A gyerekkori érzelmi elhanyagolás veszélyei - Súlyos következményekkel járhat!

De milyen szülő is az érzelmileg elhanyagoló? Olyan, akinek az időbeosztása szinte lehetetlenné teszi, hogy minőségi időt töltsön együtt a gyermekével. Vagy egyszerűen képtelen figyelni rá és megfelelően kezelni az igényeit. Nem elégíti ki az érzelmi szükségleteit. Talán még nincs eléggé felkészülve a szülőségre vagy csak nem gondolja olyan fontosnak a gyermeke igényeit és úgy érzi: eleget törődik vele. Nagyon sok esetben akaratlanul hanyagolják el a szülők a kicsiket, de ettől függetlenül súlyos következményekkel járhat:
 

Fejlődési problémákat eredményezhet

Az elhanyagolt kisbabákra és óvodásokra súlyosabb kognitív és nyelvi károsodás jellemző. Csecsemőkorban kimondottan hátráltathatja a fejlődést és akár kötődési problémákat is eredményezhet. Kisgyerekkorban pedig hiperaktivitás jelei mutatkozhatnak és jellegzetesen „későn érő” típussá válhat.
 

Negatív önképe lesz magáról

A szülő óriási szerepet játszik abban, hogy a gyereknek hogyan alakul ki az önképe, mennyire lesz magas vagy alacsony az önbizalma. A szüleinkkel való viszony határozza meg azt, miképp állunk önmagunkhoz vagy másokhoz. Hogyha nem kap a gyerek elég figyelmet, szeretetet, törődést, úgy érezheti, nem érdemli meg, tehát nem szerethető. Az ilyen gyerek sokszor magányosan nő fel és emiatt azt érezheti, nem értékes, senkinek sem fontos. Nem látja be a saját pozitív képességeit, így mindig kételkedni fog magában és azt érezheti: mások segítségére, útmutatására szorul. Az esetek többségében, aki gyerekkorában nem kapott elegendő pozitív visszacsatolást, az a párjától fogja várni, ami jókora terhet róhat a kapcsolatra.

Alacsony érzelmi intelligenciával rendelkezhet

Az a gyermek, akit magára hagytak az érzelmeivel és nem vigasztalták meg, mikor sírt, szomorú volt vagy még le is teremtették érte, az később el fogja nyomni az érzéseit. Nem találja elég fontosnak, hogy megossza örömét vagy éppen bánatát a szüleivel vagy egyáltalán másokkal. Ez pedig rengeteg feszültséget generálhat benne. Ha a szülei nem voltak elég empatikusak vele, később problémái adódhatnak az érzelmei feldolgozásában és nem lesz képes másokkal mély, szoros kötelékeket kialakítani. Alapvetően visszahúzódóbbak lesznek, a környezetüket pedig elutasítónak vagy ellenségesnek fogják találni. Egyesek közömbösek, érzéketlenek lesznek a környezetükkel szemben, mások pedig erőszakosak, agresszívak.
 

Hajlamos lehet a depresszióra

Aki úgy nő fel, hogy végig azt érezte, nem fontos, nem szerethető, jelentéktelen, az nem csak gyerek, de felnőtt korában depressziós lehet. Elszigeteli magát másoktól, mert abban a hitben van: senkinek sem kell. Ki is akarná őt szeretni, ki szeretne vele barátkozni? Emiatt állandó önértékelési gondokkal és nagyfokú szeretetéhséggel küzdhet. Azt érezheti, hogy teljesen egyedül van és senkire sem számíthat vagyis kifejezetten antiszociálissá válhat.

Posztraumás stressz alakulhat ki

Posztraumás stressz alakulhat ki az érzelmileg bántalmazott és elhanyagolt gyereknél. Ezt olyan tünetek jellemeznek, mint a traumatikus élmények rendszeres újraélése, az elszenvedő kerüli azokat az embereket, helyeket és eseményeket, amelyek a rossz emlékeihez kötődnek. Harag, bűntudat, szégyenérzet, félelem uralkodhat benne, amihez ingerlékenység vagy egyéb hangulatváltozások párosulhatnak.  Ha ez nem javul és depressziós is társul hozzá, az sajnos öngyilkossági kísérlethez is vezethet.
 

Egészséges emberi kapcsolatok hiánya

Mint az többször is kiderült, az érzelmileg elhanyagolt gyereknél kötődési problémái léphetnek fel. Emiatt előfordulhat, hogy nehezen barátkozik, nem képes megnyílni másoknak. Felnőttként nem tud majd megbízni az emberekben, emiatt elutasító és zárkózott lesz. Képtelen beszélni az érzéseiről, mert fél a visszautasítástól vagy attól, hogy kinevetik.

A másik véglet az, hogy talál magának valakit, akibe kényszeredetten kapaszkodni fog, akitől a pozitív visszacsatolást és a szeretetet fogja várni. A szeretet- és figyelem iránti igény sokakat kihasználó, mérgező kapcsolatokba üldözhet.

Természetesen a legcélszerűbb az, ha megelőzzük a bajt és kellő figyelmet szentelünk a gyermekünknek. Ám ha azt vesszük észre, hogy bekövetkezett a baj, akkor érdemes pszichológus vagy a terapeuta segítségét kérni, hogy a gyermek megtanuljon egészséges módon megbirkózni érzelmeivel. Ha egy gyermek hozzászokott az érzelmeinek elfojtásához, akkor nehéz lehet számára felismerni és átélni az érzelmeket. A korai beavatkozás képes lehet korrigálni az elhanyagolás okozta következményeket.

Hasonlóképpen, felnőttek számára az érzelmek elnyomása évekig nehézségeket idézhet elő azok kifejezésében. A terapeuták és a mentálhigiénés szakemberek mind a gyermekek, mind a felnőttek számára segítséget nyújthatnak abban, hogy egészséges módon azonosítsák, elfogadják és kifejezzék érzelmeiket.

Képek forrása: ambermb és Pezibear fotója a Pixabay oldaláról és Matheus Bertelli  fotója a Pexels oldaláról

Források: pubmed.ncbi.nlm.nih.gov, childwelfare.gov, healthline.com

Olvasd el ezt a cikkünket is!

Érzelmileg elhanyagolt generáció - miért bántják egymást egyre durvábban a gyerekek?