végén a szülő ott áll, és tehetetlenül széttárja a karját: „már nem tudok mit csinálni”.

Amikor egy családban krízis keletkezik, fontos, hogy a szülők is tudatosítsák magukban: nem csak a felnőtteket sújtja a probléma! A család egy háló: bárhol érünk hozzá, bemozdul az egész szerkezet. Ha válság, gond van, azt a gyerekek is megérzik. Nekik is fáj, különösen, ha nem áll mellettük egy felnőtt, aki biztonsággal átsegíti őket a nehézségeken.

Ha tehát gond van, minden felelősségteljes szülőnek azt javasolnám, hogy azonnal keressenek fel segítő szakembert, aki érzelmi támogatást nyújt nekik, és ideális esetben felhívja a szülő figyelmét arra, mennyire fontos, hogy ebben a nehéz helyzetben is odafigyeljen a gyerekére! Nem úri huncutság, nem pénzkidobás! Gondolj erre úgy, mint a gyerekeid jövőjébe való befektetésre! Hidd el, jobb segítőhöz járni, mint később a gyámügyre!

Szülői következetlenség

Hasonló helyzetbe kerülnek azok a szülők is, akik csak legyintenek az internet veszélyeit bemutató cikkekre, vagy nem mernek határozott szabályokat bevezetni, amelyek korlátozzák, ellenőrzik gyermekük internethasználati szokásait.

Egy apuka hiába próbálta szabályozni fia videójátékkal töltött idejét, nem volt képes következetesen kitartani a szabályok mellett. Amikor a 13 éves srác agresszív dührohamokat produkált, mindig visszakapcsolta a netet. Az eredmény az lett, hogy a fiú reggelente nem tudott felkelni, rosszullétekre, fejfájásra, hányingerre panaszkodott, majd egyre kevesebbet járt iskolába. Később már azért nem járt be, mert nem tudta pótolni a tananyagot. Az eredmény az lett, hogy nem fejezte be a tanévet, az igazolatlan hiányzásai miatt az iskola a gyámügyhöz fordult.

Már sokszor és sokan leírták, hogy a videójátékok úgy vannak kitalálva, hogy ne engedjék a játékost kiszállni. Gyakorlatilag nagyon rövid használat után függőséget okoznak. Ha a szülő nem észleli időben a veszélyt, és a gyerekkel átbeszélve nem tudja korlátozni a játékidőt, nagyon hamar bajba kerülnek.

Sok olyan szülővel beszélgettem már a praxisomban, akiknek gondot jelent a szabályok következetes betartatása. Odáig eljutnak, hogy átbeszélik vele a veszélyeket, megalkotják a szabályokat, ám amikor be kellene tartatni azokat, kétségbe esnek a gyerek dühétől, megsajnálják őt, vagy épp diktátor szülőnek érzik magukat. A beszélgetéseink során gyakran az derül ki, hogy elnyomó szüleik voltak, és megtapasztalva ennek keserveit, ők nem akarnak ilyenné válni. Vagy éppen az elnyomott pozíciójuk miatt nem tanultak meg következetesen kiállni se a saját, se a gyerekeik érdekeiért, így nem tudják betartatni a szabályokat sem. Ebben az esetben is segítségre van szüksége a szülőnek, hogy aztán segíteni tudjon a gyerekének is azzal, hogy következetesen képviseli a gyerek érdekeit – akár a tiltakozó csemetéjével szemben is.

Amikor már elszaladt a ló

Nagyon fontos lenne, hogy a szülők tényleg tájékozódjanak az internet veszélyeiről, és millió elfoglaltságuk közepette ne legyintsenek rá. Amikor a gyerekünk ismerkedik az internet világával, az olyan, mintha vezetni tanulna. Meg kell ismertetni vele az alapvető internetes „kresz-szabályokat”, amelyek őt és a többi felhasználót is védik. Ehhez a szülő idejére, odafigyelésére, türelmére van szükség. Ha enélkül engedjük netezni a gyerekeinket, az olyan, mintha 8-10 évesen beültetnénk őt egy Forma1-es versenyautóba, és kiküldenénk a pályára. Tuti jó a szerkezet, és élvezné is bármelyik kölyök. De melyik szülő lenne ilyen felelőtlen?

Ahhoz, hogy egyik család se jusson el addig, mint a történetek szereplői, nagyon sok odafigyelés, az internetről való folyamatos beszélgetés szükséges 8-10 éves kortól. Ha ez kimaradt, és elszaladt a gyerekkel a ló, akkor már szinte lehetetlen megállítani a folyamatot. Persze még akkor is van lehetőség arra, hogy több odafordulással, odafigyeléssel, beszélgetésekkel a szülő felvegye a kapcsolatot a kívülről tüskésnek látszó kamasz gyerekével. A legtöbb szülő nem hiszi el, de a durcás, beszólogatós tinédzser gyereke igenis vágyik az elismerésre, szeretetre, figyelemre. Soha nem késő újra felvenni vele a kapcsolatot, és a magára hagyott gyerek káros megoldásai helyett együtt keresni egy egészségesebb működésmódot.

Kapcsolódó cikkeink:

• Tari Annamária az online zaklatásról: "Ha a gyerek nem bízik a szülőben, akkor azt a szülő elszúrta"
• Az internetfüggőség fokozatosan alakul ki a gyermekekben
• Hivatalosan is a mentális rendellenességek közé került a videójáték-függőség - mik a jelei?
• Zacher Gábor: 40 év múlva derül majd ki, mit tett az internet a fiatalokkal

Kép: Zivica Kerkez / shutterstock