Vitatott kísérlettel figyelték meg a gyermeki agresszió természetét
1961-ben Albert Bandura és munkatársai a Stanford Egyetemen végeztek el egy azóta már etikai értelemben erősen vitatott kísérletsorozatot, ami kegyetlensége ellenére mégis sok tanulsággal szolgált.
A kísérlet során óvodás gyermekekkel nézették végig, ahogy egy beavatott belső munkatársuk kiabál, fejbe veri, rugdossa és tárgyakkal hajigálja a szó nélkül tűrő Bobo-t. A bántalmazás több típusát is felvonultatta a kísérlet, és váltakoztatták a bántalmazás eltolásának mértékét is filmre vett és rajzfilmes változattal is, ezzel azt is vizsgálva, hogy a valódi vagy az animált erőszak-minta vált ki nagyobb hatást a gyermekeknél, és melyiket követik nagyobb eséllyel.
A dokumentált kísérlet nem hozott nagy meglepetést: azok a gyerekek, akik szemtanúi voltak a felnőtt agressziójának, hamarabb nyúltak bántalmazó eszközökhöz, mint azok, akik csak a babát kapták meg játszani, vagyis a bántalmazást látók maguk is nagy eséllyel utánozták, lemásolták, megtanulták a viselkedésformát.
A valódi résztvevőt a gyerekek gyakrabban utánozták, mint a filmbeli szereplőt, de még a rajzfilmes figura által elkövetett erőszak is gyakran talált követőkre abban az időszakban, amikor a gyerekeket egyedül hagyták a babával.
Hogy reagáltak a gyerekek az agresszióra, amit láttak?
Bobo-baba esetéből rengeteg tanulságot lehetett levonni a gyermeki agresszió természetrajzáról.
Az első csoport azonnal utánozta, sőt, tovább fejlesztette
Ahol a csoport azt látta, hogy a felnőtt jutalmat kapott az agressziót követően, nemcsak követték a látott viselkedést, de válogatott bántalmazási formákkal bővítették a modell repertoárját, olyan testi kínzásokkal, amikre a kísérletvezetők sem számítottak.
A második csoport is követte a látott mintát
Az a csoport, amelyik azt látta, hogy a felnőttet elfenekeléssel büntették az erőszakos viselkedése miatt, némiképpen elrettent ugyan az erőszaktól, ám mivel maga az elfenekelés is egy felnőtt által nyújtott minta volt, ezt is a legtöbb gyermek követte. Az erőszakos minta ebben az esetben azért vált követendő példává, mert egyszerűen nem volt más…
A cikk a hirdetés alatt folytatódik.Az erőszakkal büntetés a gyermek számára akkor is mintává válik, ha éppen az erőszakosságát torolják meg általa.
A harmadik csoport teljesen tanácstalanná vált
Az a csoport, amelyiknél a látott agressziót a kísérletben mintát adó felnőtt „észre sem vette”, vagyis figyelmen kívül hagyta, nagy lelki ellentmondást élt át, és később barátságos és támadó jellegű viselkedéseket egyaránt produkált a babával szemben. Ők teljes tanácstalanságot éltek át a döntésüket illetően, és véletlenszerűen próbálkoztak bántó és vigasztaló gesztusokkal, valamint depressziós és visszahúzódó viselkedéseket produkáltak, elveszítették a kedvüket, vagy kivonták magukat a helyzetből.
A sarokba húzódó gyermekek esetében gyakran ilyen ellentmondásos tapasztalatok élnek a gyermeki lélekben, melyeknek feldolgozásához idő és segítség kell.
A vizsgálat értékelése azt is kimutatta, hogy azok a gyerekek, akiknek alacsonyabb volt az önértékelésük, tehát akik általában kevésbé voltak önállóak, hajlamosabbakká váltak a meggondolás nélküli modellkövetésre. A saját magukban nem biztos gyerekek esetében egyfajta csábulékonyság volt megfigyelhető a negatív viselkedés felé. Mivel bennük a megfelelési igény dolgozott elsősorban, nem mérlegelték a viselkedésük súlyát, csak a kísérletvezető helyeslését szerették volna elérni. A gyerekek egyébként a velük azonos nemű, magas státuszú és általuk kedvelt személyek követésére készen álltak, őket utánozták a legszívesebben.
Egy felelős felnőttnek kinéző bántalmazót hamarabb követtek a bántalmazásban, mint egy lecsúszott és mosdatlannak tűnő felnőttet, és hamarabb követték az ismert nevelőjüket, mint egy ismeretlen felnőttet.
A kísérlet alapján kijelenthetjük, hogy a gyermekek önértékelése döntő lehet arra nézve, hogy mennyire válnak agresszió elkövetőivé vagy áldozatává, ami lényegében ugyanannak az éremnek a két oldala. Az áldozattá válás és az erőszak egyaránt egy nem reális kapcsolat az emberek közötti viszonyok valódi értelméhez és céljához.
A magukat értékesnek és fontosnak tartó gyerekek ritkábban vetemednek erőszakra, még akkor is, ha maga a felnőtt ad erre mintát…
Indexkép: Depositphotos.com
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértőnk, vagy ha egyszerűen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)